Piroska (január 18)

Piroska, azaz Prisca, ókeresztény vértanú, egy római nemesember megkeresztelt lánya, a harmadik században élt. Claudius császár a 13 éves kislányt pogány áldozatra kényszerítette, de ahogy imádkozni kezdett a bálvány előtt, a templom összeomlott. A császár bebörtönöztette, kínoztatta, oroszlánok elé vetteti, de ezek lábához heverednek, hatalmas máglyát gyújtat, de az Úristen esővel és széllel eloltja. Végül a császár fejét véteti Piroskának. A kivégzés helyén, az Aventinus-hegy tövében templomot emeltek a tiszteletére.

Ma azonban nem a római vértanúról szól az írás.

ÁRPÁDHÁZI PIROSKA –

SZENT EIRÉNÉ  (1088?–1134)

A Piroska név említésekor Magyarországon Boldogasszony havának másik nagy magyar női szentjére gondolunk: a Turulok szent nemzetségének gyönyörű szép virágszálára, Szent László király Piroska (Pirisca v. Prisca) nevű leányára.

A hamar árvaságra jutott királylány 1083 és 1090 között született. Miután édesanyja Rheinfeldi Adelhaid 1090-ben, édesapja Szent László király 1095-ben meghalt, Kálmán király udvarában nevelkedett. 1104-ben I. Komnenos Alexios bizánci császár, fia és örököse Johannes részére Piroskát, a szentéletű és nagytekintélyű király árváját kérte feleségül. A házasságkötés nyilván politikai jellegű volt. I. Alexios császárnak, illetve a Komnenosoknak magasratörő terveik voltak: vissza akarták állítani a római világbirodalmat úgy, ahogyan Julius Cézar idejében virágzott. Ehhez szükségük volt Magyarországra mint katonai nagyhatalom segítségére. Piroska a magyar-görög béke záloga volt.

Házasságkötésekor nevét Piroskáról EIRÉNÉ-re (Irén) kellett változtassa és áttérnie a görög vallásra. Mint idegen, sok megpróbáltatásnak volt kitéve a bizánci udvarban, de keményen helytállt. Férje a bátor katona és hadvezér azonban mindvégig mellette állt megvédve őt. Egymást kölcsönösen megbecsülték. Lelki és szellemi kiválóságai miatt Szép Jánosnak – Kalojohannes-nek is nevezték a császárt.

II. Komnenos Johannes néven 1118-ban foglalta el a császári trónt, és élete nagy részét a harctéren töltötte. A császári párnak 8 gyermeke született: négy fiú (Alexios, Andronikus, Izsák, Mánuel) és négy lány (Eudokia, Maria, Anna, Theodora). Piroska-Eiréné legtöbbet legkisebb fiával Mánuellel foglalkozott, császárnak nevelte, amiért megszólták. (A szentek fentről kapják a sugallatot: Johannes halála után Mánuel lett az uralkodó, a bizánciak talán legnagyobb császára.) A megkülönböztetett figyelemhez hozzájárulhatott, hogy legkisebb fia testben, lélekben és szellemiekben teljesen anyai nagyapjára, Szent Lászlóra hasonlított, akárcsak anyja Piroska is, magas királyi termetével, világos barna hajával, nyílt tekintetével. A Hagia Sophia (Isteni Bölcsesség) templomában megtalált mozaikkép erre a legékesebb bizonyíték. 1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt (ma Istambul), a Hagia Sophia székesegyházból mecset lett. Szerencsére a fali freskókat és mozaikokat nem semmisítették meg, hanem lemeszelték. 1935-ben múzeummá alakították át a mecsetet. Amikor “kibontották” a falakat, előkerült Piroska, Szent László lányának csodálatos mozaikképe, mely képnek, akárcsak Szent László hermájának, óriási a kisugárzása. Az anyag merevségén is átragyog egyénisége: felejthetetlen arc nemes, szép vonásaival, kezének finomsága, alakjának szépsége. Kezében tekercset tart, ami a székesegyház részére létesített alapítványt jelképezi.

Piroska gyermekei nevelése mellett minden idejét jótékony cselekedeteknek szentelte. Istent kereste és áradt belőle a szeretet. Alattvalóinak segítője és közvetítője volt férje felé. Felkarolta az özvegyeket, árvákat, szegényeket és betegeket. Az Árpádok leánya biztosítani akarta az elesetteknek a tartós segítséget. Ezért építette Piroska-Eiréné császárné a Mindenhatónak felajánlott Pantokrator monostort, amely abban különbözött a többitől, hogy nagy, a világ első modern kórházát építtette hozzá, betegségek szerint (sebészet, szemészet, nőgyógyászat, stb.) osztályokra tagolva. Az alapítólevél részletesen intézkedik mindenről az ágyneműtől kezdve az orvosi műszerek, felszerelési tárgyak, megfelelő orvosszemélyzet és nagyszámú kisegítő személyzeten keresztül a fiatalok oktatására idős orvostanárok alkalmazásáig. Gondoskodott az élők élelmezéséről és a halottak eltemetéséről. Épült a szegények és nyomorékok befogadására szeretetház és aggmenhely. A városon kívül épült, de a monostorhoz tartozott az elmebetegek kórháza. A betegek és rokkantak javára követendő eljárásokat oly modern szellemben fogalmazták meg, hogy nehéz elhinni, hogy az okmány és intézmény a XII. századi Konstantinápolyban keletkezett. A monostorban ezenkívül volt három templom és ötven zsolozsmázó szerzetes. Ezt a világhírűvé vált intézményt adta férje hazájának a szegényekkel és betegekkel együtt érző Turulnemzetségbeli királyleány.

A Pantokrator monostor elgondolása Piroskától származott. Férje támogatta tervét, de a területet és az anyagiakat maga kellett előteremtse. A maga gazdag hozománya mellett kérte az ország és egyház nagyjai, tartományi kormányzók segítségét. A szükséges pénz hamar összegyűlt, megépült a csodálatos épület és jól működött. Életének utolsó éveiben maga is a Pantokrator monostorban élt Xene néven, ami “idegent” jelent. Leendő császárok anyja mindig idegen maradt görög földön. “Magával vitte lelkem felét” írta a gyászbaborult császár a császárné halála után abban az alapítólevélben, amellyel bőkezűen biztosította a Pantokrator monostor embermentő munkájának fennmaradását.

Eiréné a bizánci egyház egyik legnagyobb szentje. Emlékét augusztus 13-án ünneplik.

Piroska gyakran fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket hazájából, többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között, mindig határozottan megvédve szülőföldjét és a magyar királyt, ha arra szükség volt, mert sértés érte. Piroska és gyermekei révén a Komnenos (IV. István) és Lascaris (IV. Béla)  családokon keresztül Szent László vére visszatért az Árpádok és sok más előkelő magyar család ereibe.

***

A házasodni vágyó lányok ezen a napon piros kendőt kötöttek a nyakukba, fejükre.  Azt tartották ugyanis, hogy az a lány, aki ezen a napon piros kendőt köt a nyakába, még abban az esztendőben férjhez megy.

Régen úgy tisztelték meg Piroska napját, hogy nem dolgoztatták se a lovat, se a marhát, mert okulva az akkori telek legzordabb időszakából, ezen a napon a földművesek még inkább kímélték az állatokat, a lovakat pedig be sem fogták.

Időjóslás: “Piroska napján, ha fagy, negyven napig el sem hagy.”

Kép: Árpádházi Piroska – II Komnenos Johannes feleségének Eiréné császárnénak, korabeli mozaik arcképe a Hagia Sophia székesegyházban, Konstantinápolyban (Istambul)