Árpád – Szent I. Damazusz Pápa (december 11)

Meskó Lajos piarista paptanár, nyelvész a XX. század 30-as éveiben egy füzettel indította el azt a mozgalmat, amivel felelevenítette az ősmagyar neveket. A füzetben közölt ősi magyar nevekhez keresztény védőszenteket kapcsolt azok jelentése vagy hangzása alapján. Ősi neveink keresztény szellemű felújításával nemzeti ügyet szolgálunk. A kereszténységet és magyarságot még szorosabban összefűzzük a magyar szentek és boldogok tiszteletének növelésével, és őseink örökségét mentjük meg, amikor a magyar keresztény középkornak hagyományait folytatjuk. http://www.ppek.hu/k489.htm

Árpádot Szent Damaz(usz) pápával egy napon ünnepeljük. Életét megismerve ez érthető lesz, hiszen ebben az esetben nem hangzás, hanem jelentése alapján történt az összekapcsolás.

Szent Damazusz (305-384) Spanyolországban született, Rómában szentelték pappá, majd amikor a világi hatalmak önkényből Libériusz pápát számkivetésbe küldték, 366-ban őt választották meg pápává.

Több zsinatot hívott össze, teljes erejével küzdött a hitszakadás ellen. 382-ben zsinatot hívott össze Rómába, és újra megalapozta püspökségek ,,Péter-féle” rangsorát az egész Egyházban. Ennek értelmében a római egyháznak az összes többi püspökséggel szemben elsőbbsége van, mert Rómában halt meg a két apostolfejedelem, Szent Péter és Szent Pál, sírjuk is ott van. Második helyen Alexandria áll, mert ezt a püspökséget Péter apostol parancsára Márk alapította. Harmadik helyen Antiochia áll, ahol mindkét apostolfejedelem működött. Konstantinápolynak a második helyre történő besorolását – azzal a megindoklással, hogy császári város – Damazusz határozottan visszautasította. E döntés következtében a római püspökség tekintélye növekedett. Ettől kezdve honosodott meg a ,,Sedes Apostolica – Apostoli Szentszék” megjelölés. A szentmisében kötelezővé tette a latin nyelv használatát. A Szentírás latinra fordításával Szent Jeromost bízta meg. Damazusz pápa nagy érdeme a vértanúk tiszteletének fölélesztése. A vértanúk sírjait rendbehozatta, azokra verses sírfeliratokat írt, és méltó környezetet teremtett sírjaik köré. A pápa egyszerre volt érzékeny, költői lélek, s ugyanakkor az Egyház távolba tekintő kormányosa nagy tervekkel. Jó kapcsolatot tartott fenn a város világi vezetőivel.

A források szerint Damazusz pápa egy föltűnően energikus, tetterős ember volt, aki minden erejével harcba szállt a Niceában megfogalmazott hitvallás megőrzéséért, hivatkozva a Péternek adott ígéretre: ,,Te Péter vagy, és én erre a kősziklára építem Egyházamat” (Mt 16,18). A pápaság tekintélyének növeléséért többet tett minden elődjénél.

Damazusz neve erősen összecseng a Dumuzid ( Damuzi, Tammuz) névvel. Dumuzi(d) vízözön előtti sumir pásztor király volt. A vízözön után pedig a minden évben, tavasszal újjá születő (feltámadó) pásztor istenséget tisztelték benne a sumir hitvilágban. “Nevének jelentése: fényes, ragyogó, hős pásztor, népek pásztora, nagyúr. … a sumír pantheonnak ez a nagyon vonzó alakja,  a másokért magát feláldozó, fiatalon meghaló, de feltámadó pásztoristen a tejút kígyó-szimbólumában van az ősi égábrázolásokon és határköveken megjelenenítve.” (Dr. Bobula Ida)

Árpád fejedelemben (840-907) úgy Dumuzid, mint Damazusz tulajdonságai egyesülnek. Érthető a név párosítás. Tetterős vezéregyéniség akár csak Damazusz pápa, és mint az újjászülető Turulfia Álmosnak (819-895), magát a magyarságért feláldozó fia, az évente feltámadó Dumuzid pásztoristent is megtestesíti.

A magyarság újkori történelmében az égi akarat a Turul közvetítésével teljesült. Álmos és Árpádban újjá született a Turul-nemzetség. Isten segítségével Álmos és Árpád egyesítette a törzseket és hazavezette őket a Kárpát-medencébe. Árpád a helyben lakó egyazon fajú és nyelvű néppel együtt megerősítette a határokat és erős államot alapított, mely már több mint 1100 éve fennáll a viharok ellenére. Az ismert történelem folyamán egyetlen hódító, ill.  nagyhatalom sem volt képes az egész Kárpát-medence elfoglalására, uralmának kiterjesztésére, és tartós állam alapítására, csak Árpád fejedelem, az újjá született szent nemzetség fia. Kitűnő szervezőképességgel, politikai érzékkel és jövőt megalapozó tettekkel összefogta, és egy nemzetté kovácsolta az ősi magyar népet és a hazatérőket. Őt tehetséges szent királyok egész sora követte, akik tovább erősítették és építették Magyarországot. Sajnos legtöbbjük, fiatalon, jézusi korban távoztak az élők sorából. A Turul-nemzetség (leányági leszármazottakat beleértve) uralkodásának ideje alatt a középkori Magyarország önálló nagyhatalom volt.

Árpádról és koráról bővebben: http://arpad.org