Téli Napforduló (december 21)

A Gergely-féle naptár bevezetése óta (1582) december 13. helyett 21. az év legrövidebb napja. Ezért sok Luca napi ősi hiedelem erre a napra is átterjedt. A téli napfordulót az ember ősidők óta ünnepli. A mezopotámiai Nippur városának romjai közül került elő az a régészeti lelet (Kr. e. XVII. század), mely két nyolcágú csillaggal ábrázolja a nap születését. Kr. e. XI. századból maradt fenn egy egyiptomi rajz, amely guggoló alakkal szemlélteti a fontos csillagászati eseményt. Az alak háta mögött csillagok képe, tőle jobbra hieroglifák magyarázzák a mondanivalót. Az ókori kultúrnépek számára december 25. jelentette a tavasz ígéretét. A római birodalom támaszát jelentő, névleg keresztény legionáriusok között elharapódzott a Mithrasz kultusz, az óperzsa napisten tisztelete. Ez az istenalak a világosságot és fényt jelentette, akinek születését december 25-én ünnepelték a katonák. Ezért Liberius pápa Kr. u. 354-ben elrendelte, hogy a keresztények karácsonyt ezen a napon ünnepeljék. Hieronimus egyházatya mondta, hogy a pogány ünnepeket nem kiirtani, hanem keresztény szelleművé kell tenni. Sok ősi hagyomány és babona ezért mosódott össze az egyház szentjeinek ünnepével.

Figyelemreméltó, hogy Erdély földjén sok tisztelője akadt Mithrasz fényistennek. “Nem kevesebb, mint 72 emlék őrzi nevét. A dévai múzeumban látható például az ún. hosszútelki táblán az ifjú Mithrasz alakja, amint egy barlangban a sötét színű bikára térdel s tőrét az állat szügyébe mártja. A jelképes ábrázolás magyarázata az, hogy Mithrasz a fény istene, megöli a sötétséget ábrázoló bikát. (v. ö. Szent László és a kun harcáról szóló templomi ábrázolásokkal! K.E.) A perzsa napisten kultuszát rendszerint barlangokban űzték s valószínű, hogy az ókorban a Tordai-hasadék barlangjai is ilyen Mithrasz templomok mithraeumok lehettek” (Xantus 1958.407).

A karácsonyi ételeket sok esetben ezen napon, mely szent Tamás napja is, szentelik meg.

Régen fagyöngyöt, vagy cserépben hajtatott zöld ágat vittek a lakásba a téli napfordulón, így születhetett meg a KARÁCSONYFA is, ami örökzöld lombozatával az életet szimbolizálja. “… és ott áll szobánkban a fenyőfa, amit csak szép szokásnak látunk – pedig ez a legősibb jelkép: az örökzöld fa, az élet fája, az ősi emberek télen is zöldülő reménye; hit az újjászületésben, hogy a kopaszágú lombtalan fák új tavaszt érnek és újból gyümölcsöt teremnek…” (P.S.1984)

A XV. század közepéről valók az első hírek, hogy Elzászban karácsonyra és újévre az otthont fenyőgallyakkal díszítették. Egy hagyomány a karácsonyfa “feltalálását” egyenesen Luther Mártonnak tulajdonította. Ha ez nem is felel meg a valóságnak, a reformáció szerepet játszhatott a karácsonyfának, a betlehem rovására történt, térhódításában. Az első karácsonyfa leírás 1605-ből való, az első ábrázolás égő gyertyákkal 1796-ból, mindkettő német kultúrterületről. A karácsonyfa szó a magyarban már 1554-ben feltűnik, de nem mai értelmében: a földesúrnak karácsonyi adóként átadott famennyiséget jelentette. A karácsonyfa-állítás szokása Magyarországon a XIX. században jelenik meg. A karácsonyfa elterjedése azonban egyáltalán nem volt gyors és könnyű. Hosszú ideig tiltották, bírálták mint pogány, protestáns vagy szabadkőműves szokást, illetve mint az erdők pusztítását.

Eredete azonban sokkal messzebbre nyúlik vissza. Benne az ősi ember téli napfordulójának emléke él (december 25.). A fát meggyújtani kifejezés nem annyit jelentett, mint meggyújtani a karácsonyfa gyertyáit, hanem arra az ősi szokásra utal, hogy a nap újjászületése alkalmából felgyújtottak egy fenyőt. A fa ősidők óta az élet jelképe, az alma pedig a termékenységé.

Magyarországon sok helyen almával díszítették a karácsonyfát. A mai karácsonyfadísz-gömbök az almákat helyettesítik.

Néhány helyen, mint Horgoson, karácsonyfaszerű koronafát állítottak. Glédics ágából készült, cserépbe ültették, töviseit színes papírral csavarták be és almát, aranydiót erősítettek rá.

Az örökzöld fa az örök élet jelképe, a gyertyák a hit fényét jelentik – Krisztus a világ világossága, a csillogó díszek a kegyelem ajándékai…

Kép: Karácsonyi lap 1940-ből