Nemzet-Nemzetiség-Társnemzet

NEMZET-NEMZETISÉG-TÁRSNEMZET
Dr. Újvári Ferenc, kolozsvári ügyvéd gondolatai

Nem vállalkozhatom arra, hogy új világrendszerről, új világnézetről értekezzek. Ellenben kijelenthetem, amit mondani fogok az őszinte, nyílt és bátor vallomás lesz, amely az előttem itt járók – Frunda  György, Hajdú Gábor, Tokai György – ajkairól nem hangozhatott el, különböző politikai és gazdasági okok miatt.

Itt New York közepében – amely köztudott a nagy tőkés hatalmak fészke, melegágya – ki merem jelenteni: nagy hatalom a pénz, de nem minden élettényező felett. Ennél vannak nagyobb hatalmat magukban hordozó magatartásbeli, jellembeli, etikai, jogi normák, amelyeket semmi körülmények között nem szabad feladnunk. Ezeket addig kell hirdetnünk alkalmas és alkalmatlan időkben – amíg valamennyi gondolkozó ember lelkében és tudatában polgárjogot nyernek.

Az emberi életet meghatározó igen fontos tényezők közül most csak egyet említek meg, nevezetesen az imádság erejét és hatalmát.

Állítom a mindennapi szívből fakadó, őszinte imáink előbb utóbb át fognak alakulni történelmet formáló fizikai erővé. És innen most egy alázatos vallomással kell folytatnom gondolataim kifejtését.

A kommunista rendszerben, negyven éven át, akármelyik egyházközség temploma előtt haladtam el, folyamatosan elmondottam a következő imámat: “Jézusom, Te aki nemcsak betegeket gyógyítottál meg, hanem halottakat is feltámasztottál, Te meg tudod cselekedni, Te össze tudod hozni azt a nemzetközi politikai atmoszférát, azt a nemzetközi jogi szemléletet, amely nem tartja már veszélyesnek, bűncselekménynek, ha Kárpátalja, Felvidék, Délvidék, Bánság, Párcium, Máramaros, Lajtabánság és Erdély magyarsága találkozik csonka-magyarországi, amerikai, kanadai, ausztráliai, a világban bárhol élő magyarokkal, akik egymást konzultálják, véleményeiket ütköztetik még ünnepnapjaink és gyásznapjaink tekintetében is. És mindezt nem más népek jogos érdekei ellen, hanem valamennyi nép érdekében is, fajra, nyelvre, vallásra, világnézetre való tekintet nélkül.

Az Úristen meghallgatta az én imámat és ennek következtében van szerencsém találkozni csonka-magyarországi, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki, lajtabánsági, Nyugat-Európában élő magyar anyanyelvű testvéreimmel és e meghallgatott ima rendjén most van szerencsém találkozni és tanácskozni a new yorki magyarság krémjével is.

Mi az amiről minden ilyen alkalomkor tanácskoznunk kell?

Azt már mindenki megfigyelhette: a beteg ember bármilyen társaságban jelenjen meg, nem tud másról beszélni, csak a saját betegségéről. Így vagyok én is. Csak népem, nemzetem állapotáról tudok beszélni, amelynek Trianonban levágták kezét-lábát és e bűncselekménynek 75 éves évfordulójától csak napok választanak el.

Amikor 1990. április 8-án az én nemzetem elsöprő százalékban a MDF-ra szavazott azt mondottam: Én is Antall-kormánypárti vagyok. De engem elsősorban nem az Antall kormány programja érdekel, hanem mindenekelőtt az, hogy a diósgyőri, szegedi, kassai, ungvári, szatmári, brassói, kolozsvári, újvidéki, felsőőri, amerikai, kanadai, ausztráliai magyar földművesek, munkások, értelmiségiek álmaiban, vízióiban, lelkében, tudatában milyen vágyak feszülnek Magyarország jövőképéről, a Szentkoronáról, mint az államtest szimbólumáról és szentistváni állampolitika koordinátáiról. Mert ha a nemzetem minden egyes tagjában, személy szerint lelkében és tudatában ott sajog a velünk szemben elkövetett trianoni bűncselekmény következtében előállott szenvedés és ennek orvoslására feszülő akarat, akkor semmi nincsen elveszve, mindent jóvá lehet tenni.

Ceausescunak sikerült minden román tudatába beletáplálni: a Kárpát-medence összes népei között, te román vagy a legszebb, a legokosabb. A történelemtől te kaptad a küldetés- és hívatástudatot, hogy a Kárpát-medence összes népei felett uralkodj, a Nyesztertől a Tiszáig és a trikolor színei alatt minden nép néked szolgáljon.

Ezt a hívatás- és küldetéstudatot tovább táplálják a román nép minden egyes tagjában hivatalos politikai szinten Iliescuék, Vladim Tudorék, Liviu Ghermánék, Funárék és így tovább, mert ők minden románért felelősséget éreznek és azokat bárhol éljenek egy kizárólagos nemzeti román államban, Nagyromániában akarják egyesíteni.

Ezzel szemben – amikor 1994. májusában Magyarország választó polgárai ismét a Kádár rezsim kiszolgálóinak adták vissza az állami főhatalmat – az MSZP elnöke sietett gyorsan kijelenteni “nincs semmiféle hívatás- és küldetéstudatom a kárpát-medencei népek iránt, én csak kilenc millió magyar állampolgárnak akarok a miniszterelnöke lenni.”

Ez önmagában még semmi veszélyt nem jelenthetne Magyarország jövőjére nézve, ha minisztereiben és államtitkáraiban ott élne az a hívatás- és küldetéstudat, amely minden románban él és lobog. De ha ezekben sem élne – amit nem tudok elfogadni – még akkor sem lenne baj, ha a már felsorolt földrajzi tájakon élő minden magyarban – ukrán, szlovák, szerb, osztrák, román,  partnereink mintájára ott sisteregne a hívatás- és küldetéstudat.

Ebben a helyzetünkben konkréten mit kell cselekednie személy szerint minden egyes magyarnak bárhol is éljen?

Először más nemzetek között barátokat szerezni, akik segítenek nekünk abban, hogy az eddig passzív, túlélésre berendezett politikai stratégiánkat váltsuk fel lélekben és tudatunkban aktív mindent visszaigénylő politikai stratégiával.

Első kiinduló lépésként tegyük magunkévá és megszervezett politikus barátaink segítségével fogadtassuk el a nemzetközi közvéleménnyel is, hogy a trianoni diktátum következtében leszakított országrészekben élő magyarajkú  állampolgárok nem lehetnek nemzetiségi kisebbségei Ukrajnának, Szlovákiának, Ausztriának, Nagyszerbiának és Nagyromániának, hanem mint őslakók, államot alapító tényezők magyar nemzetrészeként nemzettársak, társnemzetek az utódállamokban élő más nemzetekkel.

Mert ha elfogadjuk, hogy az említett utódállamoknak nemzetiségi kisebbségei vagyunk, akkor engem az erdélyi magyart be kell soroljanak a cigányok közé, mint nemzetiségi kisebbségekhez tartozót.

Ebben az esetben viszont jogosan tevődik fel a kérdés: engem s az én őseimet, az Árpád-házi királyokat, az erdélyi fejedelmeket: Bocskayt, Bethlen Gábort, Rákóczit csak az a jogviszony fűzi Erdélyhez, mint a cigányokat? Az említett jogelődeim csak annyit tettek Erdélyért, mint cigány polgártársaim?!?

Ha ez megfelelne a valóságnak, akkor a történelmünket át kellene írnunk s ez durva történelem hamisítás lenne, amely nem egyeztethető össze az etika, a jog normáival és a történelemtudomány módszereivel.

Másodszor ne fogadjuk el a már említett RMDSZ képviselőinek nézeteit sem, mely szerint nem határozhatjuk meg másként önmagunkat csak nemzetiségi kisebbségekként, mert Strassburgban, Brüsszelben, Bécsben csak ez a politikai kategória ismeretes.

Igen ám, de a lecsatolt területeknek van egy specifikus történelmi és alkotmányjogi helyzete, amely más népek esetében még soha elő nem fordult. S ezt kell tudatosítani a nemzetközi közvéleményben. A történelem csak most termelte ki magából ezt az új fogalmat, a társnemzet fogalmát. Mi magyarok már adtunk az emberiségnek új politikai kategóriákat. 1568-ig, a tordai országgyűlésig az emberiség nem ismerte a tolerancia fogalmát. A másságokkal szembeni türelem fogalmát mi magyarok adtuk az emberiségnek. Miért nem gyarapíthatnánk az emberiség politikai szótárát a társnemzet fogalmával is?!? 1779-ig, a francia forradalomig az emberiség nem ismerte a liberté, egalité, fraternité fogalmait sem. Ezeket a franciák adták az emberiségnek!

Ha mi elfogadjuk a nemzetiségi kisebbségi fogalomba való beinkadrálásunkat, akkor önként lemondottunk a lecsatolt területeken létező ezerszáz éven át megvalósított kultúrértékeinkről és nemzeti 1100 éves folyamatos történelmünkről, amelyet kíméletlen hamisítással át kellene írnunk új jogi státusunknak megfelelően.

Mint a nemzetiségi kisebbségi kategória visszautasítója, 1989. augusztus 20-án a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában is meghirdettem a társnemzet fogalmát. Nagy örömömre f. év tavaszán Méray Tibor Franciaországban élő magyar író is erről értekezett az egyik írásában, amelyet a magyarországi napi lapok és a kolozsvári Szabadság című napi lap is leközölt, amelyben kifejti: “ha az utódállamoknak 75 éven át nem sikerült kodifikálniok a nemzetiségi kisebbségi jogokat, akkor a magyar kormány nemzetiségi kisebbségi jogok helyett társnemzeti jogokat igényeljen a leszakított területeken élő magyarság részére, mert ez jobban megfelel a történelmi realitásoknak.”

 

Kelt, New York, 1995. május hó 20-án