Megbélyegzettek

MEGBÉLYEGZETTEK

A KITELEPÍTÉSEK TRAGÉDIÁJA

   Munkám olyan időszakról szól, melyre nem szívesen emlékezünk, pedig emlékeznünk kell, magunk elé idézve a történteket, hogy az önkény ellen eredményesen tudjunk harcolni. Talán némi vigaszt nyújthatunk ezzel a korszak áldozatainak, ha igazságot szolgáltatni nem is tudunk. A Rákosi Mátyás nevével jelzett korszakról van szó, melynek intézkedései, atrocitásai a magyar társadalom majdnem minden rétegét súlyosan érintettek. A Rákosi-korszakot a proletárdiktatúra időszakaként ismerjük, államformáját népi demokráciának nevezték… a rendszer a demokráciától fényévnyi távolságra volt. A rendszer diktatúra volt, amit az adott szovjet minta alapján totalitárius rendszernek is nevezhetünk…

   A proletárdiktatúrában egyes rétegek és csoportok ellenséggé, bűnbakká válnak. Jelen esetben azok, akik még mindig, vagy 1945-ig magántulajdonnal rendelkeztek, illetve azok, akik korábban magas polgári, vagy katonai beosztásban tevékenykedtek. Bűnbak voltukat a hatalom birtoklói a társadalom egyéb rétegeivel még el is akarják fogadtatni. Házkutatások, lehallgatások, letartóztatások, emberek eltüntetése, tisztogatások, koncepciós perek jellemzik a korszakot. Rengetegen kerülnek börtönbe, internálótáborokba, kényszermunkatáborokba, sokak sorsa a deportálás, kitelepítés. Ezekkel az eljárásokkal nemcsak azokat félemlíti meg a hatalom, akikkel szemben foganatosítják, hanem rettegésben tartja az egész társadalmat. A végrehajtás apparátusa a rendőrség, de leginkább a politikai rendőrség és a kialakított besúgórendszer …

   A Magyarországon és a többi úgynevezett népi demokráciában megvalósított rendszert Moszkva irányításával és elvárásai alapján az onnan hazatért kommunisták és a magyarországi társaik hozták létre. Ez a diktatúra, ugyanúgy mint a Szovjetunióban, a szabadság és egyenlőség helyett a legbrutálisabb elnyomó rendszerré vált…

   Munkámban a ma megtalálható és már kutatható, de távolról sem teljes, hivatalos levéltári anyagokra, dokumentumokra támaszkodva és dokumentumokkal illusztrálva mutatom be a deportálás előzményeit, a kitelepítendők összeírását, a kényszerintézkedés törvényi hátterét, a kitelepítettekre vonatkozó szigorú megszorításokat… Bemutatom a kitelepítésben eltöltött időszak súlyos megpróbáltatásait…

   A deportálás egész életre szóló nyomot hagyott elszenvedőiben. 1953-ban, az amnesztiatörvény következményeként, feloldották a kitelepítést, azonban a kitelepítettek nem térhettek vissza eredeti lakhelyükre, lakásukat, ingóságaikat sem akkor, sem később nem kaphatták vissza, megfigyelés alatt álltak. Figyelőlapjaikat a rendőrség hosszú ideig köteles volt naprakészen tartani. Évtizedekig az élet számos eseménye alkalmával, például elhelyezkedéskor, továbbtanuláskor súlyos diszkrimináció érte őket, az osztályellenség bélyegétől nem tudtak megszabadulni.

   A könyvben megszólalnak a hajdani kitelepítettek emlékirataikban, visszaemlékezéseikben, interjúkban, a kitelepítés alatt írt naplórészletekben és korabeli levelekben. Ezek által válik igazán élővé a diktatúra vezetői és kiszolgálói által előidézett tragédia. Kiviláglik az is, hogy vannak, akik ilyen hosszú idő elteltével sem tudják feldolgozni a történteket…

***

Széchenyi Kinga tanár, műfordító, szobrász. Gimnáziumi tanulmányait a Patrona Hungarie Gimnáziumban végezte. X-es származása miatt csak hét évvel az érettségi letétele után kezdhette meg egyetemi tanulmányait az ELTE-n. 1970-től a Toldy Ferenc Gimnázium tanára, majd 1988-tól az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem vezetőtanára is. Fontosabb fordításai: II. János Pál pápa: Ex corde ecclesiae, Szent István Társulat, 1991; Széchényi László: Mégis kisüt a Nap, Gondolat, 1992; Graham Swift: Utolsó kívánság, Helikon, 1998; Seamus Deane: Nyughatatlan ír lélek, Helikon, 2000; Hortobágy Labour Camps 1950-53, Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete, 2005. Plakettet és kisplasztikát készít. Bolyai János plakettjét a 2002-es nemzetközi Bolyai János emlékkonferencia főelőadói kapták. Farkas Gyula plakettjét az operációkutatás tudósainak évente adják magyar és nemzetközi szervezetek. Széchenyi Kinga férje Dr. Prékopa András akadémikus, egyetemi tanár. Két leányuk van, Mónika és Judit.

———————-

 

   Az 1950-51-es kitelepítésekkel kapcsolatosan eddig számottevő dokumentáció nem született. Az eltelt fél évszázad kevés volt e rettenetes korszak elfogulatlan feldolgozásához. Arról a korszakról van szó, amikor Rákosi Mátyás kommunista diktatúrája Budapestről, a határsávból és vidéki városokból, mai kutatások eredménye alapján, körülbelül 25 ezer embert (a valós számot talán sohasem tudjuk meg) származása vagy foglalkozása miatt kiszakított környezetéből, megfosztott otthonától, vagyonától és kitelepített az ország számukra távoli részeire. Ahol megaláztatásuk mellett kegyetlen és nyomorúságos körülmények között, a világtól elzártan, nehéz testi munkát kellett végezzen a túlélésért a gyerektől az aggokig mindenki. Széchenyi Kinga legyőzte a hallgatás korlátait, a megaláztatás emlékeit, és elkezdte a magyar történelem egy szégyenletes korának feldolgozását… Pedig “érintett” volt. Személyesen átélte ezt a fájdalmas történelmi időszakot, 1951-ben tízévesen családjával együtt, elsőként, deportálták Budapestről a Szolnok megyei Kőtelekre. Váratlanul érte a családot, mert addig senki sem hallott kitelepítésről. A korábbi, a zárt területnek számító határsávból való kitelepítések nem voltak közismertek.

   Széchenyi Kinga, a “megbélyegzett”, több évig kutatta a kitelepítések tényeit és dokumentumait. Hatalmas és fáradhatatlan kutatómunkájának eredménye a “Megbélyegzettek” című könyv, amelyben bemutatja a kitelepítést és a korszak egyéb kényszerintézkedéseit, azok mozgatórugóit. Több tucat visszaemlékezés idézi fel az eddig elhallgatott történelmi kort és figyelmezteti a mai embert erre a magyar tragédiára, melyet elfelejtenünk nem szabad. Az a kommunista diktatúra, és annak máig élő tagjai, amely egy egész társadalmi réteg megalázását, kiirtását tűzte ki céljául, nem követte meg és nem rehabilitálta a sok szenvedést átélt áldozatokat.