Miklós Nap (december 6)
Oh, aki Szent Miklóst szereti, és aki híven szolgál néki,
Azt bármikor megsegíti, védelmében részesíti
Szent Miklós, Szent Miklós.
Szent Miklós, Myra (Kisázsia) püspöke, a keleti egyház legnépszerűbb szentje (†352 körül). A jótékonyság és az ajándékozó lelkület szentje. Hazánkban a tisztelete már a X. században elterjedt. Számtalan történet és legenda szól csodatételeiről. A hajósok, gabonakereskedők, céhek, ügyvédek, patikusok, olajárusok, halászok, vízimolnárok, hídépítők, rabok, zarándokok, eladólányok, diákok védőszentje, gyermekek pártfogója és jótevője, a házasság és anyaság oltalmazója. Gonoszűző. Karácsony előfutára, hírnöke.
Életét a középkorban színjátékszerűen is előadták, ebből származik, hogy Miklós ünnepének előestéjén Szent Miklós (Mikulás) ma is a gyermekek közé jön, őket vizsgáztatja, megimádkoztatja, majd hittan-tudásuk és viselkedésük szerint megjutalmazza, vagy virgáccsal megfenyíti őket. A kíséretében levő “ördög”-alak a szent legendájának arra a mozzanatára emlékeztet, amikor gonoszűzőként a Sátán támadásait és cseleit híveitől több ízben is elhárította.
Az adventi “csendet” csak Szent Miklós ünnepének előestéje törte meg. Ilyenkor felkerekedett a falu népe. “Palóc vidéken a maskara-csapat járt ezen az estén. Láncos Miklós és kísérete: a kántor vagy sekrestyés, az angyal, a ministránsok és az ördögök. A fonó-, fosztóbeli lányokat “gyóntatták”. Akit bűnösnek ítélt meg Miklós, azt az ördögök félholtra táncoltatták a pitvarban, kezük közül az angyal szabadította ki a már megtisztultat. -A játék végén a ministránsok parázsra szórt törött paprikával füstölték végig a társaságot; s jött mindenkinek a könnye, nyála, s folyt az orra; tréfával oldták s zavarták eképpen el egymás iránti kedvüket.” (Molnár V. József)
Sok esetben a szent püspököt ördög ill. krampusz kíséri. Az álarcos szörnyalak a gyerekeket ijesztgeti, amiért Láncos Miklós megszégyeníti és sokszor láncra veri. Láncos Miklós is házról házra járt és megimádkoztatta a gyerekeket. Szokás volt az is, hogy fiatal álarcos legények házról házra jártak, hosszú láncaikat csörgetve ijesztgették az embereket, főleg a lányokat.
A zajütés adventi, karácsonyi népszokásaink jellegzetes mozzanata. Ennek valószínű eredete a hosszú decemberi éjszakákon kísértő gonosz szellemek elriasztása.
A középkorban fehér köpenyben ábrázolják, a zártság és a nyitottság, a születés varázslás és a fény kiáradásának jelképeivel.
Időjóslás: Ha Miklós napján hó esik, vége az enyheségnek.
Kép: Árpádkori Szentháromság templom fali freskója, Velemér, Vas megye