Jézus Megkeresztelkedése

VÍZKERESZT UTÁNI ELSŐ VASÁRNAP

“Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta -, s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” (Mt 3,13-17)

Annak ellenére, hogy Jézus Urunknak nem volt szűksége arra, hogy felvegye János által a keresztséget, irántunk való szeretetből mégis megtette. Egy lett közülünk, vállalta az emberi sorsot annak minden velejárójával együtt. Jézus nem azért keresztelkedett meg, hogy a keresztség lemossa bűneit. Jézus alámerült a Jordánban azért, hogy a vizet megszentelje. A megszentelt víz új erőt, új rendeltetést kap. Egy neves püspök szerint „Krisztus megkeresztelkedik, de nem azért, hogy a víz tegye őt szentté, hanem azért, hogy ő szentelje meg a vizet.” A víz a tisztaságot, az életet jelképezi az anyagi világban, s a bűntelenséget, a megtisztulást a lelki életben. Használjuk gyakran otthonainkban a szenteltvizet – miközben imádkozunk hintsük meg vele minden nap magunkat,  – s általa számunkra is megnyílik az ég és Isten ereje és kegyelme leszáll ránk.

“Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm” (Mt. 3:17). A paradicsomi bűnbeesés óta az Atya “hozzáférhetetlen világosságban lakozik” és az “emberek közül senki nem látta, sem nem láthatja őt” (I. Tim. 6:16). Jézus által közelebb került egymáshoz a menny és a föld.

2007-ben szentelt fel a terézvárosi (Budapest) katolikus plébános egy magyar nyelvű emléktáblát a Jordán folyó izraeli részén, amely Jézus megkeresztelésének állít emléket. (inforadio.hu/hir/kulfold/hir-129965)

Midőn a Jordánban megkereszteltettél Urunk, 

megnyilatkozott a Háromságot megillető hódolat; 

mert az Atya szózata bizonyságot tett Rólad, 

szerelmetes Fiának nevezvén Téged; 

és a Lélek, galamb képében, igazolta a szózat eredetét. 

Krisztus Istenünk, aki megjelentél 

és megvilágosítottad a világot, dicsőség Néked. 

Az 1930-as években még élő népszokásban Jézus megkeresztelésének emlékére az ország keleti és déli szélein ünnepi ruhában, templomi zászlókkal, imádkozva és alkalmi énekeket zengve a patakhoz vonultak, az előénekes és imádkozó szerepét valamely öreg ember vagy asszony látta el. Néhol a beteg, különösen a keléses, megfürdött a patak vizében, másutt hazavitték testi-lelki tisztulásra a vizet.

✵

Legenda Jézus által megszentelt vízről

Amikor Szűz Mária a kis Jézussal Egyiptomba menekült, útközben egy asszony befogadta őket házába. Ennek az asszonynak a kis fia nagy beteg volt – teste tele volt sebekkel és fekélyekkel. Egy este, amikor Szűz Mária megfürdette a kis Jézust, mondta az asszonynak, hogy ugyanabban a vízben fürdesse meg a saját fiát. Az asszony így is tett, megfürdette abban a vízben a gyermekét: s mikor megtörölte őt, minden seb azonnal elmúlt, bőre szebb lett, mint valaha. (Ipolyvárbói egyházközség plébánosa)

Kép: Giotto di Bondone (1267-1337): Jézus megkeresztelése