Erdély 1942

ELŐRE A MAGYAR HAZA VÉDELMÉRE

Csíksomlyói Mária, Erdély 1942
Csíksomlyói Mária, Erdély 1942

(1942. pünkösdjén, ismét gyász borult a nemrégen szabadult erdélyi magyarságra. A lakosság színe java ment az orosz frontra harcolni és meghalni. GÁL IBOLYKA katona-búcsúztatójából kicseng az elválás szomorúsága, a szeretet de legfőképpen az aggódás Csíkszereda fiaiért.)

Hosszú, hideg tél után, fázós lélekkel vártuk a tavasz ébredését. Türelmetlenségünkben már az első napsugaraknak azt hittük, hogy itt van, de örömünk hamar búra vált, mert a Hargita újra, meg újra megrázta ezüstös fejét és nem engedte, hogy a természet tavaszi pompába öltözzön. S mikor már azt hittük, hogy sohasem lesz az idén tavaszunk, akkor egyik napról a másikra kibomlottak a rügyek, nyílni kezdtek a virágok a Hargita alján, ragyogó zöld lett az erdő, mező. Havasaink dalos ajkú, szorgalmas népe felszabadult lélekkel, ujjongva hirdette, itt a tavasz.

Ilyen nagyon hosszú, nehéz tél volt nekünk erdélyi magyaroknak az elmúlt idő. Akkor is sokszor hittük, hogy itt a felszabadulás tavasza, de örömünk korai volt, mert nagyon sokat kellett még erre várnunk. Vártunk, hittünk, reménykedtünk. S egy szép nyári napon, reményünk beteljesedett. Alig másfél esztendeje, mikor határtalan örömmel, boldogságtól könnyes szemmel fogadtuk katonáinkat, kik a legelső Magyar Honvéd parancsára elhozták nekünk a sokat siratott szabadságot.

Azóta sok minden történt a nagy világban. A muszka rém megint rázni kezdte a lélekharangot Európa kultúrája felett. Elhangzott a legfelsőbb Hadúr parancsa: előre a magyar haza védelmére, a magyar jövő megteremtésére, biztosítására. S honvédeink újra hadba szálltak, hogy meghozzák nekünk a magyar feltámadás tavaszát.

Szép május havában indultok a nagy útra kedves testvéreink, itthagyva minket, mert hív benneteket a magyar élni akarás, a férfi áldozat készsége, a katona vitézsége. Mennetek kell azok életéért, boldogságáért, kiket a legjobban szerettek. Útravalónak vigyétek magatokkal a mi soha nem szűnő szeretetünket, értetek való aggódásunkat s azt a hitet, hogy itthon újra találkozunk.

Tudjuk, hogy nem hiába harcoltok, mert nem lehet az, hogy egy annyit vérzett, oly sokat szenvedett, a múlt idegen hibáiért annyiszor vezekelt nagyszerű nép öntudatos áldozata ne hozza meg a sikert. Nem lehet, hogy az Isten ne segítené azokat, kik az ő szent nevében, az ő szent akaratából szállnak hadba. Nem lehet, hogy a magyar akarat, áldozatkészség ne hozná meg a várva várt győzelmet. Éppen ezért könnyeitek, melyek itt csillognak szemeitekben, nem a fájdalom, hanem az öröm könnyei kell hogy legyenek. A harctér ezer veszélye között őrködik felettetek az itthon maradottak hálás szeretete, a kis család felett a magyar együttérzés gondolata és készséges segítő keze. Őrködik felettetek a magyar nők buzgó imája.

Nem veszünk fájdalmas búcsút tőletek, mert meg van a reményünk a viszontlátásra. A honvéd búcsúja nem reménytelen, a honvéd búcsúja örömteljes, a viszontlátás édes öröme hatja át minden vitéz lelkét.

A ti feladatotok nehezebb és áldozatosabb s mi a magunk könnyebb kötelességteljesítése mellett imádsággal kísérjük minden lépéseteket.

Holnap pünkösd szombatja, a csíksomlyói segítő Szűz, Magyarország Védasszonya vár bennünket. Hányszor, de hányszor borultunk a lábához az elmúlt nehéz esztendőkben, kérve, hogy segítő kezét sohase vegye le rólunk. Mennyi bizalmat merítettünk az ő közbenjárásából, hányszor volt vigaszunk a kétségbeesésben. Most ismét hív, vár bennünket s mi székely lányok, asszonyok újra oda sereglünk a Szűz anyához, Jézus nevét rebegjük s mikor ezer meg ezer ajakról száll a fájdalmakban, szenvedésekben megtisztult lelkekből a régi Mária ének: Szép Szűz Mária, könyörögj érettünk, akkor is reátok gondolunk az értünk küzdőkre, kiket nem marasztalunk, hanem küldünk, menjetek, védjétek meg árva hazánkat, hozzatok dicsőséget a magyar fegyvereknek. Értetek imádkozunk, hogy jöjjetek minél hamarabb vissza, hogy még az új tavasz ébredése előtt dallal, virággal fogadhassunk, hogy együtt építhessük a közös, boldog, minden magyart testvérként egyesítő jövőt. A jó Isten óvjon, segítsen őrizzen mindnyájatokat. A boldog viszontlátásra.

 

Képek forrása:

Erdélyünk és honvédségünk, Történelmi eseménysorozat képekkel, szerkesztette vitéz Rózsás József őrnagy, dr. vitéz Béry László és mások közreműködésével, A Vitézi Rend Zrinyi csoportjának kiadása, Budapest, 1941