Kirkarácsony – Újév (január 1)

SZŰZ MÁRIA, ISTENANYASÁGÁNAK ÜNNEPE 

Új esztendő kezdetével

a kis Jézust buzgó szívvel
Kérjük együtt mindnyájan,
Hogy ezen új esztendőben 
fogadjon, tartson kedvében
És lakjék mi szívünkben!

 

“E napon tisztelettel emlékezünk meg az istenszülő Máriáról. XI. Piusz pápa 1931-ben az Efezusi zsinat ezerötszáz éves évfordulója alkalmából vezette be újra Mária istenanyaságának régi ünnepét. Régi épületek kapuja felett gyakran látunk Mária-képet vagy Mária-szobrot. Ezt az ősi katolikus szokást újította fel az Egyház, amikor az esztendő Kapujához Máriát, Jézus édesanyját állította oda, hogy az ő közbenjárását kérve elnyerjük Isten áldását a kezdődő új évre. Az év kezdetén buzgóimával kérjük Istent, hogy földi dolgainkat is békességgel áldja meg.”  (Fr. Kiss Barnabás)

Január hónapot a magyar nép Boldogasszony havának nevezi.

Január elseje egyben a béke világnapja.

Január 1. csak 1691 óta az újesztendő első napja. E naphoz is sok szokás és babona fűződik. Érdekes szokás a Nyárád-menti téltemetés, ami a téli napfordulóra utal szintén. A legények szalmabábot hordanak körül a faluban – a tél jelképét -, végül a falu végén elássák a telet vidám nótaszóval, sok-sok tréfás rigmussal.

A Kolozsvár melletti Apahidán szokásban volt a strénázás. Az uradalmak cselédei és alkalmazottai szerszámaikkal a kezükben vonultak fel, közben rettentő lármát csaptak. A kaszákat, kapákat összeverték, a vésőket és kalapácsokat összekoccintották, a kocsisok kezében pattogott az ostor és így űzte ki-ki a maga mesterségét.

A nagy zajt azért is csapták a gyerekek és legények a kolompokkal, csengőkkel, vasakkal, hogy házról házra járva elriasszák a rosszat a ház lakóiról és a jószágról. Régi szokás, hogy újévkor házról házra járva jókívánságokat mondtak, amiért a háziak almával, dióval kínálták a köszöntőket.

Somoskában (moldvai csángó helység) a gyerekek január elsején jól megrakják zsebeiket gabona magvakkal (búza, kukorica, zab, árpa) és elindulnak a házakhoz, oda bémennek és miközben leszórnak egy keveset ebből a gabonából a következőt mondják:

Dicsértássék Jézuskának szent nává.

Mindörökké áldoztassák.

Adjon Istán bő bort, bő búzát, áldást, szerencsét

S’ álémenetelt e zúj ásztándőbá.

 

Ezeket a magokat a háziak aztán a tyukoknak adták, hogy sokat tojjanak.

Egy része a gyerekeknek megy „bő borolni” a másik része urálni (heje­getni) megy.

Újévkor különféle kellemes dolgokat végeztek, hogy ezzel az egész év sikerét biztosítsák. Azt tartották, hogy ami újév napján történik az emberrel vagy amit cselekszik, az egész évben ismétlődni fog. Aki újévkor korán reggel megmosakodott a kútnál, az egész évben friss volt. Aki pedig hajnalban elsőként húzott vizet a kútból, az szerencsét hozó „aranyvizet” merített, amiből a családtagokat is megitatták. Nagyon fontos volt a jó cselekedet az év első napján.

Újévkor bizonyos ételeknek nagy jelentőséget tulajdonítanak. Az újévi étkezéshez egész kenyeret tesznek az asztalra, hogy egész évben legyen kenyér; malacot vagy disznóhúst esznek, mert az előre túrja a szerencsét, míg a szárnyas elkaparná. A bab, borsó, lencse, kukorica és rizs fogyasztása karácsonykor, szilveszterkor és újév napján bőséget, gazdagságot biztosít a következő esztendőre.

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Fehér kenyér dagadjon

Fűzfatekenőben,

Bor, búza, kolbász

Legyen mindig bőven

A patikát felejtsük el

Ez új esztendőben. (Orosháza)

 

Természetesen az időjárás jóslás sem maradhat el az év első napján. Amilyen az újév napja, olyan lesz az egész esztendő – tartja a nép: Ha csillagos az ég, rövid lesz a tél. Ha piros a hajnal, szeles lesz az esztendő. Ha hideg északi szél fúj, hosszú, kemény tél várható. Ha olvadni kezd, sok bor terem. Ha szép idő van, jó termés várható.

Hagymakalendárium készül, melyből az év tizenkét hónapjának időjárását jósolják meg. “Tizenkét gerezd fokhagymába sót tesznek. Minden gerezd egy hónapnak felel meg. Amelyik gerezdben reggelre nedves lesz a só, az a hónap is nedves lesz, sok eső vagy hó esik majd.” (Dömötör 1972.15)

 

ÁLMOS  (január 1.)

Január 1-én, Boldogasszony istenanyaságának ünnepén emlékezünk meg Emese ősanyánk megálmodott anyaságának gyümölcséről, Álmos fejedelemről, akiben testet öltött az újjá születő Turulnemzetség.

A magyar Szent Korona

 

A hagyomány szerint Szent István királyt egyesek szerint karácsonykor mások szerint ÚJÉV napján koronázták meg. Nincs ellentmondás a “karácsonyi- és újévi koronázás” között, mivel az ő korában karácsony és újév ugyanarra a napra, december 25-re esett. Akkoriban az újév karácsonnyal kezdődött. Így az év első napján szent királyunk koronázásáról is megemlékezünk.

Szent István nagy és maradandó tette, hogy halála előtt Magyarországot és az ország Koronáját Mária Istenanyának felajánlotta és oltalmába helyezte. Magyarország királynője nem engedte el népe kezét az évszázadok alatt. Szüntelenül könyörögjünk hozzá régi himnuszunk szavaival:

 Boldogasszony anyánk, régi nagy Pátrónánk, nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról, ne felejtkezzél el szegény magyarokról