András Nap (november 30)

Az egyházi évnek kezdete. Advent indítója.

A Galileából származó András apostol Péter apostol bátyja, a görög katolikus egyház kedvelt szentje. András a maga elhatározásából akart Jézus tanítványa lenni. A testvérek életük végéig, mely mártírhalállal végződött, kiálltak Jézus mellett. Fő térítési területe a szkíták között volt. Mártírhalála azonban Görögországban történt Kr. u. 60-ban. A legendák szerint, saját kérésre, ún. “Andráskeresztre”,  X-alakra ácsolt keresztre feszítették, mert nem találta magát méltónak, hogy Krisztuséval azonos formájú kereszten haljon meg.

András apostol nagyon fontos személy a magyar nemzet emlékezetében, ami a honvisszafoglaláskor magunkkal hozott keleti kereszténységünkből fakad. Bizonyíték erre a számtalan, 10. századi sírban talált ereklyetartó mellkereszt. A Kárpát-medencében épült első keresztény templomok többségének védőszentjeként András apostolt választották.

Hagyományok: András napja zárja be a muzsikát. Ez azt jelentette, hogy karácsonyig evésben-ivásban, nótázásban egyaránt illet tartózkodónak lenni. András-napkor kezdődtek a hajnali misék. Sok helyen a családban adventnak az első napjától készítették a szállást a szívekben: “Gyűjtögessétek a Kisjézus jászolába a szalmaszálakat, nehogy kevés legyen alatta.” (Gari Margit, Mezőkövesd) Egy jótett jelképezte a szalmaszálat a Kisjézus jászolában. Számos házban már ekkor kezdték megvetni Jézuska ágyát és igazi szalmaszálat helyeztek Jézuska nyughelyébe, amikor jót cselekedtek.

András napjával kapcsolatos hiedelemvilág a közeledő farsangra, a párválasztás idejére utal. Ország­szerte a fiatalok házasságszerző szentként tisztelik. A leányok András napján, a legkülönbözőbb rítusokkal, melyek majdnem mindig böjtöléssel kezdődnek, jövendőbeli vőlegényük kilétét firtatják. Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát éjszakáján. Baján ha a lány feje alá férfiruhát tesz, álmában meglátja jövendőbelijét. Vagy pedig imádkozás után harap a megsózott kenyérből, azt tükörrel párnája alá rakja, s ha éjfélkor belenéz, meglátja vőlegényét.

A palásti palóc lányok András napján az eresz alá dugott és Borbála napján megfordított almát elvitték az éjféli misére. Azt tartották, hogy annak a fia vagy rokona veszi el őket, aki templombamenet megszólította őket. Palóc eladólányok általában András estéjén gyümölcsfaágakat állítottak vízbe. Ha karácsonyig kizöldült, bízhattak a farsangi férjhezmenésben. Az erdélyi Mezőpanitban egész napos böjtöt tart a lány, este az udvaron kötényébe szedi a csillagokat (miközben visszafelé számol tíztől egyig tízszer); ugyanazt a csillagot kétszer nem szabad leszednie. A csillagokat a kötényéből az ágyba önti, s éjszaka megálmodja a vőlegényét.

Egyéb szokások: Görög katolikus helyeken szokásban van az andráshányás. Az András nevűeket úgy köszöntik, hogy ablakukra búzaszemeket szórnak.

Érsekvadkerten az aprószentek néven emlegetett vesszőket, amelyeket a pásztorok karácsony böjtjén visznek a gazdákhoz, András napján szedik a határban.

A Csügés-i csángók szerint András éjszakáján össze kell kötni az ollót, mert ezzel a farkas száját is összekötik.

A disznóölés és disznótor a téli hónapok jelentős eseménye. Az első disznóölő nap majd mindenhol András napja. Az egész napos munkában a szomszédok és rokonok kölcsönösen kisegítették egymást. A disznótorra estefelé gyülekeznek a vendégek. Az evés, ivás, jókedvű tréfák sorozata, nótázás éjjel 2-3 óráig is eltarthat. András nap volt ugyanis advent előtt az utolsó olyan nap, amikor még mulatni lehetett. A háziasszony a távozó vendégeknek még kóstolót is ad útravalóul.

Apátfalvi öreg emberek e nap hajnalán, a Maros partján, a víz szélén, vesszőt szúrnak le és megvárják a napkeltét. Ha a víz most följebb áztatja a vesszőket, akkor tavaszra áradást esetleg árvizet várnak. Azt is mondják: “Fehér András, rossz év”. “András-napi hó, a vetésnek nem jó”.

András lovát pünkösdi köszöntőink emlegetik. Talán lelkünk andrási gebesovány táltoslova az esztendő körében szemben lévő varázslatos rózsaparazsától kap erőre; pünkösd pirosától! A pünkösdi kántálásban Andrást kérleljük, hogy mohó lova el ne tapossa a pünkösdi rózsát.

Kép: András apostol a magyar Szent Koronán, a pártusok köszöntésre emelt kéztartásával