Hunyadi János 1456

Hunyadi János halálának 500 éves évfordulóján

Hölgyeim és Uraim!

Néhány hónappal ezelőtt módomban volt Cleveland történelmi fejlődésének valóságos hőskölteményét olvasni. Szinte ott voltam a váltóláztól sújtott folyópart mentén épült telepes-kunyhóban és végigéltem a 160 éves fejlődést a mai büszke világvárosig. Hallottam a hálaadó himnusz szétáradó dallamát, áldván az Úr jóságát. Az Urat dicsőítő melódiát állandóan növekvő zenekar játssza, amelynek harmóniájában a beleolvadt új tagok gyorsan megtanulják és biztos ösztönnel játsszák saját melódiájukat, annak ellenére, hogy 46 különböző nemzet fiai. Micsoda ihlet ebben a megosztott világban!

Ti magyarok, magyarok, akik mindig képesek voltatok egyetértésben élni a különböző nemzetiségekkel; akik diplomáciai érzékkel küzdöttetek a haladásért; magyarok, akik egy évezreden át harcoltatok a szabadságért; magyarok, akik kimagasló szerepet játszottatok Cleveland dicsőséges eposzában.

Ha nyomon követjük őseitek történetét, megismerjük a páratlan szenvedések évei alatt törhetetlen akaraterővel folytatott küzdelmüket a fennmaradásért. Azoknak az időknek kevés szemtanúja volt a mai világhatalmak közül, akik akkor vagy meg sem születtek még, vagy felemelkedtek, hogy újra elbukjanak kisebb megpróbáltatások súlya alatt, mint azok, amelyek a magyarságnak osztályrészül jutottak.

Az olthatatlan hazaszeretet csendül ki egy útitársam megjegyzéséből: „Minden idegen hódító, akár török, akár osztrák, aki elnyelte a magyart, elrontotta a gyomrát vele. És mindenki meg fogja bánni, aki megpróbál felfalni minket. Rá fog jönni, hogy darázsfészket nyelt.”

Az ember hite megerősödik a Biblia szavainak örök igazságában. Az Egyház Magyarországon, a magyarok hite, fennmaradt évszázadokon át, harcoltak érte és ma is fennáll régi dicsőségében. Sok országban vettem részt istentiszteleten, de sehol nem láttam Istenházában olyan tömegeket, mint Budapesten. Minden istentiszteleten nemcsak a templompadok tömöttek, hanem minden talpalatnyi hely zsúfolt a legkülönbözőbb korú hívőkkel. Végtelen szenvedéseken át lelki alázat és kitartó reménység: ez jellemzi a magyar népet. Ez jellemezte Hunyadi Jánost is, akinek ötszáz évvel ezelőtt aratott döntő győzelméről az idén emlékezik meg a kultúrvilág. Sohasem adta fel a reményt; akkor sem, amikor úgy látszott, hogy már csak csoda segíthet… Ez az óriás, akiről Arany János így énekelt:

Nem vagy-é te boldog szellem,

Megidvezült, megdicsőült,

Hogy vigasztalj a mostanról,

Hogy reményt nyújts a jövőről?

Ötszáz éve vesztette el bajnokát a nyugati világ, a nagy magyart, akiről ellenfele, II. Mohamed, így nyilatkozott: „Gyászolom elhunytát, mert nem ismert a világ nála nagyobbat!”

Bizonyos, hogy a történelem egyik legnemesebb alakja Hunyadi János. A tudós püspök, Horváth Mihály leírásából tudjuk, hogy feddhetetlen jellemű, istenfélő, de nem fanatikus, igazságos, önzetlen, nem bosszúálló. Mint hazafit a kötelességtudás és a szenvedélyes hazaszeretet jellemzi; közszolgálatban törvénytisztelő; mint államférfi, az igazság ösvényén jár és tántoríthatatlan; mint katona – az olasz történetíró, Bonfini szerint – a legjobb vezér és közkatona egyszemélyben.

Ő az, aki egyengeti a Renaissance és a felvilágosodás útját. Ő az, akit az egyszerű nép körülrajong. Ő az, aki diadalt kovácsol a reménytelen helyzetből, amikor is Piccolomini Silvio Enea, a későbbi II. Pius pápa szavai szerint: „Magyarország helyzete megrendült, összeomlott, össze nem függő részekre bomlott.” Ő az, aki szembeszáll a történelem egyik legnagyobb hódítójával, a támadóval, akinek politikai hite szerint: „Mint ahogy egy Isten van az égben, úgy egy uralkodó legyen a földön.” Akiről Túróczi, a magyar krónikás így írhatott: „Mohamed egyedül akarta kormányozni a világot; trombiták és dobok hangja mellett jött – és megtörve, megalázva távozott az éjszaka sötétjében.”

Emlékezzetek Konstantinápolynak a törökök által történt elfoglalására 1453-ban, ami megrendíti egész Európát. V. Miklós pápa kereszteshadjáratot sürget a magyarok vezetésével és Hunyadi visszatér magányából, hogy vezesse a keresztény sereget. A keresztény tömegek lelkében azonban rég kialudt a keresztesek harci szelleme, hogy utat engedjen az új fejlődésnek, ami csak a nemzeti közösség érdekeit tartja szem előtt. És Hunyadi rádöbben, hogy Magyarországnak jóformán egyedül kell viselnie az egész terhet.

1456-ban II. Mohamed hatalmas támadást indít Európa szíve ellen; serege több, mint 150,000 jól képzett katonából, 200 hajóból, 300 ágyúból és sok ostromgépből áll. 1456. június 29-én a pápa kiadja a Bulla Orationum-ot, elrendelvén a harangok kongatását minden délben, világszerte a templomokban, azért, hogy ráébressze a keresztény világot a fenyegető halálos veszedelemre. De az intelem túl későn jön, Hunyadin nem segít. Különben is rég elvesztette hitét a külföldi segítségben – és noha Cillei intrikái nagymértékben hátráltatják, csodálatos vezéri képességével és a bátor Kapisztrán János ferencrendi barát, a későbbi szent, értékes segítségével a meglévő zsoldoshadát nagyrészt paraszt és iparos önkéntesekből 40,000 főre növeli. Az érkező külföldi segítség is népi jellegű. 600 bécsi diák, továbbá a „Harmad Rend”-nek – a szentferencrendi szerzetesek laikus szervezetének – egy csoportja valamint a Pálos-rend* egy perjele, 7 harcos szerzetessel, jellemzi Hunyadi tarkabarka seregét. De ezekben az emberekben van valami legyőzhetetlen. Hazafias és vallásos buzgalom sarkalja és a csodatevő Hunyadi vezeti őket.

A döntő harc 1456. július 4-én kezdődik. A törökök körülzárják Magyarország védőbástyáját, Nándorfehérvárat. A vár parancsnoka a hős Szilágyi Mihály, Hunyadi sógora. Tíz nappal később érkezik a helyszínre Hunyadi és Kapisztrán a felmentő sereggel. Öt órai harc után áttörik a blokádot és egyesülnek Szilágyi váratvédő seregével. Július 21-én a törökök, a szultán személyes vezetésével, egymást követő hullámokban rohamozzák a várat, de visszaverik őket és a következő napon Hunyadi váratlan támadással zsákmányul ejti a török tüzérséget és annak el nem pusztult ágyúit az ellenség ellen fordítja. Az Európa leigázására elindult sereg az éj leple alatt menekülni kénytelen.

Egész Európa fellélegzik. Nándorfehérvár (ma Belgrád) és vele együtt a Balkán. Közép- és Kelet-Európa megmenekül. Magyarország függetlensége az elkövetkező 70 évre biztosítva van. A Renaissance és a felvilágosodás korszaka kezdődik – és annak az újabb kornak egyik legkiválóbb alakja éppen Hunyadi fia lett, Mátyás király, az Igazságos.

Sajnos, Hunyadi a világraszóló győzelem után nemsokára meghalt. 1456. augusztus 11-én járvány vitte el, mint október 23-án hű társát is, Kapisztrán Jánost. De él az emlékük és az emlékezés hatalmas erő.

Erről jut eszembe, amit Elekes Lajos írt egyhelyütt: „Minden népnek, legyen bár a legkisebb, hősei vannak és minden nemzet, már amennyiben megérdemli ezt a nevet, nagy emlékekkel bír. Talán éppen ez az emlékezőképesség az, ami egy emberi közösséget nemzetté avat. A közös múlt közös kincs, a kölcsönös öröm és kölcsönös szenvedés, emlékké nemesedve, alapja a nemzet büszkeségének és hitének a jövőben.”

Halálos ágyán Hunyadi tanácsa így szólt: „Barátaim, védjétek meg a kereszténységet és Magyarországot minden ellenségtől és kövessétek példámat a pogány elleni harcban. Egymás között ne veszekedjetek. Ha erőiteket veszekedésre pazaroljátok, megpecsételitek saját sorsotokat és megássátok a haza sírját.”

Ennek emlékezete tovább él és eszménnyé nemesülve, áthatja a nemzet egyéniségét. A pogány ellenség ma nem a török; ők és a többi muzulmán, a keresztényekkel együtt, a Mindenható Istenben hívők egységes, közös táborát alkotják.

Vörösmarty a Szózat-ban megrendítő képet rajzol egy nagy temetésről, amelyen Európa népei körülveszik a magyarság sírját. Én nem ilyennek képzelem a magyarság jövendőjét. Nagy nemzeti szerencsétlenségek mindig felszítják a hazafiság lángját. Például Mohács megerősítette a hazafiság érzését akkor, amikor a reformáció növelte a vallásos buzgalmat. A nemzeti összetartozás érzése egy mindenre képes ösztön tudatalatti, de hatalmas erejével mozgatja meg a nemzet szívét. A török háborúk tüze a magyarok egyéniségének ezt az alapelemét acéllá edzi. Az ellenfél időről-időre változik. De legyen az tatár, török, osztrák, náci, vagy bárki más, a magyarokra épp úgy lehet számítani, mint a középkorban, ha harcolni kell Istenért és hazáért.

Kedves Barátaim!

Az amerikai történelem központi gondolata: küzdelem az emberi szabadságjogokért. Ezért is természetes, hogy ezt a nagy, szabad országot számtalan magyar választotta új hazájának. És ezért természetes az is, hogy az amerikai átérzi az olyan harcok jelentőségét, mint a Hunyadié volt. A Gondviselés úgy intézte, hogy alkalmam legyen közvetlenül megismerni a magyar népet, múltjával, jelenével és reményeivel. Szívemből szólok, amikor ezt mondom:

Tisztelgek ezen a szabad földön Magyarország népe előtt, a kereszténység védőbástyája előtt, a hősök hazája előtt!

* A Pálos-rend egy magyar alapítású szerzetes rend. Magyar Pálosok vettek részt a csatában.

***

(Az Emlékbeszédet Christian M. Ravndal, az Egyesült Államok magyarországi követe, magyarul mondta el a nándorfehérvári diadal 500. évfordulóján a clevelandi Egyesült Magyar Egyletek által 1956. augusztus 19-ikén rendezett Magyar Nap alkalmával.)