MAGYAR SZÁRMAZÁSÚ NOBELDÍJASOK
Bárány Róbert (1876–1936) – 1914
(Orvostudomány)
A vesztibuláris apparátus (egyensúly szerv) élettanával és kórtanával
kapcsolatos munkáiért.
Békésy György (1899–1972) – 1961
(Orvostudomány)
A fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának
felfedezéséért.
Gábor Dénes (1900–1979) – 1971
(Fizika)
A holográfia módszerének felfedezéséért és fejlesztéséért.
Harsányi János (1920– ) – 1994
(Közgazdaság)
A nem-kooperatív játékok elméletében az egyensúly-elemzés terén végzett
munkásságáért.
Hevesy György (1885–1966) – 1943
(Kémia)
A rádióaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai
kutatásban.
Lénárd Fülöp (1862–1947) – 1905
(Fizika)
A katódsugárzással kapcsolatos munkáiért.
Oláh György (1927– ) – 1994
(Kémia)
A stabil karbokationok kutatásáért, és a hidrokarbonok tanulmányozása és
újszerű használatának felfedezéséért.
Polányi János (1927– ) – 1986
(Kémia)
Az elemi kémiai folyamatok dinamikájával kapcsolatos felfedezéseiért.
Rabi Isidor (1898–1988) – 1944
(Fizika)
Az atommagok mágnesessége rögzítésére szolgáló rezonancia módszeréért.
Ruziczka Leopold (1887–1976) – 1939
(Kémia)
A polimethéneken és magasabb terpéneken végzett munkáiért.
nagyrápolti Szent-Györgyi Albert
(1893–1986) – 1937
(Orvostudomány)
A biológiai égésfolyamatok különösképpen a C-vitamin fumársavkatalízis
szerepének terén tett felfedezéseiért.
Wiesel Elie (1928– ) – 1986
(Béke)
A békéért és emberi méltoságért való kiállásáért.
Wigner Jenő (1902–1995) – 1963
(Fizika)
Az atommagok és az elemi részek elmélete terén, különösen pedig az alapvető
szimmetriaelvek felfedezésével és alkalmazásával elért eredményeiért.
Zsigmondy Richard (1865–1929) – 1925
(Kémia)
A kallóid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a modern
kallóidkémiában alapvető jelentőségű módszereiért.
Nobel-díjasok névsorát
összeállította Sziráki Dorottya