Tekerő

Másnéven, tekerőlant, nyenyere, nyekerő, szentlélekmuzsika, kolduslant, forgólant. A 13. században keletkezett és Spanyolországból terjedt el. Magyarországon a kuruckorban ábrázolják először. A 20. század fordulóján jelenik  meg  mint  népi  hangszer Szentes környékén.

A tekerő méretei: 70 x 33 x 20 cm. Fő részei: test (dob), kulcsszekrény és kottaház. Belsejében, felnyitható fedele alatt, négy kifeszített, hangolható bélhúrját a húr alatt, tengelyen keresztben forgó fakorong szólaltatja meg. Van még egy-két basszus húrja kísérőnek. A hangszer külső részén kétsoros kromatikus billentyűzet van. A tekerős egyik kezét a billentyűkön jártatja, a másikkal a húrokat súroló korong tengelyét forgatja egy forgattyúval, mely a hangszer végén áll ki. A hangmagasságot billentyű segítségével szabályozzák. Jellemző a táncdallamok tekerőritmusa: a játékos a forgatókart nem egyenletesen forgatja, hanem csuklóból, alig észrevehető zökkentésekkel, a kívánt ritmus szerint hangsúlyozza a forgatást.