Miklós Nap (december 6)

Miklós Nap (december 6)

Oh, aki Szent Miklóst szereti, és aki híven szolgál néki,

Azt bármikor megsegíti, védelmében részesíti

Szent Miklós, Szent Miklós.

Szent Miklós, Myra (Kisázsia) püspöke, a keleti egyház legnépszerűbb szentje (†352 körül). A jótékonyság és az ajándékozó lelkület szentje. Hazánkban a tisztelete már a X. században elterjedt. Számtalan történet és legenda szól csodatételeiről. A hajósok, gabonakereskedők, céhek, ügyvédek, patikusok, olajárusok, halászok, vízimolnárok, hídépítők, rabok, zarándokok, eladólányok, diákok védőszentje, gyermekek pártfogója és jótevője, a házasság és anyaság oltalmazója. Gonoszűző. Karácsony előfutára, hírnöke.

Életét a középkorban színjátékszerűen is előadták, ebből származik, hogy Miklós ünnepének előestéjén Szent Miklós (Mikulás) ma is a gyermekek közé jön, őket vizsgáztatja, megimádkoztatja, majd hittan-tudásuk és viselkedésük szerint megjutalmazza, vagy virgáccsal megfenyíti őket. A kíséretében levő “ördög”-alak a szent legendájának arra a mozzanatára emlékeztet, amikor gonoszűzőként a Sátán támadásait és cseleit híveitől több ízben is elhárította.

 

Az adventi “csendet” csak Szent Miklós ünnepének előestéje törte meg. Ilyenkor felkerekedett a falu népe. “Palóc vidéken a maskara-csapat járt ezen az estén. Láncos Miklós és kísérete: a kántor vagy sekrestyés, az angyal, a ministránsok és az ördögök. A fonó-, fosztóbeli lányokat “gyóntatták”. Akit bűnösnek ítélt meg Miklós, azt az ördögök félholtra táncoltatták a pitvarban, kezük közül az angyal szabadította ki a már megtisztultat. -A játék végén a ministránsok parázsra szórt törött paprikával füstölték végig a társaságot; s jött mindenkinek a könnye, nyála, s folyt az orra; tréfával oldták s zavarták eképpen el egymás iránti kedvüket.” (Molnár V. József)

Sok esetben a szent püspököt ördög ill. krampusz kíséri. Az álarcos szörnyalak a gyerekeket ijesztgeti, amiért Láncos Miklós megszégyeníti és sokszor láncra veri. Láncos Miklós is házról házra járt és megimádkoztatta a gyerekeket. Szokás volt az is, hogy fiatal álarcos legények házról házra jártak, hosszú láncaikat csörgetve ijesztgették az embereket, főleg a lányokat.

A zajütés adventi, karácsonyi népszokásaink jellegzetes mozzanata. Ennek valószínű eredete a hosszú decemberi éjszakákon kísértő gonosz szellemek elriasztása.

A középkorban fehér köpenyben ábrázolják, a zártság és a nyitottság, a születés varázslás és a fény kiáradásának jelképeivel.

Időjóslás: Ha Miklós napján hó esik, vége az enyheségnek.

miklosnap

Kép: Árpádkori Szentháromság templom fali freskója, Velemér, Vas megye