Gyertyaszentelő Boldogasszony – február 2.

Jézus Urunk bemutatása

Mária tisztulásának napja, a Találkozás, a beteljesedés, a fény ünnepe, amikor Mária a világ világosságát, Jézust, 40 nappal születése után bemutatta a templomban, és Isten Fia először találkozott papságával. A jelenlevő agg Simeon “nemzeteket megvilágosító világosságnak, a világ Üdvözítőjének” nevezte Jézust. A gyertyaszentelés szokása a világ világosságával való találkozásból ered. A szentelt gyertya Jézus egyik legrégebbi jelképe.

Ez a nap már a XI. században ünnep volt Magyarországon. Az 1092-ben Szent László király által összehívott szabolcsi zsinat a kötelező ünnepek közé sorozta. A Pray-kódex (1192-95) szerint a magyar középkorban ezen az ünnepnapon először a tüzet megáldották a templomban, majd e szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat. Az ünnep a magyarországi miseliturgia legősibb forrásában, a XI. századbeli Hahóti-kódexben is előfordul – olvasható Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában.

Az 1494. évi királyi számadáskönyv szerint az ünnepen királyaink a misén megjelent főpapok és országnagyok között szentelt gyertyát osztottak szét. A hívek is kaptak szentelt gyertyát, amelyet a sublót vagy láda fiában tartottak, vagy feldíszítve, szalaggal átkötve a falra akasztottak.

A szentelt gyertya végigkíséri és megvédi a hívő embert egész életén át. Ezt a gyertyát gyújtották meg vízkereszti házszenteléskor, amikor a pap hozta a szentséget a beteghez. Égették jégeső, vihar, villámlás idején. Egy csipetnyi kilincsre téve a házi békét biztosítja, különböző betegségek ellen is jó.

Az újszülöttet, amíg nem keresztelték meg “pogánykának” hívták. A szentelt gyertya mint Jézus jelképe a pogányka mellett világított keresztelésig, hogy Jézus vigyázzon rá, nehogy rossz szellemek “kicseréljék”. Majd a keresztelőre – vagy “egyház-kelőre” – az anya vitte az égő gyertyát.

Bácskában szülés és keresztelés között éjjel nappal szentelt gyertya világított a szobában, amelyben anya és gyermek feküdt.  Amikor a fiatal anyák először mentek templomba, akkor is szentelt gyertyát vittek a kezükben. A haldokló kezébe országszerte égő szentelt gyertyát adnak, hogy világossággal költözzék az örök életbe, vagy hogy megvédjék az ördögtől.

A szentelt gyertyával február 3-án, Szent Balázs püspök és vértanú ünnepén osztják a katolikus templomokban a Balázs-áldást, amely torokbajtól, illetve minden baj és betegség ellen véd.

Gyertyaszentelő Boldogasszony napja “régen tavaszkezdő ünnepként szerepelt, eredete azonban a klasszikus görög időkbe nyúlik vissza. A Föld anyjának, a jóságos Demeter istennőnek személyéhez kapcsolódik megülése. A rög alatt lappangva csírázó magvaknak csodálatos, rejtelmes tényét, a tél és nyár, a sötétség és világosság évenként megismétlődő küzdelmét örökíti meg több mint kétezer éves meséje” – írja Dr. Xantus János (1958.449).

A kereszténység a maga képére átformálta ezt az ünnepet. Lobogó gyertyák világával köszönti a fényt, mely végül is legyőzi a téli éjszakák sötétjét. Átvitt értelemben a fény Jézust jelképezi, akinek már az ókeresztény korban szentelt gyertya volt a jelképe. Egyházi értelmezés szerint a viasz Jézus emberségére, a világosság istenségére emlékeztet.

Időjóslás: A néphit szerint a medve ezen a napon felébred téli álmából, barlangjából kijön és ha napos időt talál, visszabújik, mert még hosszú lesz a tél. Vagyis ha február 2-án enyhe az idő, később visszatér a hideg és hosszú lesz a tél. Az a mondás járja Gyertyaszentelő napján “inkább farkas ordítson be az ablakon, minthogy kisüssön a nap.” Mondják azt is: Ha énekel a pacsirta, utána még sokáig fog hallgatni.

Jézus templomi bemutatásával a karácsonyi ünnepkör lezárul.

A “Karácsonyi ünnepkör” több fejezetét a Szent István R. K. Magyar Templom üvegablakai díszítik. Ezért bemutatom ezt az “ékszerdobozt”, ahogyan amerikai püspökök nevezték. 1903-ban épült munkás magyar emberek filléreiből Ft. Messzerschmitt Géza, Kassáról származó plébánosunk tervei alapján. A gyönyörű fából faragott “Magyar szentek” oltárát nagy Árpád-házi szentjeink szobraival is ő tervezte, mely minden betérő magyar szívét megdobogtatja. Az oltártól jobbra és balra látható Magyarok Nagyasszonyát és Krisztus Királyt ábrázoló üvegablak, valamint az összes többi színes ablak 1945-ben készült Ft. Gáspár János plébános ideje alatt.