Karácsony – Nagykarácsony (december 25)

Mostan kinyílt egy szép rózsavirág,

Kit régente várt az egész világ

Betlehemben kibimbózott zöld ág,

Királynemből méltóság …

Az Úr születése, a szeretet ünnepe. Isten szent fia, a szeretet hirdetője, emberré lett. Karácsony “… az a pillanat, amikor az Atya Fia megszületik, amikor összeölelkezik az Ég és a Föld, az angyalok és az emberek. Betlehemből dicsőítés száll az Atyához, s béke árad a földkerekségre.” (Fr. Kiss Barnabás)

December 25-ét mint Jézus születését 345-ben említik először, Justinianus császár alatt (527-565) véglegesen rögzítik az ünnepet. Így a legyőzhetetlen nap születésével és a római farsang, a Saturnalia utolsó napjával esett egybe.

A kutatók szerint Jézus nem december végén született. Karácsonykor Palesztinában fagyni szokott és nincs nyáj a szabadban. Szent Lukács evangéliumában viszont ez olvasható: “Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban, és éjszaka őrizték nyájukat.” A talmud szerint a nyájakat november elején hajtották be, és csak márciusban mentek ki megint a legelőre. Szent Lukácsnál olvassuk, hogy Jézus születésével kapcsolatos népszámlálás “Quiriniusnak, Szíria helytartójának az idejében történt”. Sokáig úgy tudtuk, hogy Publius Sulpicius Quirinius Kr.u. 6-ban került Szíriába és ekkor népszámlálást is rendezett. Egy Antiochiában talált római felirat azonban bizonyítja, hogy ez a személyiség Saturnius prokonzul idején, Kr. e. 10 és 7 között is járt a Közel-Keleten. Népszámlálást különben a rómaiak 14 évenként szoktak tartani. Lukács tehát erre a korábbi népszámlálásra utalt. Szem előtt kell tartani azt is, hogy Heródes mai időszámításunk szerint Kr. e. 40-ben lett Juda királya és Kr. e. 4-ben halt meg.

Csillagászati megfigyelések és számítások alapján megállapították, hogy a betlehemi csillag nem üstökös volt, hanem két bolygó, a Jupiter és a Szaturnusz ritka találkozása a Halak jegyében. Ez Kr. e. 7-ben történt, és a Földközi-tenger térségében különösen jól volt látható. A két bolygó ritka együttállását 1603-ban Kepler megint megfigyelte.

Fentiekből arra lehet következtetni, hogy Jézus időszámításunk kezdete előtt, Krisztus előtt 7-ben, ősszel született.

A karácsony szó magyarországi oklevelekben, írásokban a XII. század óta található – személynévként is! – Kracin, Craaczen, Karaczon, Karachon formában. 1450-ben a Karaczon haua (hava) kifejezéssel találkozunk.

KISKARÁCSONY újév napját jelentette. A két karácsony kifejezés pedig karácsony és újév közötti időszakra vonatkozott.

Sok helyen Jézus születését éjféltájban karikásostor durrogtatásával, kanászkürtök megfújásával, vadász- és csőszpuskákkal üdvözölték.

A legtöbb magyar azonban a templomba sietett éjféli misére, hogy énekes szent áhítattal üdvözölje az Úr eljövetelét.

A heves megyei Boldogban karácsony éjjel a földön, szalmán aludtak a betlehemi család emlékére.

A palócoknál csak nagy ünnepeken terítették be az asztalt. Karácsonykor piros csíkos abroszt tettek fel, amelynek színe az örömet jelentette. Az ünnep jelentőségének hangsúlyozására két-három abroszt is feltettek egymás fölé. A Nyitra környéki magyarok kis színjátékkal terítették be az asztalt. A gazda s gazdaasszony egymással szemben állva húzta az abroszt. Az asszony kérdezte: mit húz Kend? Üszögöt, konkolyt, Boldogasszony tízparancsolatját! – felelte a gazda. Ezt háromszor elismételték, hogy a jövő évi búza tiszta legyen. A karácsonyi abrosz varázserejű volt. Abból vetették a gabonát, hogy bőséget, beteget takartak le vele, hogy egészséget hozzon. A karácsonyi asztal terítéséhez sok helyen hozzátartozott, hogy az abrosz vagy asztal alá szalmát és azokat a mezőgazdasági szerszámokat tették, amelyeknek használatától az évi termés függött.

A legjellegzetesebb karácsonyi gyümölcs az alma, melyhez különösen sok hiedelem fűződik. A kerek, piros, hibátlan alma az egység, egészség, szépség, szerelem, összetartozás jelképe. Ezért is fogyaszt a család minden tagja egy szeletet, hogy ugyanolyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben.

Lányok almára öntött vízben mosakodtak, hogy pirosak legyenek. Kútba vagy pohárba tették és Vízkeresztig almáról ittak emberek és állatok, hogy egészségesek maradjanak. Az eladó lány karácsony este a kapuba tette az almát, amilyen nevű férfi ment arra először, olyan nevű lett a férje. A Dunántúlon gyümölcsfákra kötötték a karácsonyi almát, hogy szerencséjük legyen. A következő év időjárását is ki lehetett olvasni az almából: ha a vacsora közben szétvágott alma magját is kettévágja a gazda, rossz, ha  sértetlen marad, jó lesz az időjárás. Aki karácsonykor férges almát választ, beteg lesz vagy meghal. A keresztény szimbolikában Jézust gyakran nevezik aranyalmának.

A karácsonyi lakomából az állatok is kaptak. A megmaradt ételeket, morzsákat megőrizték, mert jó volt betegek gyógyítására, tűzre vetve vihar ellen, rontás elhárítására és szerelem felkeltésére.

A Mátra vidékén karácsonykor a gyerekek ostyát osztogattak szét, ez volt az ostyahordozás. Minden háznál annyit hagytak, ahány tagból állt a család. A gazda egy ostyát az asztal fölé, a gerendára függesztett s otthagyta a következő karácsonyig. Gonoszűző erőt tulajdonítottak a karácsonyi ostyának. Ez a szokás azonban elsősorban a kántortanító jövedelmének kiegészítéséül szolgált. Terményt és pénzt gyűjtöttek az ostyahordó gyerekek a kántornak. Néhány krajcárt kaptak fáradságukért.

Rokonok, barátok, ismerősök köszöntése igen fontos része karácsony szent időszakának. Ebből minden korosztály kiveszi a részét a maga módján.

Időjóslás: A zöld karácsony rossz, fehér húsvétot hoz.

Kép: a  Szent István rom. kat. magyar templom egyik üveg ablaka, Passaic, New Jersey (USA)