Kalotaszegi népművészet

KALOTASZEG NÉPMŰVÉSZETE

Sulykoló, Tokay János faragása, AMM gyűjteménye
Sulykoló, Tokay János faragása, AMM gyűjteménye

Kalotaszeg 34 faluja Erdélyben, Kolozs megyében a Kalota-patak és a Körös alkotta szegletben fekszik. Ezen a zárt területen élő magyarság műveltség és szokások dolgában igen egységesen fejlődött, s kultúrája határozott helyi zamattal érlelődött meg. Meglepően magas fokú népi művészete. Legszebbek a férfiak fafaragásai s a nők szövési-hímzési munkái. Varrottasaik messze földön megbecsülést szereztek Kalotaszeg népének. Valamennyi kalotaszegi férfi kész ács-, faragó s lakatosmester. Maga építi fel házát, hatalmas csűreit. Sok a szűcs, szíjgyártó, kalapos. Híres fafaragói hímes vetélőket, utcaajtókat, tornácok deszkacsipkéit, oszlopos kapukat, tálasokat, bútorokat faragnak. E hatalmas fafaragások mellett az asszonyok orsónehezítő kőkarikáját is aprólékosan kicifrázzák, kivésik.

Művészi szépségűek voltak a kalotaszegi nemesi kúriák úrnőinek az egyház részére felajánlott kézi hímzései. Színes selyemmel, arany és ezüstszállal varrták ki az úrasztali terítőket – Kalotaszeg népe a XVI. század óta református hitű – s a díszítmény közé nevüket és az évszámot is feljegyezték. Ezzel értékes adatokkal járultak a XVII-XVIII. századbeli kalotaszegi kultúra történetéhez.

Mesteri hímzések legfinomabb fajtáit a maga és férje ruházatára szánja a kalotaszegi asszony. Viseletük a magyar népművészet legékesebb virága, és a kalotaszegi nép fejlett, ősi kultúráját bizonyítja.

Kalotaszegi melles, AMM gyűjteménye, Némethy Kesserű Judit adománya
Kalotaszegi melles, AMM gyűjteménye, Némethy Kesserű Judit adománya

A ház legnagyobb kincse a magasra vetett ágy, mely a kalotaszegi nő szövési-fonási tudományának, varrási készségének mindenki által megbírálható próbadarabja. Az ágyra felhalmozott dúshímzésű díszes párnák, lepedők a háziasszony legjobb vásznából, legékesebb hímzésével készülnek. A varrottasok alapanyaga kendervászon vagy pamutos vászon. Jellegzetes anyag a kreppszerű és tartós fodorvászon (ma – 2004-ben – sajnos már nem gyártják). Erre varrták mosatlan korában az előre megírott, azaz felrajzolt vonalak segítségével a mintát. Jól mosható piros, kék fekete, ritkábban fehér pamutszálat, fejtőt, régebben gyapjúszálat használnak. Ruhákra finomabb, puhább fonallal hímeznek.

Az írásutáni varrottasok szabad, lendületes vonalúak; hajlékony főindákon sok apró íves és kacskaringós részletből alakulnak ki. Ezek a kalotaszegi varrottasok közt a legszebbek, legeredetibbek. Az írásos munkát a láncöltés-családba tartozó kis- vagy nagyírásos hímzőöltéssel varrják ki. Ezek a láncöltésnél szélesebbek, lapos zsinórhoz hasonlítanak (ezért zsinor-varrásnak is nevezik), minélfogva nagyobb területet fednek be. Ajánlatos először az apró formákat kivarrni, s a minta leghosszabb indáit, szárait legutoljára hagyni, mert ezzel sok részlet kezdő és befejező öltése egyszerre eltakarható, s a fővonal tisztán kiemelkedik. A laposhímzésű kitöltés utoljára maradhat.

Fontos az írásos hímzéshez a vastag pamutfonal, hogy a minta kihímzés után tömör, sűrű legyen. Eredeti kalotaszegi szokás a mosatlan vászon használata, mert a vászon első mosáskor kissé összeugrik és ez is fokozza a hímzés tömörségét.

A írásos varrottas alkotó formaelemei alig néhány egyenes, zegzugos, hullámos, félíves, körös és kacskaringós alakra vezethetők vissza, de a belőlük alakított díszítő formák annál számosabbak. A szervesen felépített, gazdag részletekkel kidolgozott minták komoly, átérett, monumentális erejű kompozíciók. “Ily munka csak egészséges lélekből eredhet s csak az ily néplélekben mélyen gyökerező művészi alkotásvágy hozhat létre tízezrével oly magas művészi értékű munkát, mint a kalotaszegi, akinek az írásos varrottast köszönhetjük.” (Undi Mária)

Kalotaszegi varrottas, nagyírásos futó, AMM gyűjteménye
Kalotaszegi varrottas, nagyírásos futó, AMM gyűjteménye
Kerkay Emese
Amerikai Magyar Múzeum, 82. sz. kiadvány, 2003
Forrás: Undi Mária, “Magyar Kincsesláda, Kalotaszegi írásos hímzés”