Cimbalom

A citera rokona. Perzsiában, a 13. század közepe táján keletkezett. Magyarországra a 16. században került. Főleg tánczenének hangszere, leggyakrabban klarinéttal és hegedűvel együtt. A pedál nélküli, hordozható kiscimbalmot barkácsoló emberek maguk készítették, de inkább csak cigányok számára. Ezt kiszorította a ma általánosan használt, négy lábon álló pedálos nagycimbalom. A trapéz alakú kiscimbalom mérete 80 x 60 x 40 cm, a hangszekrény magassága 8-9 cm. A szintén trapéz alakú nagycimbalom mérete 140 x 95 x 74 cm, magassága 15 cm. A hangszekrény fenyődeszkából, a tőkéi juharfából készültek. A húrok acélból vannak. Két 35 cm hosszú, ruganyos szárú faütővel szólaltatják meg. A puha verők felfelé görbített fejét vatta-pólyával tekerik be; a kemény verők fejét csupaszon hagyják. A pedálos cimbalmot Schunda V. József, budapesti hangszergyáros szerkesztette az 1870-es években. Indiáig és Ausztráliáig is eljutottak ezek az újabb magyar cimbalmok. A cimbalom a cigányzenészek jellegzetes hangszere. Sokoldalú, akkordhangszer és egyben virtuóz dallamhangszer is. A parasztcimbalmot dallamjátszásra használják elsősorban kocsmai mulatozásoknál.