Tamás Apostol (december 21)

Szent Tamás apostol kapta a hitetlenkedő tanítvány ragadvány nevet, mert csak akkor hitte el, hogy Jézus halottaiból föltámadt, amikor személyesen meggyőződhetett róla. Amint meglátta, térdre esett és csak annyit mondott: Én Uram, én Istenem!

“Szent Tamás szolgája vagyok” szólást az mondja magáról, aki csak akkor hisz el valamit, ha látja, megtapasztalja azt.

Tamás tanult építőmester volt. A hagyomány szerint pünkösd után Krisztus személyesen is megjelent neki és Indiába, egy indopártus királyhoz küldte, aki éppen ácsmestert keresett palotaépítéshez. Ácsok, építészek védőszentje.

Tamás apostol a Pártus birodalomban és India dél-nyugati partvidékén, Kerala tartományban térített, ahol ma is több millió keresztény él. Amikor a keleti partvidékre ment téríteni, vértanú halált halt.

A Jeromos-féle vértanúk jegyzéke (martirológium) július 3-án emlékezik meg Tamásról. Ez testének – 280 körül – Indiából Edesszába (Urfa) való átvitelének napja. Így Róma 1969-ben ünnepét, 1200 év után, ismét július 3-ra helyezte. Mi magyarok Tamás napját a hozzá  kötődő néphagyományainkkal továbbra is decemberben tartjuk.

Népi hagyomány, hogy aki ezen a napon egyszer disznót öl, annak ezután minden évben le kell vágnia valamit, mert különben Tamás öl, valamelyik állatát elpusztítja.

Tamás napján ölt disznó háját benedekhagymával és lasztikomgyökérrel összekeverve betegségre használják. A disznóval a régi ember az öreget, az elmúlt esztendőt ölte meg, önmagában is: áldozott, innen a tor, az ünnepi lakoma. Minden esztendőben kétszer tette ezt: a fény születése előtt, s farsangkor a mindenek megújulása előtt.

A karácsonyi ételeket ezen a napon szentelik.