Erdélyünk és honvédségünk

ERDÉLYÜNK ÉS HONVÉDSÉGÜNK

1940. szeptemberében tért vissza Észak-Erdély az Anyaországhoz. Ennek emlékére adta ki a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja a következő értékes könyvet:

ERDÉLYÜNK ÉS HONVÉDSÉGÜNK

Történelmi eseménysorozat képekkel

Dr. vitéz Béry László és mások közreműködésével szerkesztette

vitéz Rózsás József őrnagy

Budapest, 1941

A könyv itt olvasható előszava és képei bizonyságot tesznek arról a határtalan örömről, a jövőben való hitről és reményről, amit akkor nemcsak az erdélyi magyarok de a Kárpát-medence összes magyarja érzett.

Előszó

“Erdélyünk és honvédségünk” – ez a két név és fogalom elválaszthatatlanul összeforrott a nemzeti öröm, a boldog felszabadulás lázasan kavargó történelmi napjaiban. 1940 szeptemberében magyar honvéd csapatok vonultak be az ősi Erdély földjére, amelyen testvéreink élnek, de amelyet 22 esztendőn át elzárt előlünk Trianon vak parancsa. Magyar honvédek váltották valóra az álmokat, amelyeket a nemzet álmodott 22 éven át; ők vitték a felszabadulást – zászlóval, karddal a kezükben – azoknak a testvéreknek, akik oly végtelenül sokat szenvedtek magyarságukért.

Most – az eseményeknek bizonyos távlatbahelyeződésével – ez a munka eleveníti meg és foglalja méltó keretbe az egész magyar nemzetnek és élén a m. kir. honvédségnek a Feltámadásért folytatott két évtizedes hősi erőfeszítését s ennek áldott gyümölcseként Kelet-Magyarország és Erdély egy részének visszatérését az anyaországhoz.

A magyar katonai szakirodalom, a szépirodalom, történetírás és hírlapírás, valamint képzőművészetünk legkiválóbbjai dolgoztak együtt ennek a könyvnek a megalkotásán, azzal a főcéllal, hogy el nem múló emléket állítsanak ezeknek a történelmi eseményeknek, egyúttal pedig hogy szép és érdekes olvasmányt adjanak minden igaz magyar embernek.

A magyar hit, munka, szenvedés és áldozat, a soha meg nem alkuvó kitartás árán elért felszabadulásunk éposza ez a könyv s egyben az eljövendő idők reménységének hirdetője. Olyan könyv ez, amelyet lapozgatva, időtlen idők elmúltával is gyorsabban dobog majd a magyar szíve, ha átgondolja mégegyszer annak értelmét, hogy a trianoni bilincs miképp hullott le a magyar nemzetről. Vezetők és névtelen kisemberek milliói megtalálják benne az eredményt, melynek mindnyájan részesei!

Ennek a műnek azonban nemcsak az a rendeltetése, hogy az elmúlt nagy eseményeket rögzítse és beszámoló bizonyságot adjon az erdélyi országrészek visszaszerzését előkészítő és végrehajtó teljesítményekről, hanem mindezenkívül az is, hogy a jövőbe mutasson.

Balsorsban a megoldandó nagy nemzeti célok önmagukban is sarkalnak, de a kielégültség állapota tétlen elbizakodottságra vezethet. Példa erre az elmúlt világháborúban győztes Franciaország, amely belső kérdéseinek megoldását, korszerű katonai felkészültségét elhanyagolva s így most összeomlott. Ha a mi mai nemzedékünk valóban átérzi a magyarság történelmi szerepének jelentőségét, megérti, hogy a megszerzés után nemcsak megtartásra,

hanem további erős teljesülésre kell törekednie – ami egyébként létünk vagy nemlétünk kérdése – úgy nemzeti és állami életünknek a mindennapi feladatokon túlmenő, állandóan céltudatos és odaadó munkálása elengedhetetlen követelmény inden vonatkozásban.

Ezt a feladatot az immár kibővült terület és népesség minden erejének tervszerű felhasználásával kell folytatnunk. A mai háború után Európa népei bizonyára megújult erővel fognak majd hozzá – az elmúlt két évtized sorvasztó légköre után – a nagy építőmunkához. Nekünk ebben elől kell járnunk, az erőfeszítések és eredmények tekintetében is, hogy viszonylagos lemaradás helyett tért és hatalmas előnyt nyerjünk, amely fokozatosan helyreállíthatja a múlt csapásainak összezsugorító hatását.

Ez az egyetlen út az új magyar ezredév megalapozásához! Erre akarja a közfigyelmet irányítani a Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának ez az újabb munkája is, melynek megalkotásában nemzeti és katonaeszményünk halhatatlan vezérlőszelleme, Zrínyi Miklós gróf intelme vezetett bennünket:

“Minekünk magyaroknak nemcsak dicsőségünk, de megmaradásunk is abban vagyon, ha mindnyájan egy szívvel, egy lélekkel segítségül híván Istennek szent nevét, körmösen nyúlunk a magunk dolgához és fáradunk, vigyázunk, tusakodunk a mi életünkért.”

A Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának Központi Vezetősége.

Képek forrása “Erdélyünk és honvédségünk” című könyv, Budapest 1941