Petry Béla

Petry Béla Albert, grafikus, építész, egyetemi tanár, 1902. március 31-én született Erzsébetfalván, Erdélyben. “Régi Marosvásárhelyi református család fia. Apja, idősebb Béla végigküzdötte az első világháborút és ezalatt felesége újvári Hidegh Júlia nevelte hat gyermeküket. A fogékony kisfiú családjuk szentélyéből kapja izzó magyarságát, mély Isten-hitét, fajtája szeretetét és népe kultúrájának ismeretét. Ezzel az örökséggel indul el útjára. Szovátán van nyaralójuk és nyári vakációk alatt innen kiindulva járja be Erdélyt kerékpáron, elsősorban a három székely vármegyét. Útjai során ismerkedik meg ősi népművészetükkel, dalaikkal, meséikkel, rigmusaikkal, balladáikkal, hogy az úgy összegyűjtött szellemi kincstár egész életére kimeríthetetlen, kristálytiszta forrás legyen számára.” (Fáy István: “Késői sirató, Petry Béla professzor emlékére”, 1997)

Elemi és középiskoláit Erdélyben és Budapesten végezte. Rajztanári képesítést a budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1927-ben, építész oklevelet Bécsben az Építészeti Akadémián 1929-ben szerzett. Rómában és Münchenben képzőművészeti tanulmányokat folytatott. A kisgrafikának már művészi tevékenységének kezdetétől elkötelezte magát. 1929-ben az Iparművészeti Társulat (Atheneum, Budapest) kiadásában jelent meg a ma ritkaságnak számító 100 Petry Exlibris. Azóta sok száz lehelet-finomságú, nagy gonddal kidolgozott, szívhezszóló tusrajzot készített, melyeknek reprodukciói rendszeresen jelennek meg művészeti folyóiratokban. Számos kiállításon Magyarországon és külföldön egyaránt, gyönyörködhettek munkáiban akik értékelik a szépet és szeretik klasszikus rajzolási módját.

    1930-36-ig rajzot és művészet történelmet tanított a debreceni egyetemen, majd négy évig a Magyar Kir. Egyetemi Nyomda illusztrátora Budapesten. 1940-1945-ig a Magyar Kir. Honvédség Mérnökkarának kötelékében mint főhadnagy teljesített szolgálatot. Háború után, Münchenben, arcképfestő volt. 1946-ban családjával az Egyesült Államokban telepedett le. 1958-ig mint művészeti tervező, acél- és rézmetsző dolgozott. Majd a bostoni Építészeti Központban az építészet professzora 1960-67-ig. Ekkor jelent meg az Összehasonlító monumentális építészet az egyiptomiak, maják és inkák közt, 1960 (angolul) a bostoni építészeti központ terjesztésében. Évekig dolgozott két nagy bostoni vállalatnál és templomokat, kápolnákat (köztük a washingtoni Mária katedrális kápolnáit), kollégiumokat, könyvtár épületeket, iskolákat, bankokat, lakóházakat tervezett. 96 épület készült az USA-ban tervei alapján.

   Amikor nyugalomba vonult, a napfényes Floridába költözött. Onnan indította útjára szebbnél szebb könyvjegyeit, melyek istenhitéről, érzékeny lelkületéről, humoráról, nagy művészi, kulturális és történelmi felkészültségéről és mindenekelőtt mély magyarságáról tanúskodnak. Rajzainak zöme a magyar népművészet, történelem és kultúra kiapadhatatlan forrásaiból táplálkozik. Ezenkívül mélyen megérzi annak a személynek lelkületét, aki részére az ex libris-t rajzolja. Petry Béla készítette az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh által kiadott Válogatott magyar népmesék (Astor Park, 1972) illusztrációit, melyek a mesék tökéletes átélését sugározzák.

Nagyalakú rajzos mappái – Az én könyvem, 1980 – Petry Béla Szívekbe rajzolt meséi, 1983 – Árpádházi magyar szentek, 1988 – Tilinkó meséje, 1992 – szintén nagy sikert arattak a szépet szeretők körében. Rajzaihoz a verses szövegeket is mindig maga írta illetve költötte.

  Figyelemreméltók az anatómiailag tökéletes ember- és állatalak ábrázolásai, úgyszintén nagy mestere a finom, kifejezésteli arc-rajzoknak. Azt is ki kell hangsúlyozni, hogy a sokfajta írásnak betűit, amelyek grafikáinak szerves részét képezik, mindenkor sajátmaga rajzolja. 90 éves koráig megállás nélkül dolgozik. Amikor 1993-ban meghalt felesége, múzsája és “élete értelme”, egyszerre összeomlott, szemei elgyengültek és már csak ritkán rajzolt.