Vízkereszt – Háromkirályok (január 6)

URUNK MEGJELENÉSE

Napkeleti három bölcsek, csillag lévén útvezérek,

Jézust mentek keresni, kit írásoknak folytában,

Betlehemnek pusztájában, hallották megszületni.

“Egyike a legrégibb ünnepeinknek, keletről terjedt el az egész Egyházban. Epifánia megjelenést, megnyilvánulást, látogatást jelent. Amikor Krisztus megszületett, akkor Isten bevonult a földi világba, a történelembe. Nem azért, hogy belemerüljön, hanem hogy magához emeljen minket.” (Fr. Kiss Barnabás)

A katolikus népek általában az Epiphania vagy háromkirályok elnevezések nemzeti formáját használják. A magyarok ezt az ünnepet azonban Vízkereszt-nek nevezik, ami a görög Hagiasmos magyarítása. Egy XI. századi egyházi forrásból tudjuk, hogy a január 6-i vízszentelést Magyarországon görög módra hajtották végre. Ez is arra utal, hogy a honvisszafoglaló magyarság körében a keleti kereszténység mellett a görög szertartású kereszténység már a Kárpát-medencébe jövetelük előtt elterjedhetett.

Vízkereszt napja a IV. század elején kezdett a keresztények körében elterjedni mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és napkeleti bölcsek látogatásának ünnepe. Ezeket az neves eseményeket ma más-más napon tartjuk. Január 6-án a napkeleti bölcsek látogatását ünnepeljük vízszenteléssel egybekötve. Jézus megkeresztelkedésének ünnepe a rá következő vasárnapra esik. A kánai menyegzőre, amelyen Jézus első csodatetteként a vizet borrá változtatta, vízkereszt utáni második vasárnapon emlékezünk.

A vízkereszti szokások közül külföldi látogatók már a XV. században jellegzetes magyarországi jelenségnek nevezték a papság vízkeresztnapi alamizsnagyűjtését. Ezen a napon volt a házszentelés, és ilyenkor írták fel a ajtóra szentelt krétával a három napkeleti bölcs nevének kezdőbetűjét és az évszámot. A hagyomány szerint nevük Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Tudós papok, napkeleti bölcsek voltak. Nem tudjuk, hogy Mezopotámiából, Chorezmből vagy Indiából jöttek-e. Az evangelisták közül csak Máté említi őket. Azonban az ő megjelenésük jelenti a találkozást a Megváltó és a nagyvilág képviselői között.

A latin nyelvű országokban ők hozzák a karácsonyi ajándékokat.

A vízkereszt vigíliáján megszentelt vizet a katolikus falvakban háromkirályok vizének nevezték. Az ekkor szentelt vízhez sokféle hiedelem fűződött: meghintették a ház ajtaja előtt a földet, hogy a gonosz elkerülje a házat, gyógyítottak vele, s a kútba is öntöttek e vízből.

A XVI. század óta igazolt szokás a napkeleti bölcsek látogatását felidéző háromkirályok járása más néven csillagozás és a csillagének éneklése.

Háromkirályok napját, országunknak istápját

dicsérjük énekekkel, vigadozó versekkel.

Szép jel és szép csillag, szép napunk támadt,

szép napunk támadt.

Egyes vidékeken karácsony estéjén indultak útnak a csillagosok. Gyermekek kirúgható csillaggal háromkirályok képében járnak köszönteni. Öltözetük egyházi ruhákra emlékeztet, fejükön püspöksüvegfélét hordtak. Az egyik király arcát korommal kenték be feketére. Fontos kellék volt az őket vezető csillag. Rúdon vagy kirúgható faszerkezeten vitték és gyertya égett benne. A csillagéneket vagy a párbeszédes vízkereszti játékot néha leányok adják elő.

Időjárás jóslat is kötődik ehhez a naphoz: “Vízkereszt ünnepének zimankója hosszú, derült ege rövid telet jósol.” De mondják azt is: Ha vízkereszt vizet ereszt, a tél soká ki nem ereszt. Azaz a vízkereszti enyhe idő még nagy hideget jósol. Ha fénylik vízkereszt, a búza jól ereszt, vagyis, ha süt a nap ezen a napon, jó búzatermés lesz.

Kép: Napkeleti bölcsek, Kerkay Emese faégetése, Garfield, New Jersey (USA)