Lippóczy Miklós

Lippóczy Miklós Gábor 1913. március 21-én, nagypénteken, született Tállyán, Norbert és Anna hatodik gyermekeként. A Lippóczyak a 16. század óta borászok voltak a szőlejéről híres Tokaj hegyalján. Boraikat különösen a királyi családok és a katolikus egyház értékelte. A lengyel püspöki kart ők látták el évszázadokon keresztül miseborral. A család 1556-ban kapott nemességet. Miklós derűs gyermekéveit öt nővére és bátyja körében töltötte, egészen 1920-ig, amikor plébánosuk könnyes szemekkel bejelentette Magyarország feldarabolását a Trianoni békeparancs következtében. Ez a gyászos történelmi esemény egész életére kihatással volt.

Dr. Lippóczy Debrecenben végzett jogot, és miután 1937-ben doktorált, a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott mint jogász. 1945-ben, ismét nagypénteken, menekülő katonatisztek feleségeit és gyermekeit vezette Ausztriába, a biztonságba, miközben vidámságot színlelve tartotta bennük a lelket. Első feleségével, Szilágyi-Nagy Zsuzsannával Bad Wörishofenben, egy délnémetországi kis városban, megalapította a magyar emigránsok első újságját a Hungáriát, ami a háború következtében megszállt Németországban emberfeletti erőfeszítést és fifikát igényelt. Az első szám 1948. január 30-án jelent meg D.P. Express Newspaper: Hungarian Edition címmel. Hungária néven először 1948. szeptember 17-én, egy héttel az esküvője előtt, jelent meg. Ma már el sem lehet képzelni, mit jelentett ez az első magyarnyelvű hetilap az idegen világban élő, hazájuktól megfosztott, menekült magyaroknak. Óriási kincs, lelki táplálék volt ez akkor. Mint gerinces és őszinte újságírót és szerkesztőt politikai nézetei miatt Magyarország kommunista kormánya többször halálosan megfenyegette. Ezért feleségével Zsuzsannával 1950-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol átmenetileg élt New York-ban és Clifton-ban, végül Passaicon, New Jerseyben telepedett le.

Első gyermekének, Zsuzsannának születése napján, dr. Lippóczy elfogadta a Népszava New York-i napilap főszerkesztői állását. Két éves lendületes tevékenységének köszönhetően a napilap teljesen megújult. 1960-ban feleségül vette Ilonát, akivel felépített egy adat feldolgozó irodát. Született még két lánya és három unokája.

Életében sok szomorúság érte, ennek ellenére fáradhatatlanul dolgozott mások életkörülményeinek javításán. Szinte vetélkedett a szentekkel, akikről szülei elnevezték: Miklós a gyermekek, míg Gábor a távközlés védőszentje. Büszkeséggel és örömmel töltötte el, hogy 20 évig megszámlálhatatlan emberen segíthetett mint szociális dolgozó a Család és Gyermekvédelmi Hivatalnál Patersonban. Sokoldalú tevékenységét nem lehet felsorolni, de néhányat meg kell említeni a számára is igen fontosak közül: 1985-től haláláig az Amerikai Magyar Múzeum Igazgatói Bizottságának elnöke, a passaici Third Ward Park-ban felállított szabadságharcos emlékmű bizottságának ügyvezető elnöke, John Flournoy Montgomery Hungary: The Unwilling Satellite című könyv újrakiadója, a passaici Szent István magyar egyház hűséges híve és fáradhatatlan dolgozója, a passaici Szent István Magyar Iskola nagy barátja, és általában minden magyar ügy lelkes támogatója.

Nem utolsó sorban megemlítendő, hogy a művészet minden ága milyen fontos volt életében. Különösen a  kisgrafika állt közel a szívéhez. Exlibris (könyvjegy) gyűjteménye meghaladta a harmincezret. Megrendeléseivel támogatta és széles körben megismertette a művészeket. Majd az értékes kis műalkotásokkal megörvendeztette barátait. Dr. Lippóczy óriási gyűjteményéből több esetben mutathatta be az Amerikai Magyar Múzeum neves magyar kisgrafikusok munkáit. A múzeum látogatói megismerhették, többek között, Vén Zoltán, Németh Nándor, Petry Béla, Andruskó Károly, Fery Antal, Imets László, Drahos István, Deák Ferenc, Feszt László, Gy. Szabó Béla, Hervai Katalin, Menyhárt József, Müller Árpád, Nagy Árpád Dániel alkotásait.

2004. május 16-án, vasárnap délelőtt, az általa annyira szeretett 11 órás magyar szentmise elején hunyta le szemeit örökre. Ahogy Zsuzsi leánya búcsúztatójában mondta: “Az időpont nem volt véletlen. Szíve mélyén tudta, hogy a szentmisén egybegyűltek a barátai, és az ő imáik repítik lelkét az örök hazába. Néha egy szívnek meg kell szakadnia, hogy a lélek szabad lehessen.”

Az igaz barát és magyar emléke örökre szívünkben él!

Leánya, Lippóczy Rich Zsuzsanna búcsúja édesapjától:

Búcsú

Éppen egy hete,  ebben az órában, hunyta be Apuka a szemét.  Nem véletlenül.  Tudta lelkében, szívében, hogy az ő kedves magyar szentmiséjén együtt vannak a barátai — és meghasadt a szíve hogy a lelke fel tudjon szabadulni és a mi imáink szárnyain felemelkedhessen  és  haza szállhasson.

Hálát adok az ő életéért: hogy amikor menekült és azon a nagypénteken fütyültek körülöttük a bombák, egész éjjel vicceket mondott a katonatisztek feleségeinek és gyerekeiknek, hogy ne féljenek;  hogy az életét kockáztatta, amikor az igazságot és szabadságot hirdette a Hungária című újságon keresztül;  hogy 54 évig Amerikában a magyar kultúrát, művészetet, és történelmet pártfogolta; hogy sok éven át  szegény és bántalmazott gyerekeket mentette meg; hogy olyan sok-sok kezet megcsókolt. És a többi, sok-sok többi dolog.

Hálát adok, hogy ilyen Apukám volt. Hogy kit választott anyámul.  Hogy ez később Lalit hozta az életembe, aki anyám és apám egy személyben.  Hálás vagyok hogy két testvért adott nekem—ha most távol is vannak.

Hálás vagyok hogy rám hagyta, hogy a tőle örökölt óriási életerejét és ember-szeretetét továbbítsam és terjesszem a nagyobb világban.

Hoztam mindenkinek egy képet Apukáról, mely emlékeztet bennünket, hogy mindig nagy szeretettel mosolyog le ránk. Szentmise után, összegyűlünk, hogy róla beszeljünk, együtt sírjunk és nevessünk, és hogy az ő szeretete körülvehessen minket.

Tudjátok, vittem neki egy csokor nefelejcset a kertünkből.  Öt napig virultak neki a szép kék tavaszi virágok.  Ott voltak vele az utolsó napjaiban, utolsó perceiben.  Ő sohasem felejtett el bennünket, soha, soha.  És tudta, hogy mi sem felejtjük el őt soha.

Dicsértessék az Úr neve.