Érdy: Hunok nyomában

A HUNOK NYOMÁBAN

DR. ÉRDY MIKLÓS ELŐADÁSAI AZ AMERIKAI MAGYAR MÚZEUMBAN
Érdy Miklós
Érdy Miklós

Dr. Érdy Miklós 1957 óta él az Egyesült Államokban, ahol két doktorátust szerzett. A magyarság korai történetének kiemelkedő kutatóútja. Az 1980-as évek első felében négy tanulmányutat tett meg Ázsiában a Kaukázustól, Közép-Ázsián át a Kínai Nagy Falig.

Szerteágazó kutatásai alapján 9 érvcsoporttal bizonyítja Ázsia belső szteppéi felé mutató honfoglalás előtti történetünket. A finnugor eredetelméletre vonatkozó kritikáját a 7. Nemzetközi Finnugor Kongresszuson adta elő két előadásban. Bemutatta a térképek rétegezésének új módszerét az őstörténet-kutatásban, amely széles körben felhasználja a történelem társtudományainak az adatait is. A budapesti televízió az ő összefoglalóját és térképeit is közvetítette a kongresszuson felvett interjúk között. Dolgozatai megjelentek magyarországi egyetemi kiadványokban és külföldön.
Ötödik, 1989-évi észak-kínai és mongóliai expedícióján megismert hun régészeti anyagból levont következtetéseit, meghívásra, a HARVARD Egyetemen ismertette először. Ez az anyag képezte a magvát az 1991. február 10-i előadásának:

HUN ÜSTÖK ÉS HUN ARANYAK

 A TÖRTÉNELEMBEN

ORDOSTÓL A KÁRPÁTMEDENCÉIG

– az ázsiai és európai hunok történelmi összefüggéséről
– a hun áldozati bronz üstleletek által kijelölt és eddig nem ismert vándorlási útvonalról, valamint
– a hunok aranykoronájának és kincseinek szélesebb művészeti összefüggéseiről.
Első közleménye erről a HARVARD Egyetemen szerkesztett Inner Asia Report-ban jelent meg.
A vetítésre került kínai dokumentumfilm az ordosi magyarok legendájával függött össze. Tárgya: egy ritka hagyományos ordosi menyegző és Ordos lovasnépe.
1993-as előadásában dr. Érdy beszámol az 1992-es év eseményeiről.
 Az 1992-es év különösen mozgalmas volt számára. Négy meghívást  kapott hunokra (xiong-nu) vonatkozó kutatásainak az ismertetésére:
Márciusban az American Oriental Society, Cambridgeben (USA) tartott évi gyűlésén, a Harvard Egyetem rendezésében,
áprilisban Budapesten, Körösi Csoma halálának 150. évfordulóján rendezett emlékszimpóziumon az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen,
augusztusban az Észak-Kinai Nemzetközi Régészeti Konferencián Hohhot-ban (Belső-Mongólia) végül
novemberben a 250 éves Nápolyi Keleti Intézet szimpóziumán tartott előadást.
1993-ban a Bolognai Egyetemre és annak Ravenna-i campusára várták egy-egy előadással, továbbá júniusban Alma-Atában beszélt a Nemzetközi Altaisztikai Kongresszuson. Mindezeknek az indítója 1990 áprilisában a Harvard Egyetemen tartott előadása volt, amely főként az 1989-es mongóliai és észak-kínai expedícióján gyűjtött anyagon alapult. (Ez magyarul az 1991-ben tartott múzeumi előadásban hangzott el.)
Az 1993-as előadáson a hatodik ázsiai tanulmány útja (1992 aug/szept) eredményeinek összefoglalóját hallottuk.

A TRANSZSZIBÉRIAI EXPRESSZEN

PEKINGTŐL BUDAPESTIG, A LEGŐSIBB HUN

BRONZÜSTÖK ELŐFORDULÁSÁNAK AZ ÚTJÁN

  A Transzszibériai Expresszen végig utazta Eurázsiát Pekingtől Budapestig, Mandzsúrián, a Bajkál-tó vidékén, Szibérián és Etelközön keresztül. A Transzszibériai Expressz útvonala történetesen nagyban megegyezik a hun áldozati üstleletek koncentrálódásának az útvonalával. Így nem csak az eurázsiai nagy folyók, mint Orkhon-Szelenga, Jenyiszej, Ob, Dnyeper stb. estek útjába, hanem megfigyelhette a steppe, ligetes-steppe, erdőzóna folyamatos változását, a nagy pusztai lovas társadalmak, hunok, türkök, avarok, magyarok történelmének színterét.
A vetített előadás végigviszi a hallgatót ezen az útvonalon, miközben párhuzamosan láttatja, hogy melyik térségben milyen régészeti üstleletek kerültek elő a föld alól. A hun típusú üstök stílusban sajátosak, könnyen felismerhetők. Legjellegzetesebb részük a különböző módon díszített két fül és a talp. Nagyságuk 3 cm-től (Minuszinszk) 99 cm-ig (Törtel, Magyarország) terjed, aszerint, hogy sírokban vagy áldozati helyeken találták-e őket. Eddig 125 bronz, 98 kerámia és 35 sziklarajzról ismert hun áldozati üstöt gyűjtött össze Érdy Miklós múzeumokból, raktárakból és az irodalomból. A három anyagban található eurázsiai hun üstök egyetemes tárgyalására most először került sor a tudományos életben.
A jelen tudomány világában van olyan vélekedés, amely szerint Maotun hunjai (akik ellen a kínai Nagy Falat építették fel századokon át Kr. e. 212-re) és Atilla (meghalt Kr. u. 453-ban a Kárpát-medencében) hunjai nem ugyan az a nép. A hun üstleletek azonban ennek a vélekedésnek a tarthatatlanságára mutatnak rá. Az üst-térképen útjuk folyamatosan követhető keletről nyugatra és még az Ural nyergén történt átvonulásukat (Jekaterinburg-i átjáró) is kijelölik a leletek. Ez a felismerés kiegészíti az ősi kínai és európai írott forrásokat. A hunoknak és más népeknek (avarok, türkök, magyarok) a rokonsági viszonya ugyanis csak a hunok (xiong-nuk) átfogó történetének az ismeretében vizsgálható, amelynek több sötét foltja most megvilágosodik.
Dr. Érdy Miklós folytatja kutatásait további régészeti leletcsoportok vizsgálatával. Fogorvosi jövedelmének egy részét ázsiai kutatásaira fordítva önállóságát és független tudományos nézőpontját biztosítani tudja.
(Amerikai Magyar Múzeum, 1. sz. kiadvány, 1991 és 18. sz. kiadvány, 1993, összevonva)