Mednyánszky László

Mednyánszky László 1852-1919
Mednyánszky László 1852-1919

Báró MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ

1852 – 1919

Báró Mednyánszky László festőművész a felvidéki Beckón (ma Szlovákia) 1852. április 23-án született és 1919. április 17-én Bécsben halt meg. Festői tehetsége korán jelentkezett. 11-12 éves korától kezdve rajzolni, festeni tanult.

“Gyermekkorát szintén a Felvidékhez tartozó Nagyőrön töltötte, s élete folyamán minden évben hónapokra hazatért ebbe az ősi reneszánsz kastélyba. Az Osztrák-Magyar Monarchia szinte minden városában otthonosan érezte magát, csakúgy mint Olaszországban vagy Párizsban.” (dr. Szabó Lilla)

1870-ben a Zürich-i Technische Hochschule, 1872-től a müncheni festészeti akadémia növendéke volt. 1873-1875 között a párizsi École dés Beaux Arts-ban tanult. 1877-ben kiállították egyik képét a párizsi Szalonban. Majd eldöntötte, hogy iskolákon kívül szerzi meg a szükséges szakmai tudást. Addig is sokat utazott, de attól kezdve állandóan úton volt. Sokat vándorolt és hosszú gyalogtúrákat tett ízületi fájdalmai ellenére. Eközben sok tájjal és emberrel ismerkedett meg. Egyre inkább vonzódott az elesettekhez, a segítségre szorulókhoz, akikért minden tőle telhetőt megtett. Járványos betegeket ápolt, a szegedi árvíz hírére odasietett segíteni. Ezek az élmények a megismert tájakkal együtt alakították témáit, művészetét.

1877. őszén fordult meg először Szolnokon, ahová többször is visszatért és a majdani művésztelep egyik kezdeményezője lett. 1878-ban itáliai tanulmányúton járt. Az 1880-as évek elején Bécsben volt műterme. Anyja halála után, 1883-ban Nagyőrre (Szepes megye) vonult vissza. 1884-ben Budapesten bérelt műtermet és ettől kezdve rendszeresen részt vett Budapesten, a Műterem tárlatain. 1889-1892 között ismét Franciaországban tartózkodott. Az ott megismert impresszionizmus hatására műveinek szürkén borongós alaptónusát lassan levegős, közvetlen festésmód váltotta fel.

Kézdi Kovács László A magyar festészet című írásában olvasható: „A régi akadémikus érzelgések helyett … robbanó erővel tört ki báró Mednyánszky László nagyszerű tájköltészete. Ecset helyett gyakran meszelővel kente föl impresszióit, festékcsomókkal fecskendezte vásznaira az erdei lombot, késsel vakarta bele az ágakat – ez a szeszélyes faktúrája mégis gyönyörűen fejezte ki érzéseit, amikor a hangulat lágyságát hozzáadta. Vaskosan festett téli tájaival, drámai felhőzeteivel a misztikus, borongó fájdalmat, a háborús évek szomorúságát meghatóan éreztette.” (Az ezeréves Magyarország, Budapest 1939)

1892. őszén Máramarosban készített tájvázlatokat Feszty Árpád körképéhez.

Rendszeresen változtatta tartózkodási helyét. 1897-ben Párizsban nagysikerű kollektív kiállítást rendezett. 1900-ban Galíciában, 1901-ben az Adria vidékén, majd ismét Bécsben dolgozott. Ez idő tájt készült képeit a sötét színárnyalatok, sűrű fényárnyék-hangulatok jellemzik. 1905-1911-ig Budapesten élt, majd ismét visszatért Bécsbe.

Az I. világháború kitörése idején Budapesten tartózkodott és hajlott kora ellenére harctéri rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát, Dél-Tirolt. 1916-ban megsebesült, de utána is folytatta haditudósítói munkáját. Százával, ezrével készülhettek harctéri jegyzetei, vázlatai. Megrázó emlékeit számos festmény és vázlat őrzi – mélységes humanista tartalommal gazdagítva művészetét. Egyik legismertebb képe: Szerbiában. Mindkét bemutatott képet 1914-ben festette és a Szerbiában címet viseli.

Mednyánszky László: Szerbiában 1914
Mednyánszky László: Szerbiában 1914

Tájképfestészete mellett műveinek másik nagy csoportját az úgynevezett csavargóképei alkotják, melyek mintegy előkészítői későbbi katonaábrázolásainak. Csavargókat és meggyötört katonákat ábrázoló képei gyakran látomásszerűek.

A 19/20. század fordulójának jelentős magyar mestere, a kritikai realizmus legjobb magyar képviselői közé tartozott. Számos kitüntetést kapott. 1888-ban a Műcsarnok téli tárlatán társulati díjat, 1898-ban az őszi tárlatán társulati díjat és állami aranyérmet, 1914-ben ismét társulati díjat kapott. Sok képét és vázlatát őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.

„Mednyánszky egész élete folyamán naplóbejegyzéseket készített, amelyekből számos, a társadalmi összefüggéseket felismerő társadalom-politikai, filozófiai stb. megállapítása, illetve világszemlélete olvasható ki. Mednyánszky László életéről és művészetéről elmondható, hogy a 19. század második felétől az első világháború végéig terjedő rendkívül összetett korszak egyik olyan jelentős alakja, kinek művészetének hátterében a századforduló minden fontos tényezője megtalálható.”

(Dr. Szabó Lilla)

Élete utolsó nyarát Nagykőrösön töltötte. 1818. októberétől haláláig Bécsben tartózkodott. Hamvait 1966-ban hazavitték és a Kerepesi Temetőben díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra.

 

Kerkayné Maczky Emese

Amerikai Magyar Múzeum, 98. sz. kiadvány, 2008

                                                                                                            

Forrás:

Bagossy László szerk, Encyclopaedia Hungarica, Calgary 1994

Az ezeréves Magyarország, A Pesti Hírlap R.T. Kiadása, Budapest 1939

Kenyeres Ágnes szerk., Magyar Életrajzi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Bp. 1982

Németh Lajos szerk., Magyar művészet 1890-1919, Akadémiai Kiadó, Bp. 1981

Dr. Szabó Lilla, Báró Mednyánszky László a magyar festészet meghatározó alakja – Élete, a magyar történelem, 1848-tól a Tanácsköztársaságig.