SKÓCIAI SZENT MARGIT (november 16.)

SKÓCIAI SZENT MARGIT (november 16.)

Szent Margit, Skócia királyné arcképe egy kódexből
Szent Margit, Skócia királyné arcképe egy kódexből

A skótok legendás királynéja, Szent Margit a Turulnemzetségből (Árpádház) származik. Édesanyja, Ágota, Szent István király leánya volt. Édesapja, Nagy Alfréd Wessex királyának leszármazottja, az angolszász Vasbordájú Edmund egyik száműzött fia, Edward herceg, aki a dán hódítók elől Magyarországra menekült (menekülőket mindenkor befogadó ország voltunk). Margit 1045 körül született a Baranya megyei Mecseknádasd melletti Réka (Reska) várában, és a magyar királyi udvarában nevelkedett. 1057-ben apját hazahívták Angliába. Így került 12 éves korában Hitvalló Edward nagybátyja udvarába. Apja hamarosan meghalt. 1066-ban, a királyviszályok és a normannokkal vívott Hastings-i csatavesztés következtében menekülni kényszerült Ágota három gyermekével. Egy vihar hajójukat Skóciába sodorta. 1070-ben Margit, a család unszolására, hozzáment feleségül a “véreskezű”-ként emlegetett III. Malcolm skót királyhoz. Nyolc gyermekük született, hat fiú és két lány. Legkisebb fia, I. Szent Dávid nemcsak apja skót trónját (1124-1153) örökölte, hanem édesanyjától a Turulnemzetség életszentségét is. Leánya, Matilda, Hódító Vilmos fiának, I. Henrik angol királynak lett a felesége. Ezáltal Skót Szent Margit, aki Alfréd családjának utolsó királynéja volt, minden angol király és királynő ősanyja lett. Emléke mindmáig elevenen él Nagy-Britanniában, ugyanis a Westminster apátságban az ünnepélyes koronázási szertartáson megkérdezik minden leendő uralkodótól, hogy Nagy Alfréd leszármazottja-e?

Margit személyében nem akármilyen királynét kapott Skócia. Mintaképe volt a tökéletes anyának, a hűséges feleségnek. Népének jótevője, a szegények segítője, az egyház pártfogója volt. Nagy befolyást gyakorolt a kora középkori Skócia egészére. Hitéleti munkássága különösen jelentős, mivel megismertette a római katolikus liturgián alapuló kereszténységet Skóciával.
Margit mindvégig döntő befolyást gyakorolt férjére, “… hatására a király elhagyta vad szokásait… Egész környezete megváltozott Margit körül…” írja Dunfermline-i Turgot (Theodoricus) bencés szerzetes, Margit gyóntatója, és legrégebbről fennmaradt életrajzírója. Férje mindenben kikérte a mélyen vallásos, magasan művelt hitvese véleményét. A fiatal királyné hamarosan megreformálta a királyi udvart. Országos zsinatokat hívott össze, amely eltörölte az egykor a hittérítő írektől átvett, a római szokásoktól eltérő sajátosságokat. Állást foglalt a zsinat által tárgyalt teológiai kérdésekben is. Akkoriban ugyanis nyilvános vita folyt a skót egyházban arról a kérdésről, hogy a bűnös ember magához veheti-e az Úr testét az oltáriszentségben? Margit azt a felfogást képviselte a zsinaton, hogy mindannyian bűnösök vagyunk ugyan, ám ha valaki gyónás, bánat és elégtétel után hittel járul a szentáldozáshoz, akkor ez a Szentírás szerint nem ítéletére, hanem bűnei bocsánatára szolgál.
Turgottól tudjuk, hogy Skócia népe hálás szeretettel tisztelte Margit királynét, aki kórházakat, gyógyító központokat, menhelyeket és kolostorokat építtetett, templomokat emelt, melyek felszerelésében saját kezemunkájával is részt vett. Iskolákat alapított, könyveket másoltatott, ügyelt a leánynevelésre, a nemesi családok leányait tanította hasznos, női tevékenységekre, Magyarországról magával hozta és bevezette a hímzéskultúrát, elindította a skót szövőipart. Neki tulajdonítják a skótok híres mintájának és jelrendszerének a “skót kocká”-nak megalkotását. Királyi kompjáratokat indított. A politikai életre is befolyással volt. Margit volt a skót királyi tanács első nő tagja. Kiválóan beszélt latinul, könyvszeretetét és tudományát megcsodálta és az ország kormányzásában jól felhasználta a király. (Mindig könyvvel a kezében ábrázolják.)
Férje semmiben sem gátolta a királyné jótékonykodását, sőt támogatta. Margit nagy együttérzéssel gondoskodott szegényekről és betegekről, minden nyomorúságos szenvedőn segített. Az irgalmasság minden cselekedetét gyakorolta egész életén át, és járt elől példamutatással.  Margit munkáját és a mindenkire kiterjedő szeretetét sok imával, böjttel és vezekléssel kapcsolta össze. Evangéliumi szegénységben élt, hogy többet juttathasson a rászorulóknak. Bölcsességével és cselekedeteivel sokat tett a népért és az országért.
Margit 1093. november 16-án halt meg Edinburghban, három nappal azután, hogy férje, Malcolm és legidősebb fia, a trónörökös Edward az angolok elleni csatában elestek. Már közel volt életének utolsó órája, amikor megérkezett a hír, hogy férje és egyik fia elesett a csatatéren. Margit még ezt a tragikus hírt – ezt a szenvedést – is úgy fogadta, mint olyan próbatételt, mellyel az úr őt erősíti.
Amikor a királyné halálán volt, belépett hozzá a szobába egyik fia. Éppen a harctérről jött, a lelke súlyos bánattal volt teli, hiszen anyjának azt kellett volna jelentenie, hogy atyja és testvére a csatatéren maradtak holtan, és most anyját is halálán látja. Miközben szívét eltöltötte a keserűség, a királyné összeszedve utolsó erejét, megkérdezte, mi van férjével és a másik fiával. A fiú, arra gondolva, hogy ha az igazat mondja, azzal megöli édesanyját, csak annyit válaszolt, hogy jól vannak. A királynő azonban fölsóhajtott, és ezt mondta: Tudom, tudom, de megesketlek téged a kezemben lévő keresztre, mondd el nekem a valóságot. Így a fiú elmondta a történteket. S ekkor Margit ahelyett, hogy asszonyoknál szokásos jajgatásban tört volna ki, ez a keresztény lélek az égre emelte a szemét és két karját, majd az Istent dicsérte azért, hogy élete utolsó órájában még ilyen nagy szenvedésben lehetett része.”
Halála után a nép szinte azonnal szentként tisztelte. 1251-ben ünnepélyesen szentté avatta IV. Ince pápa (1243-1254). Majd X. Kelemen pápa (1670-1676) Skócia védőszentjévé nyilvánította.
“A szentté avatás alkalmával ereklyéit kiemelték, s a legenda szerint a következő történt. Felnyitották a sírt, és a maradványokat egy ezüst ravatalra helyezték, hogy a templom szentélyébe vigyék át. Amikor a menet Malcolm király sírboltja előtt haladt el, meg kellett állniuk, mert az ereklyét vivők nem tudtak továbbmenni. Akkor egy öregember azt tanácsolta, hogy emeljék ki Malcolm csontjait is, és helyezzék oda Margit mellé. Így “Véreskezű” Malcolm és Skóciai Szent Margit közös sírban pihen azóta is.”
Margit és Malcolm földi maradványait a reformáció idején Spanyolországba menekítették. Később visszahozták Skóciába és azóta az általa 1072-ben Dunfermlin-ban (Edinburgh-tól kb. 20 km-re északra, North Qeensferry mellett) alapított bencés rendi kolostorban nyugszik együtt férjével, fiával és több skót királlyal és főnemessel. Katolikusok és protestánsok egyaránt nagy tisztelettel övezik. Emlékét Skócia szerte sok és sokféle helyszín őrzi, és a mai napig Skóciában a Margit a legelterjedtebb keresztnév.
Nemcsak Skócia, de a művészetek, és a katolikus egyház védőszentje is volt. Műveltséget, kultúrát, jóságot és szeretetet terjesztett Szent István unokája ama elvadult világban. A Turulnemzetség sugárzó ereje és szentsége Margiton keresztül beragyogta Skóciát!