English
SÍPOK
Régiesen sipoly, sipó, szűltü (süvöltő a moldvai csángóknál). A síp-félék igen régi hangszereink közé tartoznak. Akárcsak a dob, a sípzene is ősi hitvilágunkat idézi.
A sípok nádból, csontból, fából, néha bürökből készülnek. Méretük, lyukszámuk különböző, s vannak billegtető lyuk nélküliek is. A sípok közé tartozik:
Fűzfasíp a furulya hangképző nyílás nélküli, gyerekjáték változata. Tavasszal készítik a fűzfa fiatal ágából, amikor a héja a legkönnyebben leválik. Héját ütögetéssel megpuhítják, lehúzzák. Egyik végén kis nyílást vágnak, eléje egy ékszerű részt illesztenek. Másik végébe a belső fának egy részét visszatolják. Sípoló hangot ad.
Cserépsíp gyermekjátéknak készült állat alakú ajaksípok. Sípszerkezete olyan mint a közönséges furulyáé. A cserépsípot a nép aszerint nevezi el, hogy mit ábrázol (kakas, bika, madár) vagy mihez hasonlít a hangja (kakukk). A síp testén van egy-két hangképző nyílás. Néha vizet öntenek bele, amitől madárcsicsergés szerű hangot ad.
Nádsíp könnyen elkészíthető, igénytelen, ősi hangszer. Kiszedték a nádszál belsejét, egyik végének oldalába kis nyelvet vágtak és hat hangzónyílást fúrtak rajta. Akkor használták ha komolyabb muzsika, mint furulya vagy duda, nem volt kéznél.
Kétfúvókás pásztorsíp (kettős tilinkó), Baranya: Bodzafából, fűzfából és jávorfából készítik. A munkába vett fát tüzes vasdarabbal tágítják, és kívül-belül csiszolják; esetleg nádsíppal bélelik. A fúvókát és a hangréseket nagy gonddal kifaragják, mert a furulyát a lyukak távolsága szerint lehet behangolni.
Dudasípszár, azaz tömlő nélküli dupla furulya, kemény, főleg szilvafából készül. Hangja a dudáéhoz hasonló.
Dudasíp, ez is kettős síp, bodzafából. A kettős sípokat egyszerre fújják szájból.
Regössíp, a regölő legények hangszere, teste lopótökből készül. A megszólaltató tollsípot úgy helyezték el bennük, hogy a kivájt lopótöktest felső nyílását egymásba illő fagyűrűkkel szűkítették össze a toll vastagságára. A regös sípot a töröksíp egyszerű változatának tekinthetjük.
