Trianonról elmélkedés

ELMÉLKEDÉS TRIANONRÓL

Dr. Újvári Ferenc, kolozsvári ügyvéd gondolatai

Trianon 75 éves évfordulóján:

 

Ezerkilencszázkilencvenöt, június negyedike. Ma van hetvenöt éve annak, hogy Trianonban Magyarország testének 71%-át leamputálták és a magyar nemzetből több mint három milliót idegen uralom alá kényszerítettek. Erről a megcsonkításról, a nemzetet ért sebről s az ebből fakadó fájdalomról 1945 – 1989 között nem volt szabad beszélni, ez tabu volt.

Hetvenöt év távlatából vizsgáljuk meg Kolozsvárról érkezett szemlélettel és rálátással, mi is történt Trianonban?

Álmatlan éjszakáim vívódásai közepette, lelkemben és tudatomban három kérdés forrong, háborog és magyarázatot keres.

I. – Trianon vajon történelmi szükségszerűség következménye, mert a magyar nemzet alkalmatlanná vált volna arra, hogy a Kárpátmedencében alkotmányos jogrenddel kormányozzon? – Gazdasági, kulturális kérdésekben olyan feltételeket teremtsen, amely a civilizált élet kereteit biztosíthatná?

Ha önvizsgálatot végzünk és összehasonlítjuk magunkat az utódállamok nemzeteinek az elmúlt századok gazdasági jogrendszereivel és demokratikus koncepcióival, azt kell mondanunk, hogy összehasonlítási alapon nem lehet szégyelnivalónk senkivel sem szemben. Már államalapító királyunk meghirdette Imre fiához írt dokumentumában a demokrácia örökértékű alapelveit: “… a soknyelvű, sokkultúrájú állam erős, az egynyelvű és egyszínű törékeny…” A szentistváni államprincípium mindenki előtt felemelte az országhatár sorompóit, s ezért hozzánk mindenki bevándorolhatott, fajra, nyelvre, vallásra való tekintet nélkül és alkotmányos jogvédelemben részesült. Ez a magyarázata annak, hogy a szentistváni állameszme következtében Magyarország nem válhatott kizárólagos nemzeti állammá, hanem mindig a Kárpát-medence népeinek volt civilizált otthona és hazája. Magyarország 1100 éven át működtette az egyetemes emberi jogokat, amelyeket igen sok állam csak napjainkban kodifikált, de még ma sem működtet. Ezért Magyarországot Trianonban nem büntetni, hanem jutalmazni kellett volna.- Aki meg akar győződni a magyarországi demokratikus állapotokról, az olvassa el a nagy román író Ion Slavici műveit, amelyekből megtudja, hogy 1918 előtt a Bánságban, Párciumban, Máramarosban és Erdélyben voltak olyan román-lakta falvak és városnegyedek, ahol a közigazgatás csak román nyelven folyt. Jegyzőkönyveket, anyakönyvi bejegyzéseket a községházakban csak román nyelven eszközölték, még csak nem is két nyelven.

Mindezeknek következtében történelmi szükségszerűségről, mindenkit meggyőző módon, nem beszélhetünk. Tehát az elmúlt századok magyar közéletét gazdasági, kulturális, jogi szinten nem lehet megvádolni azzal, hogy mulasztásaival előkészítette volna Trianonban bekövetkezett darabokra szaggattatásunkat.

II. – Vajon Trianonban jóvátétel történt az utódállamokkal szemben, mert a magyar nemzet ezelőtt 1100 évvel jogtalanul elrabolta volna Ukrajnától, mint jogos telekkönyvi tulajdonostól, Kárpátalját. Szlovákiától Felvidéket, Nagyszerbiától Délvidéket, Ausztriától Lajtabánságot és Nagyromániától a Bánságot, Párciumot, Máramarost és Erdélyt és Trianonban végre megtörténhetett volna a restitucio in integrum??!??

Akadhatna történész, aki jó lelkiismerettel ezt az országcsonkítást “jóvátételnek”, “restitucio in integrumnak” minősítené s aki a trianoni szemléletet történelmi-etikai-jogi alapon legitimizálni tudná és a történelem, mint tudomány így merné tanítani?!

Kizártnak tartom. A történelem, mint tudomány, nem lehet felelőtlen aljas elárulója a tudomány objektív, megbízható módszereinek!

III. – Az eddig elmondottakból világosan kitűnik, hogy ami Trianonban végbement, az nem lehet történelmi szükségszerűség. Még kevésbé minősülhet “jóvátételnek”. Ami 1100 éven át összeillett történelmileg, földrajzilag, gazdaságilag és kulturálisan,  Trianonban bűnösen széttrancsírozták és olyan országokhoz csatolták, amelyekhez soha nem tartoztak. Ezt a döntést viszont nem lehet másként minősíteni, mint minden jogalapot nélkülöző büntetésnek!

Már pedig minden büntetésnek van kezdete és van vége! Az összes civilizált államokban minden büntetés ellen van jogorvoslat: óvás, fellebbezés, felülvizsgálat, perújrafelvétel s ezek soha el nem évülnek, mert nem békeszerződéssel, hanem erőszak alkalmazásával, békediktátummal követték el.

Mi az, amit ebben az áldatlan, igazságtalan szorongatott helyzetünkben tehetünk és tennünk is kell a mai nemzetközi politikai konstelláció keretein belül?

1. Barátokat, politikusokat szerezni, akik nevünkben és részünkre, valamint a kárpát-medencei népek érdekében állandóan próbálják működésbe hozni a Helsinki Alapokmány azon tételét, amely lehetővé teszi az országhatárok békés, kétoldalú tárgyalásokkal való módosítását. Nem fegyverekkel, hanem művelt emberekhez illő kerekasztalnál kifejtett racionális argumentumokkal. Akikben van etikai magatartás, jogérzet és felelősségtudat, meg Isten-félelem, annak lelkiismeretében, tudatában ott kell lennie az örökérvényű Mózesi tételnek: “… ami neked nem hasznos, nem megnyugtató, azt másokkal szemben ne kövesd el. Ami embertársadé volt, azt ne tartsd magadnál…” Ez a legelemibb feltétele annak, hogy embernek neveztessem és ne ösztönös állatnak.

2. Függetlenül attól, hogy átmenetileg országhatároknak létezniök kell, minden népnek, nemzetnek ismerjük el nagykorúságát és ebből fakadó azon jogát, hogy önmaga identitását meghatározza és saját otthona, házatája berendezését ő végezhesse el közigazgatási-gazdasági-kulturális szinten.

Odahatni, hogy a népek között eddig uralkodó alá- és fölérendelt jogviszonyt váltsa fel az egymásmellé rendelt egyenlő partneri kapcsolat, mert az új évezredben a mérce az egyenlőség, testvériség, a kölcsönös tisztelet s a másságok elfogadása.

3. Addig is amíg mindezek működésbe indulnak és testet öltenek, jelentsük ki: a mai naptól kezdve az elcsatolt területeken élő magyar ajkú állampolgárok többet nem lehetnek nemzetiségi kisebbségei Ukrajnának, Szlovákiának, Nagyszerbiának, Ausztriának, Nagyromániának, hanem a magyar nemzet szerves részei, s mint őslakók, államot alapító tényezők, a velük együtt élőkkel nemzettársak. Társnemzetek, akiket egyenlő partneri jogok illetnek meg, amelyeket nemzeti autonómia keretein belül érvényesítenek és élnek meg!

Az a záloga annak, hogy a Kárpát-medencei népek között a történelmi megbékélés létrejöjjön, mert “… Dunának, Tiszának, Oltnak egy a hangja…” s a feszültségek és görcsök csak így fognak feloldódni, s az egymás torkának szorítását így fogja felváltani az egymásra találás, a szükségszerű összeműködés s a közös cselekvés egymás jogos érdekeinek elősegítése.

4. A magyar kormányt kérjük találja meg a módozatát annak, hogy minden magyar anyanyelvű, akiket a trianoni országhatárokkal a diktatórikus berendezésű államrendszerek magyar állampolgárságától jogellenesen megfosztottak, bárhol éljenek, kaphassák vissza magyar állampolgárságukat, mert a nemzet fogalma egy és oszthatatlan és átível minden mesterséges országhatáron.

5. Addig is, amíg a határok légiesedni fognak, a kormányok tegyék átjárhatóbbakká: vízumok eltörlésével, határátlépési illetékek hatálytalanításával.

 

Kelt, New York, 1995. június 4-én.