Mária Eljegyzése, Menyegzője (január 23)

Jézus anyjának, Máriának és nevelőatyjának, Szent Józsefnek az eljegyzését ünnepeljük ezen a napon. A 15. század elején Chartres (Franciaország) városában kezdték ünnepelni, majd pápai jóváhagyással (1537) a ferencesek terjesztették. Buda felszabadításakor (1686) egy kapucinus barát emelte magasra dárdahegyén Mária és Szent József képét. Ettől kezdve a nép és az arisztokraták körében is igen megerősödött tiszteletük. XI. Ince pápa – Lipót császár kérésére -január 23-át a Monarchia területén ünnepi rangra emelte a szent pár menyegzőjének ünnepét. Az apokrif iratok szerint jegyese, József kiválasztottságát Áronhoz hasonlóan a kizöldült vessző csodája bizonyította.

Mária menyasszonyságának ünnepe az asszonyi sors megdicsőülése. Magyarországon fogadalmi ünnepként először Somlóvásárhely ülte meg (1714). Máriaradna, Jászberény-Szentkút búcsújáró templomokban a házasságra váró fiatal búcsúsok különösen Mária és József oltalmába ajánlották kapcsolatukat. Hagyománya leginkább a Jászságban virágzott. Nagykörű faluban a 20. század elején az ünneplés után imádkoztak, énekeltek, a végén kalácsot ettek, bort ittak, olykor táncra is kerekedtek. – Jászladány jámbor asszonynépe még a 20. század elején is valamelyik jelesebb Mária-tisztelő asszony hajlékában gyülekezett. A tisztaszobában fölékesített Mária-szobor került az asztalra, amelyet az idősebbek körülültek, a többiek a konyhát, kisházat töltötték meg, annyian voltak. Éneklés után következett Mária 7 öröméről szóló ájtatosság, Mária eljegyzéséről írt történet olvasása, újabb Mária-ének, ima és a kánai menyegző helyi változata, majd jámbor mulatság. A Mária-szobor mellé bor és frissen sült kalács került, amellyel minden jelenlevőt megkínáltak. Végezetül az idősebb asszonyok összefogóztak és Mária tisztére táncot jártak. (Bálint Sándor: Ünnepi Kalendárium)

A hatvani asszonyok Mária menyegzőjére gondosan elkészítik a házi oltárt. Fehér, hímzett terítővel fedik az asztalt, amelyre ránézvést baloldalt Szent Anna képe kerül a gyermeklány Máriával, középre Mária szobra, s jobb oldalra Mária és a gyermek Jézus képét teszik. Az asztal előtt, lent a ház, vagy a templom védőszentjének képe van. A Nap égi járásának négy fontos pontja… Ahol a Nap kel a „cselekvést” Szent Anna a gyermek Máriával képe indítja, ők az előzmény, „a múlt”; a jelen, ahol a Nap uralkodik, a sugaras szobor, a menyasszonyságában megdicsőülő, az isteni mag fogadására kiválasztott „eladólány” Mária; s a napszentülte oldalán a jövő mutatja meg magát, az istenszülő Mária, aki karján a gyermek Jézust tartja. … Azután az asszonyok félkörben helyet foglalnak az oltár előtt és szertartásukkal végigjátszák az oltár rendszerét. Szent Anna litániájával kezdik, s azt Józsefé követi, majd a dicsőséges olvasót mondják, s a házi szentről való éneklés zárja az áhítatot. A litániák imamalmos dobolása szabaddá teszi a lelkeket, megszűnnek testben lenni, s külön valónak, a közösség ekkor egyetlen óhajtássá válik; s ez óhajtás adja alkalmát, hogy ki ki most már magába fogadhassa a Teremtő időszerű üzenetét, Mária szűzi nászát, amelynek történetét a közösség vezetője olvassa föl, és amikor már mindenki testében és lelkében rendezett, a cselekvés ideje érkezik: eljátsszák a kánai menyegzőt, amelynek végén „visszalépnek a földre” víg, fölszabadult tánccal; s papucsaikat is dobálhatják már. (http://naput.hu/kultura/183-janu23-ma-eljegyz)