Déli Harangszó

DÉLI HARANGSZÓ 

vitéz Maczky László
Hunyadi János (1390-1456)
Hunyadi János (1390-1456)

1453. május 29-én egy ijesztő hír viharzott keresztül Európán: KONSTANTINÁPOLY FELETT II. MOHAMED SZULTÁN LETT AZ ÚR! Elesett Európának az a végvára, amelyben bízott a nyugati keresztény világ, amely nyugodttá tette álmát és nem félt, hogy a mohamedán vallás fanatizmusával, szamuráj szellemmel harcoló és óriási hatalommá fejlődött török elsöpri a nyugatot és kiirtja a kereszténységet. A hír ijesztő volt, de Európa nem mozdult, lehet hogy volt valami, amiben még jobban bízott, mint Konstantinápoly erősségében, de azt, amiben bízott sem akkor nem mondta ki, sem a későbbi századok során soha el nem ismerte és főként soha meg nem köszönte! Ez a valami a MAGYAR nemzet volt. Ma, amikor világszerte megemlékeznek a Déli Harangszó 500 éves jubileumáról, annak minden értelmet adnak, csak azt nem, ami a valóság.

Amikor 1453. május 29-én Konstantinápoly elesett, mi magyarok már évtizedek óta harcban álltunk a törökkel. Ezekből a harcokból a nyugati világ nem érzett semmit, erős volt a magyar és hatalmas, akkor még nem ült a nyakunkon a Nemzet és Ország-gyilkoló Habsburg nyűg, akkor még visszavertük mindig a hatalmas erejű törököt és a harcok nem terjedtek túl Magyarország déli határain. Talán ebben bízott Európa, hogy a jövőben is így lesz. Így volt ez már évszázadok óta! Talán nem volt véletlen, hogy az Úristen Atilla királyunkat választotta ostorául, hogy a hitetlenség és erkölcstelenség fertőjében élő és Európára terpeszkedő Római birodalmat felszámolja, hogy Európa képét átformálja, hogy más fiatal nemzetek szóhoz és uralomhoz jussanak. Az sem véletlen, hogy az Úristen elküldte a Kárpát-medencébe a hun népek elitjét, a Megyeri törzseket Álmos és Árpád vezérletével, hogy ott erős Hazát kiépítve, egyensúlyba tartsa a művelt világot, hogy ne engedjen egy-egy hatalmat erőszakosan úrrá lenni a világon, ami sohasem vezet jóra. Nem volt véletlen, mert az Úristen jól látta az elkövetkezendőket.

Hunyadi János címere
Hunyadi János címere
Tudta, hogy kelet felől évszázadokon át jönni fognak keményen harcoló, de a keresztény szellemtől igen messze eső népek, akiknek célja lesz a kereszténység elsöprése. Tudta az Úristen, hogy Európa meglehetősen puha és jámbor népe képtelen lesz helytállni a keleti viharokban. Rendelkezett tehát, hogy ÁRPÁD alapítson erős nemzetet a megyeri törzsekből a Kárpát-medencében, Európa kulcspontján, Szent István építse ki keresztény hatalommá és Szent László tegye független, keresztény nagyhatalommá! Mindez megtörtént. Szent László már kora fiatalságában megkezdte a kunokkal, besenyőkkel azokat a harcokat, amelyek alapját képezték a KERESZTÉNYSÉG VÉDŐBÁSTYÁJÁNAK, Szent László pajzsa volt az első szimbóluma a magyarság KERESZTÉNYSÉG PAJZSA nevének, Szent László volt Krisztus első harcosa, katonája. Szent Lászlót követték a nagy magyar hősök, akik harcoltak századokon át tatárral, törökkel. Szent Lászlót választották eszményképül évszázadokon át a magyar királyok, vezérek. Az ő szellemében élve és harcolva elhárítottak minden veszedelmet Hazánkról és ezzel egyben Európáról. Szent László volt eszményképe nagy Hunyadi Jánosunknak is (lásd Hunyadi aranypénzének rajzát), akinek köszönheti ma a világ a kereszténység diadalát hirdető Déli Harangszót.

Mi is hát a története a déli harangszónak?

Nándorfehérvári győzelem hősei
Nándorfehérvári győzelem hősei

Amint már említettem, 1453. május 29-én Konstantinápoly elesett, és II. Mohamed szultán óriási hadsereggel közeledett Európa elfoglalására. Miklós pápa keresztes háborút hirdetett, felszólította Európa valamennyi fejedelmét és annak megszervezésére a magyarságot kérte. Jól tudta V. Miklós pápa is, de minden gondolkozó fő, hogy Európa összefogására lenne szükség, hiszen már 1444-ben azt írja a német-római császár kancellárja, hogy: „Nagy hatalma van Magyarországnak és nagy az ereje, de ahhoz, hogy a törököt Európából kiűzhessék, sokkal nagyobbra lenne szükség.” Mégis a pápa hiába küldözi el diplomatáját, Carvalaj bíborost a fejedelmekhez, hiába megy el a Capistránóban született János barát szinte valamennyi fejedelemhez és birodalmi gyűlésre, hogy a veszedelemre felhívja figyelmüket, hogy lánglelkű ékesszólásával felrázza őket, az eredmény: semmi! Jellemzőül idézem János barát 1454. október 27-én keltezett leveléből az 1954. április 24-én Regensburgban és 1454. szeptember 29-én Frankfurtban megtartott birodalmi gyűléseken szerzett tapasztalatainak következtetését:

„… A német fejedelmek arról értesítettek engem, hogy semmiféle segedelmet nem tudnak adni a magyaroknak… Vajon megvárják-e a magyarok, hogy a törökök leigázzák őket, vagy pedig saját fenntartásukért megbékülnek velük? Sokan sokféleképp beszélnek, de nekem a magyar követek ezekben a napokban többször panaszkodtak ezekkel a szavakkal: – Amit tehettünk, megtettük eddig, de reméljük, hogy a németek valóban 70 ezer fegyveressel segítségünkre jönnek tavasszal. Ha tehát a segedelem késik – folytatja János barát – s a magyarok és törökök között béke, vagy fegyverszünet jön létre, jaj neked Itália, jaj neked Róma … Jóllehet az öregség miatt nyomorék vagyok, … elhatároztam, hogy életemet veszélynek teszem ki, véremet kiontom. Holnap innen eltávozom, Isten segítségével a császár őfelségéhez megyek, hogy őt, amennyire tehetem felébresszem… Azután Magyarországra utazom… Sokak előtt úgy tűnik fel, hogy ezen a gyűlésen nagy dolgok záródtak le, én azonban úgy látom, hogy vagy semmi, vagy csak kevés jó.”

Így fogadta a büszke és gőgös Európa a keresztes háború meghirdetését! A magyar rendek nem sokat beszéltek és gyűléseztek, hanem az 1454. január 14-i gyűlésükön egyhangúlag a háború megindítása mellett döntöttek és CSELEKEDTEK!!!

Segítség sehonnan sem érkezett, kivéve a krakkói lengyel hercegérsek buzgólkodására kb. 600 lengyel harcos és a többi országból összesen kb. 3-400 ember. A római pápa, az időközben elhunyt V. Miklós utóda III. Callixtus segített szívvel, pénzzel és imával. De mi volt mindez II. Mohamed kb. 170-200 000 kitűnően felszerelt, harcedzett harcosához viszonyítva, hiszen a nándorfehérvári várőrségen kívül Hunyadi hadserege mindössze 26 000 fő volt. Ez Szegeden táborozott. Ugyanide gyülekeztek a Kapisztrán János által toborzott keresztesek is, ezek létszáma kb. 4000 volt, de túlnyomólag kaszával, kapával, cséphadarókkal felszerelve, így lelkesedésüktől eltekintve, – amelyet János barát ébren tartott – harci értékük nem sokat jelentett. Ez volt a helyzet 1456. június végén.

III. Callixtus, látva, hogy a európai fejedelmektől semmit sem várhat, az Úristenhez folyamodott tehát, hogy segítsen. Kiadta a BULLA ORATIONUM című pápai körlevelet 1456. június 29-én, amelyben elrendeli a könyörgő déli harangszót és hogy mindenki imádkozza el háromszor a Miatyánkot és az Üdvözlégy Máriát. Írja többek között az Imádságok Bullájában, hogy: „A törökök zsarnoka (II. Mohamed) felülve a gőg szekerére az egész keresztény világnak és nyugatnak elpusztulását vette tervbe a minap és hogy oda behatolhasson, napról-napra hevesebben készülődik, az lévén legfőbb vágya, hogy Krisztus szent Nevét a földről kiirtsa és az istentelen kutyának, Mohamednek átkozott és borzalmas istentelenségét bevezesse.”

Ismét egyedül maradtunk tehát, Hunyadi is írja a pápának: „Hatvanadik esztendejét számoljuk a török elleni harcnak, s mindeddig csupán egyetlen nép fegyverei szegeződtek az ellenségnek. EGYEDÜL ÁLLTUK A HARC DÜHÉT, MAGUNKRA HAGYATVA.”

A török hadsereg elérte az Aldunát. Hunyadi az aktív védekezést választotta, mint mindig és június végén kis csapatával megindul délre, átkel a Dunán és Szendrőnél megtámadja a török előcsapatokat, majd halogató harcokkal lassan visszavonul Nándorfehérvár felé. Kb. július 3-án ér oda, egyidőben Mohameddel. Közben július 2-án Kapisztrán János is megindul 5 hajóval a Dunán lefelé kereszteseivel, nem akart a harcokból kimaradni. Mohamed július 4-én már minden oldalról körülzárja a várost és lövetni kezdi.

A várat Hunyadi sógora Szilágyi Mihály parancsnokolja, alvezérei: Hunyadi idősebb fia László, Ország Mihály és a spanyol származású Bastida János. A vár béke őrségét Hunyadi még május 14-én megerősítette 7000 fő élvonalbeli harcossal.

Hunyadi hadseregének zömét Szegedről Zalánkeménnél összpontosította, ide irányított kb. 200 kisebb-nagyobb dunai hajót. Szilágyinak 40 kis hajója a vár alatt állt készenlétben a Dunán. Ezeket a hadmozdulatokat jó előre részletesen kidolgozta Szilágyival együtt. Az előharcokban résztvett kis csapatával szintén a zalánkeméni táborba vonult. Mohamed a Duna és Száva között táborozott, hatalmas folyamzárat létesítve – egymáshoz láncolt gályákból a Dunán, a vártól nyugatra. Már 10 napja tartott a vár ostroma, amikor Hunyadi mélységben erősen tagozott 200 hajójával – július 13-án – elindult, hogy áttörje a törökök folyamzárát. Kapisztrán János néhány száz keresztessel csatlakozott, a partról pedig Hunyadi tüzérsége támogatta a bátor vállalkozást. Amikor július 14-én Hunyadi Zimonynál elérte a folyam zárát, a törökök kacagtak, látva a gyenge kis hajókat és tudva saját erejüket. Nevetésük nem tartott sokáig, mert a Duna erős sodra, de nem kevésbé az erős magyar férfikarok már az első összeütközésnél elszakították a láncokat és az így zűrzavarba került folyamzárat áttörve, a törökök meglepett rémületét kihasználva óriási mészárlásba fogtak és fényes vízi győzelmet arattak, amit elősegített Szilágyi 40 kis hajója is. Ezzel a vízi győzelemmel a Duna teljesen Hunyadi kezébe került, vitézeivel bevonult a várba 15 000 főre emelve annak védőseregét. Vele együtt ment János barát is pár száz válogatott keresztessel. Ekkor a Száva bal partján előre vont hadsereg zöm megközelítette a 60 000 főt, amelyből kb. 10 000 volt keresztes vitéz, csaknem mind magyar. Július 21-én indította meg Mohamed általános nagy támadását a vár ellen. Ezt 34 órás igen erős tüzérségi tűz készítette elő. Hunyadi a vár előtérségében igyekszik feltartani a törököt, igen elkeseredett véres harc folyik, a török kétszer éri el a várfalakat, kétszer verik vissza a védők, de a túlerő olyan nagy, hogy Szilágyi is meg van győződve arról, hogy a várat tartani nem lehet, így az értékeket hajóra rakatja. Hunyadi erről nem tud, csak harcol, példát ad, de ugyanezt teszi Kapisztrán János is. Csoda történik. 4 órás rendkívüli kemény harc után esteledni kezdett, de a támadók nem tudtak a várba bejutni. Ekkor történt, hogy néhány török már a fellegvár falára is felkapaszkodott, egy óriástermetű török ki akarta tűzni a lófarkas zászlót, ezt látva Dugovics Titusz, birkózni kezdett vele, de mert a török erősebb volt, magával együtt lerántotta a mélységbe. Szörnyet halt mind a kettő, de Dugovics esete, hősi önfeláldozása csak újabb lelkesedést öntött a védőkbe. Ezt a végső rohamot maga Mohamed szultán vezette, hiába. Mert Hunyadi és Kapisztrán szurokba, kénbe és olajba mártott égő rőzsetekercseket dobnak a falra felkapaszkodó törökökre, a bő bugyogók tüzet fognak, pánik tör ki közöttük és nincs földi hatalom, amely rendet teremthetne. Menekülnek és visszavonulnak. Hunyadi nem kezd üldözni, ismerve serege gyengeségét, hanem Kapisztránnal egyetértésben azt határozzák, hogy a következő napot a várfalak és seregük rendezésére fordítják.

Július 22-én folyik a lázas munka, tömik a falakon esett réseket, amikor néhány keresztes a tilalom ellenére elhagyja helyét és a legközelebb eső törököt nyilazni kezdi. Ezt a törökök (ázsiai Hadtesthez tartozók) viszonozzák. Erre még több keresztes csatlakozik társához, a török is mindegyre szaporodik. Hunyadi kéri Kapisztránt, rendelje vissza embereit, Kapisztrán indul is, de akkor már az egész keresztes tábor úgyszólván útban van a harc színhelye felé. Nagy a lelkesedés. Kapisztrán Isten ujját látja benne, vitézei élére áll. Hunyadi is gyorsan határoz. Isten különös intését véli a különösen keletkezett ütközetben, minden erejével támadásba lendül seregével. Mohamed ismét személyesen áll serege élére, de hamarosan lándzsa döfést kap baloldalába és összeesik. A török holtnak hiszi vezérét és rémülten viszi el a harcmezőről. A mind lelkesebben és mind erősebben támadó magyar sereg elől vad futásban kezdenek menekülni. A harmadik csoda is megtörténik! Hunyadi és Kapisztrán a sík mezőn is győz, 15 000 magyar legalább 100 000 török ellen! (Ebben az ütközetben ez volt a számarány!) Legszebb győzelmét aratta ezzel Hunyadi, örült az egész Európa, legjobban azok, akik a kisujjukat sem mozdították meg a győzelem érdekében.

Nemsokára nagy gyász borult az országra. Augusztus 10-én meghalt Hunyadi János és október 23-án Kapisztrán János. A történelem úgy tanítja, hogy a kitört pestisjárvány ragadta el a két nagy hőst. De a szájhagyomány arról beszél, hogy meggyilkolták őket féltékenységből. Csak azon csodálkozom, hogy sem Hunyadi családja, sem sógora, sem más ismert vezéregyéniség nem kapta el a pestist? Akkor talán fejlettebb volt az orvostudomány és nagyobb a higiénia mint ma? Vagy a Habsburg mérget nevezték pestisnek?

Hunyadi János halála után a nándorfehérvári kapitány fia László. Nem sokáig, mert V. László király lefejeztette.

Az Úristen meghallgatta a Déli Harangszóval feléje rebegett imákat. Akkor még csak Róma területén hirdették ki az Imádságok Bulláját.

Sokan állítják, hogy a Déli Harangszó nem a nándorfehérvári győzelem következménye. Tény, hogy azt megelőzően rendelte el a Pápa a Bulla Orationum című körlevelében a győzelemért való könyörgésre, de mire más országokban is kihirdették volna, így nálunk, Magyarországon is, a világraszóló győzelem már megtörtént. Változtattak tehát a szövegen, nem könyörgésre, hanem hálaadásra fordították át. A nem várt ragyogó győzelmet a Pápa az elrendelt imádságnak és harangszónak tulajdonította. Csak azért tartotta hatályba rendelkezését Ő is, késői utódai is, mert eredményét látta a ragyogó nándorfehérvári győzelemben. III. Callixtus szóról-szóra így fejezte ki: „Nem kételkedünk abban, hogy a mindenható Isten ezen imákra hajolva engedte nekünk ezt a nem várt győzelmet.” Ezeket az imákat, azaz imahadjáratot a Bulla Orationum a Déli Harangszóra rendeli.

Hunyadi hatalmas győzelme után a török 50-70 évig nyugton hagyta Európát, azaz komoly hadjáratot nem indított. Így nem csoda, ha sok helyen a déli harangozás és az arra mondandó ima kezdett feledésbe menni. De a veszedelem nem hárult el teljesen, amint azt a későbbi események igazolják – különösen II. Szulejmán erősítette meg a török hatalmat és kezdett hódítani – így 1500-ban VI. Sándor pápa megújította a déli harangozás szokását, ahogy Burchardus János „Diarium”-ában feljegyzi: „Augusztus 9-én, vasárnap délben első ízben harangoztak a Város (Párizs) minden plébánia templomában, Miatyánkot és Üdvözlégyet mondandó a TÖRÖK ELLEN, aszerint, ahogy boldog emlékezetű III. Callixtus idejében volt elrendelve; a mi urunk, a pápa parancsára ezt a déli harangozást az év minden napján a jövőben örök időkre meg kell tartani.”

Bizonyíték tehát a fenti szavak is, hogy a déli harangozás szokása a török veszedelemmel áll kapcsolatban, helyesebben annak elhárítására rendelték el és mert Hunyadi csoda számba menő győzelmét – amint előbb említettem – a harangszóra mondandó imának tulajdonította az akkori keresztény világ, állíthatjuk, hogy a nándorfehérvári győzelem tette reálissá ezt az ideális tevékenységet, ennek köszönhető tehát, hogy 500 éve még mindig megvan.

Magyarország a „Kereszténység védő pajzsa”. Ezzel a címmel V. Miklós pápa 1449-ben, III. Callixtus 1455-ben és II. Pius 1459-ben tüntette ki Hazánkat. Évszázadok alatt a kereszténység „Védőbástyája” megrongálódott, a kereszténység „Védőpajzsa” összetörött, porbahullott Hazánk és nem siratott meg senki bennünket, csupán a Déli Harangszó, jelezve küldetésünket. Mert a kereszténység védelme a mi hivatásunk volt egy évezreden át. Melyik büszke és „nagy” nyugati nemzet képes elhárítani a mai legistentelenebb keleti veszedelmet? Mi álltuk a vihart 1000 évig, kelet nem tudott legyőzni, de hátulról, amíg mi harcoltunk évszázadokig szurkált a Habsburg, végül Trianonban hátulról szintén megadták Nemzetünknek a halálos döfést! Trianon után haldokoltunk 25 esztendeig, de még haldokolva is teljesítettük hívatásunkat, mert a Tatárhágónál fél évig, Budapest védelmével kb. 3 hónapig tartottuk fel a legistentelenebb veszedelmet, ami valaha is fenyegette nyugatot, és ennek a hősi kiállásunknak köszönheti ma a nyugati világ, hogy a bolsevizmus nem nyelte el egész Európát!

„Segíts magadon, az Isten is megsegít!” Mi segítettünk, amíg tudtunk magunkon is, Nyugaton is. De ki fog segíteni ma? Melyik nemzet képes erre a feladatra? Egyik sem! Kihalt a hősi szellem, elpuhult az emberiség, a pénzt bálványozzák, apró hiúságok, nevetséges kis hatalmi vágyak adják az életcélt az embereknek. Demokrácia meg szocializmus jelszavakkal akarják megteremteni a „Sátán békéjét”. „Nem akarok katonát látni” a kedvelt program! Hogyan lehet így legyőzni a sátáni ellenséget?

Hallgassuk a déli harangszót, imádkozzunk egy hősi szellemért, támadjon egy erős keresztes hadsereg, amely győzni tud és győzni fog, akkor mindörökre értelme lesz a Déli Harangszónak.

(vitéz Maczky László (1910-1969) ünnepi beszéde elhangzott 1956. július 22-én a Nándorfehérvári győzelem 500 éves évfordulóján Stuttgartban, Németország)