1956. november 4. után

Kerkayné Maczky Emese

Ami nem olvasható a történelemkönyvekben…

Hogyan élte meg a 19./20. századfordulón és 1950/51-ben az USA-ba érkezett passaici magyarság az 1956-os szabadságharcot? Mit tett a közösség 1956. november 4-e után a menekültekért, a New Jerseybe érkezettekért? Erről számol be a még fellelhető iratok és személyes visszaemlékezések alapján az Amerikai Magyar Múzeum egy 2006-ban kiadott 68 oldalas füzettel (Kép: Fedőlap). Figyelemreméltó, hogy – amint az “Észak-New Jersey 56-os menekültjeinek kis lexikona” fejezetben olvasható – még azok a szemtanuk is, akik önkéntesen vállalták a nyilvánosságot, milyen visszafogottam nyilatkoznak 50 évvel az események után. Pedig fontosak ezek a történetek, ahogyan azokat a gyerek, a kisdiák, a felnőtt a fővárosban vagy vidéken megélte. Vagy akár az Egyesült Államokban mit érzett a korábban idemenekült magyarság. Mert… ezek bizony, kevés kivétellel, nem olvashatók a történelemkönyvekben!

1956. november 4-én hajnalban a szovjet kommunista birodalom óriási haderővel megtámadta a magyar fővárost és vérbe fojtotta a szabadságot. Véres megtorlások, kivégzések, hosszú börtönbüntetések, elhurcolások következtek. 200 ezer magyar elmenekült az országból.

Az Amerikai Magyar Múzeum az egész 2006-os évet az emlékezésnek szentelte előadásokkal (Lipták Béla, Dr. Nagy Károly), hangversenyekkel (Szokolay Balázs, Carpathian Zenei Együttes), kiállításokkal. Komolyan készült az 1956-os szabadságharc vérbefojtásának 50. évfordulójára.

2006. november 4-én szentmisével kezdtük megemlékezésünket.

A szentmisét követően a Lant és Toll hagyományőrző csoport a templomban emlékműsort adott “Arccal a földnek” címmel.

Este 7 órakor a közöttünk elő 1956-os menekültekről emlékeztünk meg. Nem is mi emlékeztünk meg, hanem ők emlékeztek! Közülük tizenketten felidézték ami velük 1956-ban történt. Beszélgettek. Az őket körülvevő közönségről teljesen megfeledkezve mondták el egymásnak az átélteket. Mintha csak előtte való héten történt volna mindaz, és nem 50 évvel korábban. Az eltelt évtizedek semmivé váltak. Megbabonázva hallgattuk őket.

Az estét “Carpathian Symphony” című kultúrműsorral zártuk. Közreműködött a Carpathian Zenei Együttes Magyarországról, a Csűrdöngölő Néptánc Együttes és az Életfa Népi Zenekar.

Kiadtuk az “1956 November 4. után Passaicon” című füzetünket magyar és angol nyelven (az angol rész itt nem olvasható).

24 tablón bemutattuk a szabadságharcot képeken és grafikákon keresztül.

5 tablón a 2006. október 23-i megdöbbentő véres eseményekkel is megismerkedhetett a közönség. A megrázó képek láttán vált érezhetővé, mi is történt két héttel azelőtt Budapesten! (15. és 16. sz. képek)

* * *

Magyar Kálmán, az Amerikai Magyar Múzeum igazgatójának levele az olvasókhoz:

Okt. 16.    Szegeden másfél ezer hallgató megalakítja a MEFESZ-t

Okt. 20.  Nagygyűlések a Budapesti Műszaki Egyetemen és Szegeden

Okt. 22.  A Műegyetemen megfogalmazzák a 16 pontot.

Okt. 23.  Tüntetés a Bem szobornál, az Országháznál, a Rádiónál.

Ledöntik a Sztálin szobrot, harcok a rádiónál, halottak.

Okt. 24.  Budapesten szovjetek és ávósok lövik a tüntetőket.

300 halott, sok száz sebesült. Vidéken tömegtüntetések.

Okt. 25.  A Parlament előtt tüntetők és átállt szovjetek közé lőnek az ávósok. Több száz halott.

Tűzharc a pártház előtt.

Miskolcon és Pécsett munkástanács és forradalmi bizottság alakul.

Okt. 26.  Fegyveres összecsapások más városokban. Általános sztrájk.

Miskolcon, Mosonmagyaróváron ÁVH-s sortüzek. Rengeteg halott.

Vidéken munkástanácsok, forradalmi bizottságok alakulnak.

Okt. 27.  Megalakul a Nagy Imre kormány.

Véres katonai megtorlások: Keszthely, Kecskemét, Tiszakécske, Nagykanizsa, Zalaegerszeg. Átállás: Békéscsaba, Várpalota, Aszód, Debrecen, Miskolc, Sopron – együtt harcolnak az ÁVH és szovjet ellen.

Okt. 28.  Nagy Imre tűzszünetet rendel el; ígéri a szovjet csapatok kivonulását Budapestről;

a börtönökből 3 és fél ezer rabot szabadítanak ki. Összeül az ENSZ Biztonsági Tanácsa.

Okt. 29.  Moszkvában Bohlen amerikai nagykövet a szovjet vezetéssel tudatja, az USA kormánya nem tekinti szövetségesének az új Magyarországot. Szovjet csapatok kivonulnak Budapestről.

Okt. 30.  Véres harcok árán elfoglalják a Köztársaság-téri pártszékházat. Szerveződnek az egykori koalíciós és új pártok.

Felsőpetényi ÁVH-s fogságából kiszabadul Mindszenty bíboros hercegprímás.

Okt. 31.  Nagy Imre bejelenti: okt. 23. nemzeti ünnep lesz.

Szovjet páncélos hadosztályok indulnak Magyarország területére.

Nov. 1.  Nagy Imre felmondja a “Varsói Szerződést”; kinyilvánítja az ország semlegességét.

Kádár, Münnich Moszkvába megy.

Nov. 2. A magyar kormány tiltakozik az újabb szovjet invázió ellen. Szomszédos országok beleegyeznek országunk lerohanásába.

Nov. 3.  Mindszenty bíboros rádióbeszédet mond.

Maléter Pál honvédelmi miniszter küldöttségét letartóztatja a KGB Tökölön.

Nov. 4.  Hajnali 4 órakor a szovjet csapatok megtámadják Budapestet és az országot. Szovjet csapatok megszállják a Parlamentet.

Nov. …  A fegyveres ellenállás, tüntetések, sztrájkok hetekig tartanak. Véres megtorlás, elhurcolás, börtönbüntetés következik.

(Az eseménynaptárt összeállította: Kerkayné Maczky Emese)

 * * *

Bertalan Imre

1956 adventjében Passaic város, élen a tekintélyes számú magyar lakossággal, két magyar templomával, fokozott elmélyüléssel készült szent karácsony estéjére. Egyik magyarázata a magyar szabadságharc húszezer menekültjét fogadó katonai tábor, a Camp Kilmer közelségével járó kapcsolatrendszer. A magyar gyülekezet lelkésze, aki a felekezet megbízásából a tábor protestáns adminisztratív lelkészi szolgálatát is ellátta, már napokkal az előtt jelentette Gáspár János plébánosnak és a helyi sajtónak, hogy a szentestére, az eddig érkezettek mellé, egy nagyobb csoport menekültet várhatunk városunkba. Érthető, hogy a két egyház népe, éppen úgy, mint a magyar szabadságharc ügyével szimpatizáló szélesebb társadalom, az évben a maga és családja karácsonya mellett fontosnak tartotta a mások, a menekültek karácsonyának előkészítését. November eleje óta működésbe lendült a menekültek letelepítését munkáló száztagú bizottság. Már megtörtént a Gregory sugárúton fekvő, átmeneti elhelyezésükre kiszemelt nagyméretű ház átvétele. Mégis, az otthon szimbolikus megnyitásának alkalmául karácsony estéjét tűzték ki. Sok volt a tennivaló. Az asszonyok sorra takarították a szobákat. Egy fűtőolaj árus színültig töltötte a tartályokat. A közeli villanyos üzem tulajdonosa ezer apró égővel díszítette nemcsak a sarki boltos által küldött óriási karácsonyfát, hanem, amerikai szokás szerint, a portát ékesítő örökzöld bokrokat is. Egy közelben fekvő iskola tanulói, megint csak bevett szokást követve, a kert fái között felállították a szarvasok húzta Mikulás szánkót. Az ifjúsági egyesület tagjai hatalmas arany betűkkel rakták ki az épület homlokzatán a Camp Kilmerben hetek óta, egész napon át, óránként felhangzó köszöntést: Isten hozott! A fontos utca forgalma a szokottnál is nagyobbra dagadt. Teherautók jöttek-mentek. Egy magyar származású cipőkereskedő meleg lábbeli-, téli harisnya-szállítmányt küldött. Egy nagy cég kocsija bútorokat hozott egy közeli gyárból. Egymásután érkeztek a jégszekrények, mosógépek, szőnyegek, edényfélék. Élelmiszerkereskedők, meg a jószívű magyar asszonyok, szomszédok, meg az amerikai egyházak népe szüntelenül tömték a jégszekrényeket és az éléskamrát húsfélével, zöldséggel, tojással, tejjel-vajjal, mindennel, amire csak szükségük lesz az új lakóknak. Mintha az egész város átérezte volna a Megváltó intelmét: „Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és felöltöztettetek, beteg voltam, és meglátogattatok engem; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám… amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg”. (Máté 25,35-40.)

Már minden elkészült és a szenteste közelségével minden percben esedékes volt az új lakók érkezése, és a számukra készített otthon birtokbavétele. Már készültünk a karácsonyfához, amikor egy ismeretlen idős pár lépett a szobába. Karjukon színes papírral, szalagokkal díszített csomagok. Boldog karácsonyt köszöntöttek, majd a férfi így szólt: házaséletünk első karácsonyán elhatároztuk, hogy mi egymásnak csak olyan karácsonyi ajándékot adunk, amellyel másoknak is örömöt szerezhetünk. Engedjék meg, hogy ebben az évben az egymásnak szóló ajándékot a magyar menekültek karácsonyfája alatt bonthassuk ki és oda is helyezhessük.

Megköszöntük, mire ők a karácsonyfához lépve bontogatni kezdték az egymásnak szóló csomagokat. Szokatlan ajándékok- az éltes férfi egy tízéves fiúra illő felsőkabátot és téli ruhát, az őszhajú asszony egy gyermekleánynak való hatalmas babát kapott. Megköszönték egymásnak és odahelyezték azokat a menekültek karácsonyfája alá.

Az előszobában lépések hangzottak. A nagyszobában mindenki tudta, megérkeztek, akiket vártunk, a legújabb menekültek. Felhangzott a „Dicsőség mennyben az Istennek”. Az éneklés nehezen ment, mert valami szorongatta a torkokat. Az idős pár oldalról hallgatta a magyar karácsonyi éneket. Az ő szemük is könnybe lábadt, amikor Sándorka, a napokkal azelőtt érkezett „házinéni” fia magához ölelte a szép télikabátot és kisebb testvére, Margit boldogan emelte karjaiba a csodaszép babát. Aztán búcsút intettek és indultak. De otthagyták nemcsak a kabátot, a ruhát és a babát, velünk hagytak egy feledhetetlen karácsonyi élményt, és egy, életünk falára és szívünk táblájára kívánkozó aranyigét: a szeretet nem keresi a maga hasznát.

1956. Advent

Simon Zoltán nagy szeretettel és tisztelettel emlékezik Nt. Bertalan Imrére. Becsületes magyarnak tartja, aki abban az időben felkarolta a magafajta, egyedülálló fiatalokat. Válogatás nélkül hozta ki az embereket Camp Kilmerből. Törődött a fiatalokkal, útjukat egyengette, munkát, lakást keresett nekik. Annak ellenére, hogy keményen tartotta őket, mindenki szerette. Többször is meghívta a fiatalokat, hármat-négyet is egyszerre, családi asztalához vasárnapi ebédre. Neki köszönhették sokan, hogy nem vesztek el itt az idegenben. A fent leírt első Karácsonyt Simon Zoltán is a Gregory Avenue-i házban töltötte. Csak rövid ideig lakott ott mindenki. Ahogy munkát találtak elköltöztek, és átadták helyüket az utánuk jövőknek.

* * *

Kerkayné Maczky Emese

Váratlanul érte, és alapjaiban rázta fel a hazától távol élő magyarokat a forradalom és szabadságharc. Szívszorongva és csodát várva figyelte a világon szétszórt magyarság a küzdelmet a hatalmas túlerővel szemben. A szabadságért harcoló gyereket, diákot, asszonyt és férfit, tizenkét csodálatos és felemelő nap után, a szovjet tankok lehengerelték. Történelmünk során nem először fojtották vérbe a magyarok szabadság vágyát és küzdelmét. A félmillió 1945-ös menekülthöz további kétszázezer csatlakozott a szovjetek és kommunisták bosszúja elől menekülve.

A világon mindenhol tüntettek a magyarok, hogy felhívják a nagyhatalmak figyelmét Magyarország élet-halál harcára. New York és környékén élő magyarok nap mint nap tüntettek helyben és New Yorkban egyaránt, főként az ENSZ székháza előtt. Várták, hogy lépjenek, segítsenek… Szavaknál többre a világot egybefogó szervezet részéről nem futotta.

A Szent István Egyházközség hívei, Ft. Gáspár János vezetésével valóban nem csak aggodalommal figyelték a megrázó eseményeket, hanem cselekedtek is. 1957-ben 27,000 (huszonhétezer) dollárt és tizenháromezer (13 000) font ruhaneműt küldtek Ausztriába a magyarok megsegítésére. A hatalmas pénzgyűjtési tevékenység eredményeiről csak néhány szerény levél tanúskodik. Ha ezek is elvesztek volna, ma már nem lehetne beszámolni a passaici Szent István Egyházközség óriási erőfeszítéseiről, kiáramló szeretetéről. Az alábbi köszönő levelekből kiderül, hogy a segítség nagyvonalú, folyamatos és főként gyors volt.

  Az első komoly segélyt a Paterson-i egyházmegye papjai és hívei nevében James McNulty püspök úr adta át Ft. Gáspár Jánosnak, aki igazgatója volt a Magyar Segélyszolgálat Pénzügyi Bizottságának.  (1. sz. kép)

1957. január 5-én Herczeg János őrvidéki (Lajtabánság) főesperes plébános 38,300 osztrák Schillinget (akkori váltás: $1 = 30 Sch) kapott, amit a passaici magyarok kérésére a menekülőket fogadó határmenti plébániáknak osztott ki. Köszönő levelében (1959. 9. 8.) a szeretet adományról pontos elszámolás olvasható. (2. sz. kép)

Amint egy Szent Név Társulat-i jegyzőkönyvből  (1957. 12. 16.) kiderül, minden határmenti plébánia ennyit kapott a menekültek méltó fogadására.

1957. február 25-én „újabb” 10,000 dollárt utalt át Gáspár atya László István, Őrvidék püspökének Kismartonba (egykori Sopron megye, ma Eisenstadt). Az „újabb” szó a püspök úr német nyelvű köszönő levelében (1957. 3. 12.) arra enged következtetni, hogy már előzőleg is kapott segítséget a Szent István Egyháztól. László püspök levelében őszintén csodálja, hogy a passaici magyarok milyen nagyvonalúan gondoskodnak az Ausztriába került menekültekről. Írja, óriási segítség számára a küldött összeg. Ebből a pénzből nem csak a menekülteket segítették, hanem, mivel akkor még volt rá lehetőségük, élelmiszert és ruhát juttattak Magyarországra. Szeretnének magyar nyelvű Szentírást és imakönyvet kiadni a menekültek részére. Ehhez további pénzre lenne szüksége. Tudja, hogy a Főtisztelendő úr (Gáspár atya) már rengeteget tett a menekültekért, ezért nem is meri kérni, hogy további pénzadományokkal segítsen. Isten áldását  kérii a közösségre. (3. sz. kép)

Az 1957. május 13-i Szent Név Társulati jegyzőkönyv szerint a szabadságharcosok részére gyűjtött kb. 27,000 dollárt egyházunk részben László püspök úrnak, részben az osztrák-magyar határmenti plébánosoknak küldte, hogy támogathassák a hozzájuk érkező menekülőket.

A december 16-i Szent Név Társulati gyűlésen Ft. Gáspár beszámol az elmúlt év nagy gyűjtéseiről. Mint mondja, Budapestet bőségesen elárasztották ruhával, de a vidéknek csak nagyon kevés jutott a 13 ezer font ruhából. Ezt folytatni kell, de idegenek bevonásával. Nagyon fontosnak tartja az otthoni papok és egyházvezetők támogatását, hogy – a kinti magyarok segítségével – testben és lélekben felkarolhassák és erőt nyújthassanak az otthon maradottaknak.

A passaici magyarok helytállása példamutató volt és az utókor is elismeréssel és szeretettel gondol arra a hatalmas összefogásra, kiáradó szeretetre, amit 1956-ban tanúsítottak.

A szeretetadományok elküldése közben sem pihentek ölbetett kézzel lelkészeink és mindkét egyház hívei. Ft. Gáspár János plébános és Nt. Bertalan Imre református lelkész összefogásának köszönhetően igen sok 1956-os szabadságharcos menekülttel bővült a magyar közösség. A Szent István Egyházközség 120 menekült családot fogadott be. A református egyház 106 menekültön segített.

A két egyház a Gregory Avenue-n házat bérelt, amely sok magyar család első – ideiglenes – otthona volt. Majd rendes lakást és állást szereztek rengeteg embernek. A nekik nyújtott segítség meghozta gyümölcseit. Sok tehetséges ember kényszerült a haza elhagyására, és ideérkezve, a passaici közösségben is igyekezett tudását hasznosítani.

·1957. januárjában Sárzó József (Cigány Jóska), az Állami Népi Együttes volt tagja, szervezte Passaicon az első néptánc csoportot felnőtt fiatalok részére a református egyháznál. Ő tanított és a zenét is ő szolgáltatta, lévén remek muzsikus.

·1957-ben „Ifjúsági Színpadot” alapítottak a református egyháznál az újonnan érkezett 56-osok. Mivel akkor még nem létezett a Kálvin Terem, helyet a próbák és előadások részére Ft. Gáspár János adott ingyen, csak a takarításért kellett 50 dollárt fizetni. A csoport egyik lelkes tagja, Simon Zoltán mesélt erről.

·1957. május 16-án alakult meg a Szent István Egyház Énekkara. Az énekkart Bartkó Júlia szervezte, aki a székesfehérvári tanítóképző énektanára volt, és énekoktatási és kántori diplomával rendelkezett. Károly László, aki maga is zenész családból származott, nagy lelkesedéssel támogatta a tervet, és segített a szervezésben (hiszen mindenkit ismert). Bartkó Júlia feladatának tartotta, hogy itt az idegenben megismerjék és megtartsák az igazi magyar népdalkultúrát.

·1956 végén megalakult a reformátusoknál a „Családi Kör”, Csatlós Aranka (Kovács) vezetésével, melynek kezdetben kizárólag 56-ok voltak a tagjai. Eleinte szórakoztató és társadalmi téren működött. Szórakoztató mulatságokat, hazafias, tudományos előadásokat, színi- és mozi előadásokat szerveztek.

· Az egyházi szervezeteket erősítették csatlakozásukkal.

A katolikus egyház, figyelemmel kísérte és számontartotta az idehozatott fiatalok további sorsát. Ezt a feladatot elsősorban a Magyar Szent Név Társulat vállalta magára. Alább olvasható néhány idézet a Társulat jegyzőkönyvéből.

1957. január 21.

Elnök a gyűlést megnyitja és örömmel köszönti a szép számban megjelent új és fiatal vendégeket. Ft. Gáspár János Úr meleg szavakkal üdvözli az újonnan megjelenteket és buzdítja, majd felszólítja őket, hogy minél előbb lépjenek be rendes tagnak és támogassák, egymást segítve, munkánkat.

1957. február 11.

Gáspár János főtisztelendő Úr röviden összefoglalva ismételten figyelmezteti az újonnan kiérkezetteket az országban szükséges magatartásra, megemlítve az FBI szerepét és tevékenységét, majd felhívja a figyelmet a rendszeres levelezés és csomagküldésre. Tájékoztat a templom, iskola fenntartása körülményeiről és adakozásra szólítja fel az újonnan megérkezetteket. Röviden beszámol azokról a tevékenységek és anyagi támogatások eredményéről, amellyel egyházunk, tagjai segítsége folytán, támogatta az otthoniakat

(13,000 lb. ruha, stb…).

1957. március 11.

… Ft. Gáspár javasolja, hogy a vacsora tiszta bevétele a jövőben megvásárolandó harang javára fordítassék mint meginduló alap összeg. Javasolja továbbá, hogy Szabadság harang legyen ennek az új harangnak a neve. Gyűlés a javaslatot elfogadja… Ft. Gáspár felhívja az újak figyelmét a katolikus hitoktatás lehetőségére, amit ő maga tart. Beszélt a házasságok nagyarányú szaporodásáról, amelyekkel kapcsolatosan felvilágosítást kell adnunk új honfitársainknak az új ország szokásai és törvényeiről. Figyelmeztetést kaptunk a várostól a fiataloknak szesztilalmára vonatkozólag. Előfordult esetekben, Egyházunkra hivatkoztak egyesek. Tessék felvilágosítással segítségére sietni az újaknak. Beszélt továbbá az otthonról hamis úton irányított hazacsalogatásról. Szülőket támogatni, levelezni igen, de nem hazamenni!

Végül felhívja a tagok figyelmét, hívják meg az újakat családi otthonaikba, ez a legjobb példa a helyes családi élet bemutatására… Jámbor József felszólalt a Passaic és környékén az új magyar ifjúság felvilágosítása és mindennemű támogatása érdekében. Területfelosztással kell vállalni az újak felkutatását és világi apostolkodás vállalást javasolt.

1957. május. 13.

Ft. Gáspár felhívja a figyelmet a menekültek kihozatalának folytatására, mivel még mindig 83 ezer magyar várakozik Ausztriában. Az újonnan kijött fiatalság teljes felkarolását és ezek támogatását szorgalmazza. Végül Jámbor József egy felhívást ismertet: támogassuk azt árvaházat, ahol új magyar gyermek nyert menedéket.

1957. október. 7.

Szinte az egész jegyzőkönyv az újak felkarolásáról, támogatásáról szól. Ft. Gáspár ismételten és nyomatékosan szorgalmazza az új menekültek szorosabb bekapcsolását az egyház életébe. Így könnyebb rajtuk segíteni, amikor bajba kerülnek. Fontos, hogy ismerjék az itteni szokásokat, törvényeket. A régiek hívják meg őket otthonaikba és törődjenek velük, mert tele vannak gondokkal. Abonyi László felszólal a jugoszláviai magyar menekültekkel kapcsolatban. Felhívja a társulat figyelmét, hogy hatékonyabban kapcsolódjanak be kihozatalukba.

1957. november 11.

Hálaadás napja előtt Ft. Gáspár kéri a gyűlés tagjait, hogy karolják fel és vigyék otthonaikba az újonnan jött honfitársakat. Foglalkozzanak problémáikkal és támogassák őket.

1957. december 16.

Ft. Gáspár megemlíti, hogy kizárólag keresztények vándorolnak vissza Magyarországra, zsidók nem. Felteszi a kérdést: „Vajon teljes mértékben megtettük-e a kötelességünket újonnan kiérkező honfitársainkkal szemben? Nem hagytuk őket magukra?” Passaicról három fiú ment haza. Közben Jugoszláviából sikerült kihozatni az első házaspárt, akiket a Keresztes házaspár fogadott otthonába.

Minden Szent Név Társulati jegyzőkönyv az 1958-as év folyamán megemlíti kötelességünket, a magyar haza, a nemzet, a menekültek iránt. Áldozatvállalásra és összefogásra szólítanak, mert csak így lehet segíteni a mérhetetlenül sok szenvedést megélt magyarokon otthon és itt. Ft. Gáspár egyetlen egyszer nem mulasztja el, hogy biztassa híveit keressék fel a menekülteket, beszélgessenek velük, támogassák őket, vonják be a közösségbe. Egy szeretetteljes közösség képes a honvágyat enyhíteni, hiszen az őket éppen annyira emészti, mint az 1945-ben elmenekülteket.

Régen várt, nagy esemény volt a harangszentelés. A templomépítő, Ft. Messerschmiedt Géza három harangról álmodott. 1957. december 18-án este 7 órakor áldották meg a harmadikat, az új Szent István Szabadság harangot. Hogy ez teljesülhetett elsősorban az újonnan kijött, áldozatkész honfitársaknak lehetett köszönni, valamint Dr. Vándor Ferenc, volt országgyűlési képviselő színdarabjának és egyéb rendezvények bevételeinek. Azóta a Szabadság harang minden október 23-án és november 4-én megszólal a dicsőséges szabadságharc emlékére és évtizedekig figyelmeztetett a november 4-e utáni iszonyatos elnyomásra. (4. sz. kép)

1958. október 19-én különösen szép szabadságharcos emlékünnepélyt rendeztek a passaici magyarok. Először fordult elő, hogy az egyházak és világi szervezetek együtt ünnepeltek. Több neves személyt hívtak meg és gazdag műsorral készültek.

1958. október 23-án, a szabadság harc évfordulójának napján, gyászmise volt a Szent István templomban. A következő szívhez szóló templomi beszédet mondta ekkor Ft. Gáspár János plébános Úr:

Fentiekből kitűnik, hogy Gáspár atya és hívei minden tőlük telhetőt megtettek a dicsőséges, de vérbefojtott szabadságharc menekültjeiért, akik a várható megtorlások és elnyomatás miatt hagyták el hazájukat. Sokukra távollétükben börtönbüntetést vagy halált mondtak ki Magyarországon. Voltak, akik évtizedekig nem mehettek haza. Egyházközségünk szeretettel fogadta hontalanná vált honfitársainkat.

1959-ben, erőfeszítéseiért Ft. Gáspár János kapott egy oklevelet. A szép kivitelezésű okmány szövege szerint elismerésként kapja az 1956-os Magyar Szabadságharc áldozatainak értékes támogatásáért.

Az oklevelet aláírta Dr. Eckhardt Tibor, az Elsősegély Magyarországnak egyesület volt elnöke, és St.-Iványi Alexander püspök, az Amerikai Magyar Könyvtár és Történelmi Társaság elnöke. (5. sz. kép)

* * *

Keresztes Béla

„Nem felejtem el az 1956-os szabadságharc idejéből való segítő akciónkat. Gáspár atya idejében történt, úgy az egyház mint a cserkészet közreműködésével. Az egyházunk gyűjtést hirdetett meg, aminek eredménye húszezer dollár volt. Gáspár atya döntötte el, hogy ki és mennyi segélyt kaphat. Kikötése az volt, hogy ahogy munkába áll az illető, részletekben fizesse vissza a kölcsönkapott pénzt, hogy az utánuk jövőkön is tudjunk segíteni. Sajnos ez nem vált be, lassan a pénz elfogyott, mert igen kevesen jöttek vissza, hogy visszafizessenek valamit abból amit kaptak. Gyermekeink közül a pénz gyűjtésben, a Passaic-i utcákon, konzerves kannákban, részt vett Erzsike, Magda, Béla és Jóska. Hideg szeles őszi napokon nem volt kellemes hosszú órákon át egy-egy utca sarkon állni.

Amikor megindult a bevándorlás, a Camp Kilmer egykori katonai tábor volt a gyűjtő tábor. A cserkészet irodát nyitott Camp Kilmerben és főképp a diákokat segítették elhelyezni egyetemekre, vagy szakma szerint nagy üzemekben. Bodnár Gábor ügyvezető elnök telefonhívása: Béla vagy Erzsike hány személyt tudnátok befogadni? Így aztán hónapokon keresztül mindég volt vendég a házban, néha többen, néha kevesebben. Erzsike lányunk tanítás után ment tolmácsolni a munkát keresőknek. Általános szabály volt: munkakezdéskor az első fizetés után, lakást kellett keressenek és két heti ingyenes lakás és étkezés után ki kellett tőlünk költözzenek, hogy új személyeket tudjunk befogadni. Azt hiszem ily módon segítettünk körülbelül 45-50 személyen. Így került hozzánk Pongrátz Ödön, Gergely (1932-2005, a Corvin Köz híres parancsnoka) és András. Egy-két hét után jött az anya és egy kisleány, még hiányzott két fiú, a fiatalabbak a családból. Feleségem Erzsike járt velük a vöröskereszthez kerestetni. Sikerült megtalálni őket. Angliába kerültek, onnan jöttek Amerikába és minálunk egyesült az egész család. Hat hónapig laktak fent a padlásszobában, bérmentesen. Étkezésüket is mi adtuk, ha nem is százszázalékosan. Király Béla volt katona tisztet és szabadságharcost a reptérről mi hozzánk hozták, itt fogadták az akkori egyletek vezetői, nálunk volt az első étkezése Amerikában. Legalább huszonöten voltunk, ami nem kis pénzbe került nekünk.

Az egyik fiatal pár autót akart venni, de mivel nem volt hitelük, szükség volt egy kezes (cosigner) aláírására. Hozzám jöttek kérésükkel. 3000 dollárra volt szükségük és én aláírtam a papírt. Pár hónap elteltével eltűntek a környékünkről. A banktól kaptam felszólítást, három hónap hátrálékban voltak a kocsin. A megadott címen nem találhatók. Megtudtam, hogy Floridába mentek. A bank felkutatta a floridai lakásukat, és a kocsit visszahozták Passaicra. A bank értesített, elsőségi jogom van, ha a hátralevő összeget kifizetem, enyém a kocsi, nem árverezik el. Egy másik magyar átvette volna a kocsit, de nem volt 300 dollárja, amit azonnal ki kellett fizessen a banknak. Hogy ne maradjon a nyakamon a kocsi, kölcsönöztem a pénzt, hogy ki tudja fizetni a banknak a 300 dollárt. A kocsit a hátralevő összeg havi törlesztése ellenében átadta az új tulajdonosnak a bank, mivel már volt kölcsöne és pontos fizető volt. Én is visszakaptam havi ötven dolláros törlesztéssel a 300 dolláromat. Feleségem Erzsike segítő kezet nyújtott hat lánynak akik közül hárman voltak áldott állapotban. Szülés elintézése és az utána való bevásárlás, az élelmet is beleértve. Sokáig gondoskodott róluk. Sok-sok ehhez hasonló segítséget kaptak tőlünk az ötvenhatos magyarok.”

(Keresztes Béla (1915-2010) és Erzsike (1920-2005), Csíkból származó székely család, 1951-ben érkeztek New Jerseybe. Nyolc gyermekük született, és egész életükben, a család mellett, fontos volt számukra az egyház, és minden jó magyar ügy. Mindenkinek segítettek, aki hozzájuk fordult. Gazdag életüknek az 1956-os menekültek megsegítése csak egy kicsiny szelet.)

Kerkayné Maczky Emese

30 év telt el a dicsőséges majd gyászos 56-os októberi és novemberi napok óta. És újból összefogtak Észak-New Jersey magyarjai.

1986-ban, a Garfield-i Amerikai Magyar Polgári Ligában beszélgettek a Szabadságharc közelgő 30. évfordulójáról. Ekkor Balogh Ernő († 1996) volt a klub elnöke. Régi dédelgetett álma volt egy méltó emlékmű felállítása az 56-os gyerekhősök, lőszert szállító idős asszonyok, kemény harcosok, kivégzettek tiszteletére. Az utókor emlékezetében meg kell maradjon, hogy hiába a túlerő, hiába a tüzelő tankok és Sztálinorgonák, a szabadság fáklyája mindig lobog. A sok álmatlan éjszakán megszületett gondolatát elmondta barátainak a klubban: szoborba kell önteni a hálát, az elhaltak iránti szeretetet. Óriási lelkesedéssel fogadták Ernő bejelentését és perceken belül megajánlottak 3,000 dollárt. (Végül körülbelül 80,000 dollárba került az emlékmű.)

Passaic város vezetősége, ifj. Karaszegi Imre, városi ügyvezetőnek köszönhetően, megértéssel fogadták a javaslatot. 1986. októberében ünnepség keretében kijelölték a szobor helyét, ahol hetekig lengett a magyar és amerikai zászló. Az első kapavágást ifj. Karaszegi Imre, majd Balogh Ernő tette. Miután a város vezetősége látta a terveket, akkora volt részükről a lelkesedés, hogy egy sokkal szebb, központi helyet jelöltek ki az emlékmű részére.

Megindult a szervezés, pénzgyűjtés. Megalakult a Magyar Szabadságharcos Emlékmű Bizottság (6. sz. kép).

Dr. Lippóczy Miklós ajánlatára Kúr Csaba szobrászművészt (8. sz. kép) kérték fel a műalkotás kivitelezésére. Amikor megérkeztek az első fényképek a szobor tervéről, a volt szabadságharcosok könnybelábadt szemmel simogatták a képeket. A gondolat még a távol élő magyarokat is magával ragadta. Egy emberként dolgozott mindenki a nemes cél érdekében. Így született meg a magyar szabadságharcosok emlékműve Passaic városában, hogy örökké hirdesse az utókornak: legyőzött minket az idegen túlerő a csatatéren, de eszmeileg örök győzelmet arattak Rákóczi bocskorosai, a 48-as vörössipkás honvédek és az 56-os pesti srácok és fegyvert azelőtt nem látott magyar lányok.

1987. október 25-én, az emlékműavatásra több ezer ember jelent meg. Levélben köszöntötte az Emlékműbizottságot és az ünneplőket Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke (7. sz. kép), George Bush alelnök, Tom Lantos képviselő, Joseph Lipari, Passaic polgármestere, ifj. Karaszegi Imre, Passaic város ügyvezető igazgatója és rendőrfőnöke. Köszöntötték az egybegyűlteket amerikai politikusok, magyar hazafiak, idősek és fiatalok egyaránt. Felejthetetlen ünnep volt ez életünkben.

Azóta minden nemzeti ünnepen megkoszorúzzuk a mi „Fiataljainkat” a parkban (9. 10. 11. 12. sz. képek). November 1-én este 6 órakor pedig gyertyát gyújtunk ezen a szent helyen – Szabó Imre († 1988) a budapesti  298-as és 301-es parcellából származó földet szórt itt el – hőseinkért és halottainkért.

A szobor-avatáson Balogh Ernő beszédéből idézet:

„Áll a Passaic-i Magyar Szabadságharcos Emlékmű a városi park legszebb helyén. De áll az idő kapujában is; múltnak, jelennek és jövendőnek mezsgyéjén is – mind örökre, hogy fennen hirdesse helyünket a történelemben, amíg csak magyar él a Földön.”

Úgy legyen!

Szabadságharcos.

A Passaic-i Szabadságharcos Emlékmű megálmodója és kivitelezője

*

Gombos, Bács-Bodrog vármegye, 1914. 06. 16. – Passaic 2007. 10. 10.

Özvegy, 2 gyermek, 3 unoka, 2 dédunoka. USA-ban különböző gyári munkákat végzett.

1956-ban igazgatóhelyettes Dunaújvárosban. Előtte ének és zene tanár a tanítóképzőben Székesfehérvárott. Magyarországon ő volt az első diplomás női kántor. 

1956. november 18-án hagyta el Magyarországot és december 29-én érkezett New Jerseybe.

*

DÉVALD STEPHEN (István),

Jászapáti, Szolnok megye, 1936.

Nős. Az USA-ban vegytisztító munkás, katona, nyugdíjas

1956-ban főiskolai hallgató Mosonmagyaróváron.

“Tüntetésen vettem részt és harcra készen álltam géppuska mögött a Főiskola védelmében, melyet szovjet tankok vettek körül. A római katolikus pap kérelmére letettük a fegyvert, minden akció nélkül.”

1956. novemberében hagyta el Magyarországot, és decemberben érkezett New Jerseybe

*

Zomba, Tolna megye, 1931. (Anyja neve Kovács Anna)

Nős, egy leány Lilian. vegyészmérnök, USA-ban szerzett doktorátust kémiából, majd 1977-től fogorvos.

1956-ban vegyészmérnök Veszprémben.

„Veszprémben részt vettem a kezdeti szervezkedésben, gyűléseken. Majd elmentem, hogy húgomat Budapestről hazavigyem 125-ös Csepel motorommal. Felkészültem arra, hogy meglőnek. Ezért dugókat vittem magammal, hogy a benzintankomat lövés esetén bedugaszolhassam. Nehezítette a helyzetet, hogy Martonvásáron, Pest előtt, üvegcserepektől 13 lukat kaptam. Volt 7 Schallerom és egy teherautós adott 6. Így esőben az esőköpenyem alatt meg tudtam ragasztani a gumit. A nálam lévő szíjakkal a külsőt körültekerve tudtam továbbmenni. Budapesten a húgomat megtalálva, őt november 3-án este hoztam ki – 4-én hajnalban jött a támadás. Bonyhádra évre, ahol volt erős forradalmi mozgás, már minden elült. Mire november 20. körül visszamentem Veszprémbe, hogy körülnézzek a munkahelyemen, mindenki csodálkozott, mert azt hitték, hogy már külföldre távoztam. Ők ültették a gondolatot a fejembe, hogy el kellene mennem. Andaunál kereszteztem a határt.

A sors úgy hozta, hogy körbe kellett mennem Veszprém-Budapest-Bonyhád között, és mindig elkerültem a veszélyt, mert vagy odaérkezésem előtt, vagy távozásom után lett forró a talaj.”

1956. december 2-án hagyta el Magyarországot, 1957. január 12-én érkezett az USA-ba és 1957. augusztusában New Jerseybe. 

Győr, 1936

Férjezett. Nyugdíjas

1956-ban könyvelő, tartózkodási helye Ács.

1956. novemberében hagyta el Magyarországot és december 12-én érkezett New Jerseybe.

*

Kolozsvár, Erdély, 1923. 03. 23.

Nőtlen. Az USA-ban kultúrmérnök, D.O.T. NJ Rt. 80, nyugdíjas

1956-ban kultúrmérnök (vizes, mélytervező), Budapesten.

“Mélyépítő Tervező vállalat mérnök karhatalom századparancsnoka, rendfenntartásra.”

1956. novemberében hagyta el Magyarországot, december 31-én érkezett az USA-ba és 1957. januárban New Jerseybe.

*

Budapest, 1932

Férjezett, műszaki rajzoló.

1956-ban műszaki rajzoló Budapesten.

1956. november 26-án hagyta el Magyarországot, és 1965. augusztus 9-én érkezett New Jerseybe.

*

Budapest, 1926 – Leonia NJ, 2014

Nős. Mérnök, professzor.

1956-ban gépészmérnök Budapesten.

„1956 nyarán egy budapesti villamoskalauz, aki még az akkori viszonyok között is elképesztően, egy kamrában lakott több gyerekével, feltört egy évek óta üresen álló üzlethelyiséget és családjával oda beköltözött. A hatóságok három napot adtak, hogy kiürítse a helységet, különben kilakoltatják.

A határidő letelt, a kalauz nem ment ki, és megjelent a rendőrség, hogy végrehajtsa a kilakoltatást. Az ajtó előtt azonban állt vagy kétszáz villamos kalauz és közölték a rendőrökkel, hogy kilakoltatás csak az ő testükön keresztül lesz. Erre a rendőrség rövid tanácskozás után takarodót fújt és a kalauz családjával együtt élvezhette új lakását.

Így tanulta meg a magyar munkásság, hogy hatalma van. Rövidesen alkalom nyílt ennek a hatalomnak szélesebb körű gyakorlására.

1956. október 23-án a hajnali vonattal Miskolcra utaztam, hogy a Diósgyőri Vasgyárban véleményt adjak egy ottani gépről. A vonat az akkori állapotoknak megfelelően végtelen lassan ment, így délfelé érkeztem meg és rögtön a gyárba mentem. Ott szokatlan csönd fogadott, senki sem dolgozott; érdeklődésemre megtudtam, hogy sztrájk van, most először a harmincas évek óta. A párt funkcionáriusok a kezüket tördelve próbálták az embereket rávenni, hogy legalább színleljék a munkát és főleg ne kártyázzanak, de hiába. Így aztán én sem tudtam a dolgomat elvégezni és visszaindultam Budapestre.

A vonaton nyoma sem volt bármi rendellenességnek: jól megvacsoráztam az étkező-kocsiban, – ma is emlékszem, milyen jó volt a húsleves, – és talán 10 óra lehetett, mire befutottunk a Keleti Pályaudvarra. Itt, a csarnokból kilépve, szokatlan hangulat uralkodott. A késői óra ellenére rajzottak az emberek és valami különös szag érződött – talán lőpor? Az autóbusz megállónál már vagy százan vártak. Jött egy villamos, hátrafelé menve, pótkocsi elől, a motor hátul, és a kalauz, nem a vezető, folyton csöngetett, ezzel is jelezve a különleges viszonyokat. Egyszerre megjelent három-négy teherautó, megrakva fiatal emberekkel: „Ruszkik haza!” kiáltozták. A levegő fátyolos volt és lőporszagú, és tompa puffogás hallatszott. A buszmegállónál megkérdeztem egy arra járó embert:

– Mi történt itt?

– Az, aminek tizenegy év előtt kellett volna történni!

Ez teljesen egyértelmű volt, én azonban fáradt voltam és haza akartam jutni, de ez csak gyalog látszott lehetségesnek. Elindultam hát gyalog a Rákóczi-úton. A forgalom akkora volt, mint munkaidőben és egyre inkább lehetett lövöldözést hallani. A Szabad Nép (újság) székházát ostromolta a tömeg – hihetetlen látvány.

Befordultam a Nagykörúton és utam a híres Kilián laktanya előtt is elvitt, ahol a katonák fegyvereket dobáltak ki az ablakon az újdonsült forradalmárok használatára. Ezután eseménytelen volt az út, sőt, Budán még a villamos is járt. Családomat épségben találtam.

Másnap reggel munkahelyemre siettem; ott is csak az elmúlt nap eseményei forogtak szóban. 10 órára az összes alkalmazottat gyűlésre hívta az újonnan alakult üzemi bizottság. Magam is üzemi tanácstag voltam. Akkor még teljesen labilisnak tűnt a helyzet; egyáltalán nem volt biztos, lesz-e bármilyen komolyabb fejlemény.

Bejelentették, hogy a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) kiküldöttje is fog a gyülekezethez szólni.

„Szót kérek, még az MDP képviselője előtt” állt föl egy kollégám, kis sánta ember, akinek a nevét sem tudtam; „Örülök, hogy itt lesz az MDP embere és remélem, meg fogja magyarázni azt, ami már hosszú évek óta foglalkoztat: hogy az MDP Magyarországon tulajdonképen kit képvisel?”

Erre kitört a vihar. Rohant mindenki, hogy kezet rázzon az ismeret len fölszólalóval, egyike a kevés igazi hősnek, akivel életemben személyesen találkoztam. Az MDP képviselője sietve távozott egy hátsó ajtón. Valaki elkezdte imádkozni a Miatyánkot.

Így kezdődött.”

1956. novemberében hagyta el Magyarországot és 1957. februárjában érkezett New Jerseybe.

*

Debrecen, 1934.

Az USA-ban Textil exec.

1956-ban katonatiszt növendék Budapesten.

„A Kossuth Akadémia Forradalmi Tanács tagja voltam.”

1956. december 12-én hagyta el Magyarországot, 1957. májusában érkezett az USA-ba és 1966-ban New Jerseybe.

*

Egyek, Hajdú-Bihar megye, 1937. – Fairfield, NJ, 2007. 08. 3.

Nős, 2 fiúgyermek. Szerszámkészítő, saját benzinüzlet és autójavító

1956-ban agronómus tanuló Hajdúszoboszlón.

„A Hajdúszoboszló-i tanuló lázadásban és városi tüntetéseken vettem részt. Majd a Miskolc-i Műegyetem fegyveres járőr vezetője voltam november 4-ig, amikor a ruszkik újra megszálltak bennünket.”

1956. december 10-én hagyta el Magyarországot és 1957. március 19-én érkezett New Jerseybe.

*

Németbánya, Veszprém megye, 1943. 09. 15.

Férjezett, 2 fiúgyermek. Az USA-ban tanuló, közigazgatási titkár mérnöki osztályon, Fairfielden.

1956-ban tanuló Németbányán.

1956. novemberében hagyta el Magyarországot szüleivel és decemberben érkezett New Jerseybe.

*

Budapest, 1943

Nős. Önálló üzletember.

1956-ban tanuló Budapesten.

„1956-ban menekültünk ki először, de szüleimmel együtt elfogtak. 1957-ben sikerült. Jugoszláviában töltöttünk 8 hónapot.”

1957. februárjában hagyta el Magyarországot, októberben érkezett az USA-ba és 1958-ban New Jerseybe.

*

Tát, Komárom megye, 1934. – Rockaway, NJ 2013. 06. 28.

Nős, 4 gyermek, 7 unoka. Fogorvos. Az USA-ban dolgozott mint edénymosogató, gyári munkás, kémiai laboráns, kémikus.

1956. szeptember 1-től október 23-ig géplakatos inas Budapesten. Előtte volt bányában csillés, munkaszolgálatos katona, üveggyári segédmunkás, vagyis bárhol dolgozott, csak segédmunkási beosztást kapott, mert osztályellenségnek könyvelték el.

„Részt vettem tüntetésen és fegyveres harcokban. Október 27-én visszamentem Tátra. Ott megszerveztem a falugyűlést; levezettem a 9 fős Nemzeti Bizottság megválasztását. Visszamentem Budapestre két teherkocsi élelemmel parancsnokságom alatt. Egy teherkocsi élelmet az Úri utcai Kórházba vittek, a másikat a Magyar Távirati Iroda leadója mellett levő Észak-Koreai diákotthonhoz vittük a Budapest Nemzetőrség utasítása szerint.

November 14-én kora reggel indultam el egyedül kerékpáron a 10-es műúton nyugat felé. Győr előtt egy kis hídnál orosz és magyar katonák igazoltatták a nyugat felé menőket. Nem engedtek be a városba. Kb. 50 méterre lent a parton 2 teherkocsi és vagy 50-60 férfi, nő és gyerekek álltak őrizet alatt. Anyámra és nem létező nővéremre hivatkoztam, hogy Győrből életjelet vigyek vissza „nővéremtől”. Durván visszautasítottak. Leejtettem a személyi igazolványomat, felkaptam a kerékpárommal együtt és elindultam visszafelé. Kb. 6-7 km után megálltam. Óránként mentek el mellettem erősen felfegyverzett gépkocsik, járőregység páncélozott személyszállító harckocsik, stb. Elhatároztam, hogy a legközelebbit lestoppolom. Úgy is lett. Kevés orosz tudásommal megkínáltam a tisztet egy doboz cigarettával és egy lapos üveg szilvóriummal. Bevittek Győrbe. Győrből vonattal utaztam a Hanságig. Onnan gyalog a Hanságon át egy fizetett falubelivel az Andau híd közelébe. Onnan Ausztriába, minden nehézség nélkül, de nagyon fáradtan megérkeztem.”

1956. november 14-én hagyta el Magyarországot, december 29-én érkezett az USA-ba és 1957. májusában New Jerseybe.

Lenti, Zala megye, 1936. 01. 19.

Nős, 2 gyermek. Katona, vasesztergályos, nyugdíjas

1956-ban a MÁV (Magyar Állami Vasutak) Fűtőháznál vasesztergályos Zalaegerszegen.

„Tüntetésekben  vettem részt. A MÁV fűtőház Forradalmi Munkástanácsának voltam elnöke. Segítettem a zalaegerszegi orosz emlékmű ledöntésében október 26-án. Erről következő olvasható „Csomor Erzsébet, 1956 Zalaegerszegen” című könyvében:

…Kossuth-nóta hangjaival értek az állomáshoz. Az épületen már nem „díszlett” a vörös csillag, leverték a vasúti munkások, és a „nemzeti béklyó” jelképe, az un. felszabadulás emlékmű ledöntéséhez készülődtek. Először valaki levette a feliratot, majd egy gépkocsi és egy dömper az oszlop mellé állt. Ezután Bodnár István létrára mászott, drótkötelet akasztott a kőtömbbe és elkezdték vontatni. A drótkötél többször elszakadt, mígnem egy Gellénházáról érkezett teherautóval tett újabb próbálkozás után az emlékmű elvált talapzatától, és nagy robajjal a földre zuhant… a tüntetők elénekelték a Himnuszt.

A drótkötelet többed magammal adtuk fel Bognár István kezébe. Ugyancsak október 26-án a pártszékház előtt tüntettünk, amikor a pártház emeletéről a tömegre lőttek, ketten meghaltak és hatan megsebesültek. Magyarországot csak akkor hagytam el, amikor már vidéken is kezdték letartóztatni a szabadságharcban aktívan résztvevőket. 1957. január végén Ausztria felé már nehezen lehetett a határon átszökni, így Jugoszláviába mentem 5 szolgálatban lévő magyar katonával. Különböző táborokban 11 hónapot töltöttem ebben az országban.”

1957. január 30-án hagyta el Magyarországot és 1958. január 1-én érkezett New Jerseybe.

Budapest, 1936. 08. 5. – Hackensack, NJ 2011. 01. 18.

Nős, 2 fiúgyermek, 3 unoka. Építész vállalkozó.

1956-ban hegesztő Budapesten.

„A szabadságharc alatt Nemzetőrként szolgáltam.”

1956. december végén hagyta el Magyarországot és 1957 július végén érkezett New Jerseybe.

*

Németbánya, Veszprém megye, Wendel: 1923. 04.24. – 2006. 01.17.,

Mária: Németbánya, 1924. 11. 1. – Fairfield NJ, 2010. 06. 14.

Házastársak, 2 lány. Wendel autószerelő volt saját benzinkút állomásán.

1956-ban földművelők Ajka és Németbányán.

1956. novemberében hagyták el Magyarországot és decemberben érkeztek New Jerseybe.

*

Budapest, 1944.

Férjezett, két gyermek. Business analyst, nyugdíjas.

1956-ban tanuló Budapesten.

1956. decemberében hagyta el Magyarországot, 1958. szeptemberében érkezett az USA-ba és 1967-ben New Jerseybe.

*

Oroszka, Bars vármegye, 1940. 11. 3.

Nős – 40 éve – 2 gyermeke és 1 unokája van. 37 évig tanár volt a Wayne Valley High Schoolban – amerikai és világ történelmet, valamint magasfoku társadalmi földrajzot tanított középiskolásoknak.

1956-ban másodéves diák a Bajza József Gimnáziumban Hatvan, Heves megyében.

„Nemzetőr voltam 16 éves koromban. Mint diákot beosztottak először egy katonai őrjáratba, de október végén a rendőrségen voltam börtönőr, a letartóztatott AVH egyének őrzésére. Mikor bejöttek az oroszok november 4-én, ezért letartóztattak. Börtönbe kerültem, de csak egy napra. Elmenekültem Hatvanból. Nehéz körülmények között sikerült átúsznom a Pinka folyót Szombathely mellett, de csak azután, hogy az oroszok majdnem lelőttek, elfogtak és átadtak a magyar rendőrségnek Szombathelyen. Innen két barátommal megszöktünk és december 1-én átúsztuk a határt, s Eisenberg nevű osztrák faluban szabadságba léptünk.

Két hónapig voltam Ausztriában s a bátyám meghívására kerültem Passaicra. 1960-ban Gordon Garfield amerikai képviselő segítségével az amerikai légihaderő tagja lettem, ahonnan négy élménydús év után leszereltem. A University of Maryland egyetemre kerültem s 1969. szeptemberében tanári állást kaptam.”

1956. december 1-én hagyta el Magyarországot és 1957. február 15-én érkezett New Jerseybe, a Camp Kilmerbe.

*

Budapest, 1938

Nős, 3 gyermek, 4 unoka. Szerszámkészítő, importőr.

1956-ban szerszámkészítő Budapesten.

„Nemzetőr voltam. 24-én reggel a rádiótól indultunk a Corvin Közbe, onnan az Üllői útra, a Kilián laktanyával szembe. Ott harcoltunk és onnan többször átmentünk a Corvin Közbe. Amikor Pongrátz Gergely a Corvin Köznek lett parancsnoka, az mondta, hogy a katonai tiszti iskola kér segítséget az AVH ellen a Kerepesi úti AVH laktanyánál. Attól fogva, egészen november 4-ig a Kerepesi úti laktanyánál harcoltam és fegyverrel őrködtem. Amikor az orosz páncélosok visszafoglalták a laktanyát, sikerült élve elmenekülnünk. Onnan a Műegyetemhez mentünk és ott is maradtam amíg tartottak a harcok. Valamikor október vége felé a Corvin Közből megküldték a Nemzetőr igazolványomat a Kerepesi úti laktanyához, ami egyúttal fegyverviselési igazolvány is volt, a fegyver száma is rajta állt.”

1956. novemberében hagyta el Magyarországot és 1957. februárjában érkezett New Jerseybe.

*

Kassa, Abaúj-Torna vármegye, 1939. 11. 15.

Özvegy, 1 fiúgyermek, 2 unoka. 26 évig kémikus, 13 éve könyvkiadó.

1956-ban tanuló Dunaújvárosban.

„Mi nem vettünk részt a Forradalomban, de amikor lövöldöztek a városban, mi elbújtunk az iskola pincéjében. Aztán jöttek az óriási orosz tankok, és békésen keresztül vonultak a városon. Ezt már az utcán néztük végig.

1956. november 18-án hagyta el Magyarországot és december 29-én érkezett New Jerseybe.

*

Szeged, Csongrád megye, 1914 – Washington, 1995

Férjezett, 3 gyerek, 6 unoka. Színházi fodrász és parókakészítő a Metropolitan Operaházban, New Yorkban.

1956-ban színházi fodrász és parókakészítő Budapesten.

1956. november 20-án hagyta el Magyarországot, decemberben érkezett az USA-ba és 1970-ben New Jerseybe.

*

Budapest, 1942. 02. 7.

Férjezett, egy gyerek. Tanítónő, óvónő.

1956-ban tanuló Budapesten

„Csekély mértékben vettem részt a szabadságharcban. Kinyomtatott röpcédulákat osztottam, illetve fennhangon többször olvastam az utcán és erkélyeken reményt váró embereknek. Édesapám részvétele miatt menekültünk, mikor az már nagyon nehéz volt.”

1957. januárjában hagyta el családjával Magyarországot. 1971. augusztusában került Kanadába és 1972. augusztusában New Jerseybe.

*

Veszprém, 1931. 08. 10. – Székesfehérvár 2008. 04. 20.

Szerzetes pap, tanár

1956-ban teológiai tanuló Budapesten.

„Eleitől végig részt vettem a felkelésben. Mint szeminarista, az akkori törvények szerint, nem foghattam fegyvert. Ezért sebesült szállításban és sok rászoruló ember, főleg idősek és gyerekes családok ellátásában segítettem. Sorba álltam élelemért, vittem nekik kenyeret, tejet és ami kapható volt. Egyszer egy fél disznót cipeltem a vállamon.”

1956. november 25-én hagyta el az országot. Olaszországba ment, befejezte tanulmányait, és ott is szentelték pappá 1958. április 20-án. 1958-ban érkezett az USA-ba és 1988-ban New Jerseybe.

*

Budapest, 1938. 05. 28.

Nős, 3 gyermek, 4 unoka. Műszaki rajzoló, építész.

1956-ban épít_ipari technikum tanulója Budapesten.

„Ott voltam a Sztálin szobor ledöntésénél. Másnap csoportunk – mind zuglói fiatalok – a Thököly út és Dózsa György út sarkán teljesített szolgálatot. Félnap után az orosz tankok szétlőtték mind a sarokházakat, ezért további működésünket áttettük a Bosnyák térre, ahol rendőri szolgálatot teljesítettünk. Volt tekintélyt parancsoló puskánk is, igaz, tán meg sem volt töltve. Nem volt rá szükség. Felügyeltünk, ne legyen fosztogatás és biztosítottuk az élelmiszerüzletek rendes működését, biztonságát. Ezért elítéltek, de sohasem tudtam meg mennyi időre. Jól megéreztem, hogy el kellett menekülnöm.”

1956. december 5-én hagyta el az országot, 1957. január 4-én érkezett Kanadába és 1968-ban New Jerseybe.

*

Makkoshotyka, Zemplén megye, 1934. 09. 18.

Nős, 2 gyermek, 2 unoka. Rutherford Machinery-nál gépkezelő (marós, esztergályos, stb. munkákat végzett)

1956-ban híradós katona Budapesten. Előtte a Ganz Villamosgyárban elektroműszerész.

„Október 23-án, katonai parancsra, a Múzeum körút és Bródy Sándor utcához vezényeltek bennünket, hogy megijesszük és feloszlassuk a tüntetőket. Teherautóinkról figyeltük, hogy sorba jönnek mentőkocsik és fegyvereket és lőszert visznek a rádió épületébe a mentősöknek álcázott ávósok. Elkezdték lőni a tömeget. Nem tudtunk segíteni, mert mint híradósoknak nem volt fegyverünk. Egyszer csak az ávósok a Múzeum kertből közénk lőttek. Két katona meghalt. A parancsnok azonnal visszavezényelt bennünket a laktanyába.

Négy nap múlva engemet és 5 társamat a Műszaki Egyetemhez vezényeltek. Itt volt Maléter Pál hadügyminiszter főhadiszállása. Maléter két egyetemistát adott mellénk és az Alföldre – végcél Nyíregyháza – irányított bennünket azzal a feladattal, hogy  szervezzük meg vidéken is a Forradalmi Tanácsokat. Állandó összeköttetésben voltunk Budapesttel, hogy jelentést tegyünk. Debrecen felé haladva, október 30-31-én már jöttek velünk szembe a szovjet egységek teljes hadifelszereléssel. Addig soha nem láttunk ilyen hatalmas tankokat, páncélosokat, ágyukat. Öreg, idejét múlt 2. világháborús felszerelésünkhöz szokva megrémültünk, hogyan tudnának a magyarok ezzel a modern hadigépezettel szembeszállni. Azonnal leadtuk a jelentést Budapestre. Másnap Debrecenbe értünk. A város vezetése ellenségesen fogadott, nem állt a forradalom mellé. Leadtuk az újabb jelentést, de olyan erős volt az adóállomás, hogy még a rádióban is lehetett hallani amit mondunk. Lehallgattak bennünket. Két fiatal 16 éves fiú keresett fel és figyelmeztetett, hogy meneküljünk, mert az oroszok el akarnak bennünket fogni. Gyorsan összepakoltunk és éjszaka, lámpa nélkül, a Hortobágyon keresztül igyekeztünk a Tiszához. Tiszacsegei hídon már nem jutottunk át, ezért a városházán kértünk útbaigazítást. Hosszú várakozás után közölték, hogy álljunk be a rendőrség udvarába. Hadnagyunk titokban intett, hogy nem. Rövidesen, hangjukról ráismertem, egy orosz tank és 2 páncélos jött. Kiderült, hogy Debrecenből jöttek elfogatásunkra. Mivel már hallótávolságban voltak, kiugrottunk a kocsiból, otthagytuk felszerelésünket, és gyalog elmenekültünk. Fedezékből láttuk, hogyan keresnek bennünket. Hadnagyunkat ott fogták az áruló helybeliek. Rendes emberek átvittek csónakkal a Tiszán. Napokba tellett mire visszaértem Budapestre. Addigra a város romokban volt, a laktanyát is szétlőtték, előtte két kilőtt magyar páncélos állt. Leadtam az egyenruhámat, és a parancsnok tanácsára elmenekültem.”

1956. november 27-én hagyta el Magyarországot, december 10-én érkezett az USA-ba és 1960-ban New Jerseybe.

*

Keresztéte, Abaúj-Torna megye, 1936. 06. 23.

Nős, 3 gyermek, 4 unoka. Műszerész

1956-ban hengerész Miskolcon

„Tüntetésben vettem részt.”

1956. december 6-án hagyta el Magyarországot, 1959. január 9-én érkezett az USA-ba és 1961-ben New Jerseybe.

*

Budapest, 1948.

Férjezett, 3 gyermek, 4 unoka. Tisztviselő, titkárnő.

1956-ban tanuló Budapesten.

1956. novemberében hagyta el Magyarországot és 1957. májusában érkezett New Jerseybe.

*

Várpalota, Veszprém megye, 1939. 06. 2.

Nős. Vállalkozó

1956-ban vasesztergályos Pápán.

1956. november 14-én hagyta el Magyarországot és december 22-én érkezett New Jerseybe.

*

Ungvár, Ung megye, 1944

Férjezett. Custom service supervisor.

1956-ban tanuló Budapesten.

1956 végén hagyta el Magyarországot és 1957. januárjában érkezett

New Jerseybe.

*

*

*

Esztergom, 1937. 07. 4. – Lake Hopatcon NJ, 2013. 08. 11.

Nős, 2 leánygyermek, 3 unoka. Építkezésben dolgozik.

1956-ban tanuló Esztergomban.

1956. novemberében hagyta el az országot és decemberben érkezett

New Jerseybe.

Inota, Veszprém megye, 1937

Nős, 3 gyermek, 6 unoka. Önálló üzletember

1956-ban hegesztő Várpalotán

„Inotán erősen részt vettem a szovjet emlékmű ledöntésében. Sajnos olyan erős volt, hogy csak a csillagot sikerült leszedni. Én másztam fel az oszlop tetejére és raktam rá a kötelet, ami végül csak a csillagot törte le. Erről a Némák szórakelnek Várpalotai emlékkönyv a következőképpen emlékezik meg: 1956. október 26-án, reggel a falu főterén lévő szovjet katonai sírkert és emlékoszlop körül gyülekezett a nép. Hozzákezdtek a vörös csillagos oszlop ledöntéséhez. Petőcz Józsi és Petőcz Jancsi különösen szorgoskodtak. Lóval hiába próbálkoztak. Sass Lajos, az asztalos behívott egy kenderesi, Csepel teherautót a 8-as főútról. Ennek sem sikerült az oszlopot megmozdítani, de a vörös csillagot letörték róla. Elénekelték a Himnuszt, majd Aki magyar, velünk tart! jelszóval a közeli Első világháborús emlékoszlophoz vonultak… A kádári megtorlás során begyűjtötték őket (a Nemzetőrség tagjait) … Aki megúszta, meghúzta magát, s még ma is hallgat. Néhányan (Dobovits Jenő, Petőcz-gyerekek) disszidáltak.”

1956. november 13-án hagyta el Magyarországot és 1957. december 24-én érkezett New Jerseybe.

*

Szabadegyháza, Fejér megye, 1939. 09. 4.

Férjezett, 3 gyermek, 6 unoka. Ingatlanközvetítő, kozmetikus.

1956-ban tanuló és dolgozó a Budai Gyufagyárban.

„Ott voltam, amikor a rádiót elfoglalták. Láttam, amikor lelőtték azt a 14 éves kislányt – ő volt az első halott – aki a tank tetején állva énekelte a magyar himnuszt. Ezután kezdődött igazán az egész. Elszabadult a pokol.”

1956. november 29-én hagyta el Budapestet és 1957. január 12-én érkezett New Jerseybe.

*

Balatonszemes, Somogy megye, 1933. 07. 18.

Nős, 4 gyermek, 2 unoka. Saját gépműhelye van.

1956-ban Budapesten géplakatos.

„A szabadságharcban fegyveres ellenálló voltam.”

1956. november 30-én hagyta el Magyarországot és december 14-én érkezett New Jerseybe.

*

Nagymegyer, Csallóköz, Komárom megye, 1938. 04. 9.

Férjezett, 4 gyermek, 2 unoka. Irodai munkás, mindenes a családi műhelyben.

1956-ban vízműépítési technikus Székesfehérváron.

„Napi tüntetéseken vettem részt. 18 éves koromban egyedül szöktem ki. Az USA-ban a Prudential-nál kezdtem dolgozni minden angoltudás nélkül.

Nagy büszkeséggel tölt el, hogy legkisebb fiúnkból egyetemi tanár lett és az 56-os forradalomról könyvet írt, amit szüleinek ajánlott. A könyv címe: Stephen Petrus, Liberation Shattered: The Eisenhower Administration and Hungary 1956. Ez egy egyetemi tézis volt, amivel díjat nyert.”

1957. január 4-én hagyta el Magyarországot, és 1957. május 20-án érkezett New Jerseybe.

*

Bécs, Ausztria, 1900 – Montclair, NJ, 1985

2 gyermek édesapja. Az USA-ban gyárimunkás

1945-ig huszáralezredes, 1950-ig orosz hadifogoly, 1953-ig a kazincbarcikai munkatábor foglya. Szabadulása után Balatonfüreden él, favágó, szőlőcsősz és alkalmi munkás.

Leánya, Halász Sándorné báró Pongrácz Erzsébet, visszaemlékezése:

„Az 1956-os magyar forradalmat nagy reménnyel és izgalommal követtem. Ugyanis édesapámról csak 1953 nyarán tudtam meg, hogy még él és öt év orosz hadifogság és három év kazincbarcikai munkatábor után Balatonfüreden van.

Miután hivatásos huszártiszt volt, biztos voltam, hogy erősen résztvesz a szabadságharcban. Mi itt az USA-ban tüntetéseket szerveztünk, fölvonulásokon vettünk részt, és igyekeztünk politikusainkat és államfőket rávenni, hogy ne hagyják megint cserben a magyarokat. November 4. után már csak abban reménykedtem, hogy apám él és ki tud jönni Ausztriába.

Teltek-múltak a napok és már kezdtem csüggedni. De egyszer csak, november végén, (nem emlékszem már a pontos dátumra), szól a telefonunk és apám volt! Bécsbe érkezett és nagyanyámnál lakott.

Mint később mesélte, – igazi katonaként – jelentkezett egy csoport szabadságharcosnál, és fölajánlotta szolgálatait, de azok elhárították azzal, hogy nem akarják egy volt Horthysta tiszt részvételét. (Már akkor is érezhető volt az elmúlt 10 év agymosása). A rendszerváltás után kikértem adatait a Történeti Irodából Budapesten. 59 oldalból állt. A vád ellene: „Horthysta huszártiszt és arisztokrata!” Nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Ezért kellett éveket töltsön orosz fogságban és magyar munkatáborban!

December közepén mentünk érte férjemmel Camp Kilmerbe. 1945-ben mint nem egészen 11 éves kislányt látott utoljára és most egy 22 éves fiatal asszony fogadta. Életem egyik legszebb, de ugyanakkor nagyon szomorú karácsonya volt 1956.”

1956. november végén hagyta el Magyarországot és december közepén érkezett New Jerseybe.

*

Bakonyszentkirály, Veszprém megye, 1936. 05. 4.

Szerszámkészítő

1956-ban bányász Bakonyszentkirályban

1956. októberében hagyta el az országot és decemberben érkezett New Jerseybe.

*

Biatorbágy, Pest megye, 1928 – Clifton NJ, 2010. 03. 19.

Nős. Szerszámkészítő, repülőgép alkatrészeket gyártott.

1956-ban finom mechanikai műszerész Biatorbágyon.

1957. januárjában hagyta el Magyarországot és novemberben érkezett New Jerseybe.

*

Marcali, Somogy megye, 1932. 10. 5.

Nős, 7 gyerek, 11 unoka, 3 dédunoka. Zenész, építkezésnél gipszkartonozó.

1956-ban Keszthelyen él. Foglalkozása: zenész, néptáncos, bányász

„Hévízen muzsikáltam, amikor kitört a forradalom. Keszthelyen a vörös csillagot segítettem leszedni a főtéren. Harcoltam az oroszok ellen, ezért menekülnöm kellett.”

1856. november 19-én hagyta el Magyarországot és november 21-én érkezett New Jerseybe. 

Egy újságban megjelent kép megörökítette Sárzó Józsefet (harmonikával), amint egy amerikai katonával zenélnek Camp Kilmerben (New Jersey) 1956-ban “Hálaadás napján”. (13. sz. kép) Azóta is – 57 éve – szórakoztatja a környékbeli magyarságot zenéjével.

13. sz. kép: Sárzó József (Cigány Jóska, ahogy mindenki ismeri) harmonikával Hálaadás napján  (1956. november utolsó csütörtökén) Camp Kilmer, New Jerseyben.

*

Mezőlak, Veszprém megye, 1934. 07. 14.

Nős. Ács.

1956-ban traktoros, cséplő, mezőgazdasági gépész Pápán.

„Nemzetőr voltam.”

1956. november 27-én hagyta el Pápát és karácsonykor érkezett Passaic, New Jerseybe.

*

Győr, 1915. március 20. – Denville NJ, 2008. 09. 11.

Özvegy. Az USA-ban irodai adminisztrátor.

1956-ban háziasszony Budapesten.

1956. december 14-én hagyta el Magyarországot, 1958. szeptemberében Kanadába ment és 1980-ban érkezett New Jerseybe.

*

Győr, 1940

Nős. Ipari mérnök, nyugdíjas.

1956-ban tanuló Budapesten.

1956. decemberében hagyta el Magyarországot, 1958. szeptemberben Kanadába ment és 1967. augusztusában érkezett New Jerseybe.

*

Ikervár, Vas megye, 1937.

Férjezett. Tanító, nevelő, jelenleg nyugdíjas.

1956-ban tanítónő Sotony, Vas megyében.

„1956. őszén egy kis dunántúli faluban tanítottam II. osztályt. A forradalom híre után 2-3 kollégámmal megalakítottuk a “Forradalmi Bizottság”-ot. Célunk, hogy informáljuk a lakosságot a pesti eseményekről, s próbáljuk rendet és nyugalmat biztosítani e „bortermő vidéken”. S főleg élelmiszert gyűjtöttünk és szállítottunk a harcoló diákok és honfitársaink részére. A forradalom leverése után teljesen megváltozott az irántunk való hangulat! Akkor elhatároztuk, hogy elhagyjuk Magyarországot. De én előtte éjjel, hideg novemberi esőben 14 km-t bicikliztem, hogy családomtól elbúcsúzhassak. (Szüleim, nagyanyám és 4 fiatalabb testvérem).

Utólag csak annyit: én vagyok az utolsó 56-os magyar, aki 1957. március elseje előtt érkezett ide, mert utána már garancia kellett.

Ilyen a sors!”

1956. november 19-én hagyta el az országot és 1957. február 27-én érkezett New Jerseybe.

*

Balinka, Fejér megye, 1935. 07. 20.

Nős, 3 gyermek, 7 unoka. Saját üzeme az Arlington Machine and Tool Co.

1956-ban bányász-katona Annavölgyben. Előtte gépipari technikus

Budapesten.

1956. november 26-án mint besorozott katona hagyta el Magyarországot, és 1957. január 1-én érkezett New Jerseybe.

*

Bakonyszentiván, Veszprém megye, 1938. 04. 19.

Férjezett, 3 gyermek, 7 unoka. A családi üzemben könyvelő.

1956-ban diák, Tanítóképzőbe járt Pápán.

1956. november 26-án hagyta el Magyarországot és december 17-én érkezett New Jerseybe.

*

Balmazújváros, Hajdú-Bihar megye, 1933.

Nős, 2 fiúgyermek. Épületgépészeti mérnök

1956-ban jogász, illetve katona Budapesten

„Mint Jogász-Nemzetőr védtem az Egyetem épületét Budapesten.”

1956. november 20-án hagyta el Magyarországot, 1959. februárjában érkezett az USA-ba és 1968-ban New Jerseybe.

*

Szeged, Csongrád megye, 1939. 06. 6.

Férjezett, 2 fiúgyermek. Igazgatósági titkárnő

1956-ban tanuló Budapesten.

1956. november 20-án hagyta el Magyarországot, 1959. februárjában érkezett az USA-ba és 1968-ban érkezett New Jerseybe.

*

Nyíregyháza, Szabolcs megye, 1932.

Nős, egy gyermek, két unoka. Szerkezetlakatos és sheet metal, saját műhelye van.

1956-ban szerkezet lakatosként Budapesten. A Ganz Hajógyárban tanult.

„Néhány baráttal, ismerőssel kisebb mértékben vettünk részt az eseményekben. Sajnos nem nagy sikerrel. Szusza Ferenc híres újpesti futballista beszélt le a vállalkozásról. Gondolom féltette családját, a közelben levő házát. Azonban szemtanúja voltam mind az október 23-i eseményeknek.

A szabadságharc végefelé történt, amikor nagy robajt hallottunk. Tankok nagy sebességgel száguldottak Vác felől a Váci úton Pest felé. Öt percre rá kb. 2 kilométerre tőlünk a tankok elkezdték a lövöldözést a házakra és az ott levő gyárakra: Pannónia, Mautner és még sok más gyárra és épületre. Mi a fiúkkal hátrább voltunk. A tankok megálltak és mi tanakodtunk a sötétben mi lehet, amikor hirtelen orosz hangokat hallottunk a közelben. Pillanatok alatt a gyerekek eltűntek, nekem csak annyi időm volt, hogy gyorsan beugorjak az ottlévő kerítés mögé. A századnyi katona két araszra tőlem masírozott szerelvényükkel a hátukon…

Még sok minden történt. Csak annyit mondhatok, nagyon szerencsés voltam, hogy e sorokat leírhatom.”

1956. november 24-én hagyta el Újpestet, 1957. január 7-én érkezett az USA-ba és 9-én New Jerseybe.

*

Petrozsény, Hunyad megye, Erdély 1935. 03. 21. – Florida, 2006.

Nős, 2 gyerek, 3 unoka. Építészmérnök.

1956-ban a M_egyetem diákja Budapesten

„A Pestszentlőrinc-i Forradalmi Tanács alelnöke volt!”

1956. novemberében hagyta el Magyarországot, decemberben érkezett az USA-ba és 1964-ben New Jerseybe.

*

Szeged, Csongrád megye, 1936. 06. 6.

Férjezett, 2 leánygyermek, 3 unoka. Színházi fodrász, a New York-i Metropolitan Operaház parókaosztály vezetője

1956-ban tanuló, fodrász Budapesten.

1956. november 20-án hagyta el Magyarországot, 1957. decemberében érkezett az USA-ba és 1964-ben New Jerseybe.

*

Görömböly, Borsod megye, 1937

Nős, 2 leánygyermek, 4 unoka. Kőműves, vállalkozó

1956-ban villanyszerelő Budapesten

„A forradalom alatt jártam tüntetni és röplapokat osztogattam.”

1956. novemberében hagyta el Magyarországot és 1957 márciusában érkezett New Jerseybe.

Budapest, 1932. 01. 23.

Nős. Gépészmérnök.

1956-ban végzett mint gépészmérnök Budapesten.

„A diákmozgalomban vettem részt. Teherautóval forradalmi anyag, élelem, beteg- és sebesültszállítás tartozott a feladataim közé. Barikád-építés a Móricz Zsigmond körtéren is része volt tevékenységemnek.”

1956. december 17-én hagyta el Magyarországot és 1957. január 30-án érkezett New Jerseybe.

*

Budapest, 1939. 08. 21.

Férjezett, 4 fiugyermek, ebből 3 fogadott. Argentinában cégvezető, USA-ban könyvelő. 7 évig tanított a passaici Szt. István Magyar Iskolában.

1956-ban tanuló Budapesten.

„Minden tüntetésen ott voltam, november 4. után is. Kórházban segítettem, főztünk a harcolóknak. Számtalanszor voltam olyan helyzetben, amikor mellettem haltak meg a velem egykorú fiatalok. Nov. 4. után a tüntetések alkalmával főleg a fiatalokat szedték össze és hurcolták el a tömegből.

1996-ban hazaköltöztem Magyarországra, és azóta, Pongrátz Gergely haláláig, az 56-os Magyarok Világszövetségének és a Corvin Köz Bajtársi Közösségének irodájában segédkeztem. Most, 2006. októberében, Budapesten minden tüntetésen ott vagyok.” 

1956. december 13-án hagyta el Magyarországot, Argentinából 1972-ben érkezett az USA-ba és 1981-ben New Jerseybe.

*

Gyöngyös, Heves megye, 1952. 08. 26.

Férjezett, 1 leánygyermek. Dental Hygienist

1956. december 13-án, 4 éves korában, hagyta el szüleivel Magyarországot és 1957. február 11-én érkezett New Jerseybe

Gyöngyös, Heves megye, 1945. 07. 26.

Nős, 2 fiúgyermek, 1 unoka. Fogszakorvos önálló rendelővel, Fairleigh Dickinson Egyetem fogászati szakának tanára, Holy Name Kórház (Teaneck) szakorvosa

1956-ban tanuló Gyöngyösön.

1956. december 13-án hagyta el Magyarországot szüleivel és 1957. február 11-én érkezett New Jerseybe.

*

Gyula, Békés megye, 1926. 10. 16. – Fair Lawn, NJ, 2010. 11. 1.

Nős, 2 gyermek, 3 unoka. 1940 óta fogtechnikus

1956-ban fogtechnikus Gyöngyösön.

„A Szabadságharc alatt tüntetéseken, felvonulásokon, mentőszolgálatosként betegek szállításában vettem részt. A börtönből kiszabadítottuk a politikai foglyokat, lemondattuk a rendőrkapitányt és elfoglaltuk a rendőrséget. Szétosztottuk a fegyvereket, hogy a karhatalom biztosítani tudja a rendet. Fizikai tettlegességre nem került sor, nem volt ellenállás az ÁVH és rendőrség részéről sem. Legtöbben átálltak a szabadságharc mellé. Harcok, verekedés nem volt Gyöngyösön. Szomorú látvány volt, az ablakunk alatt ezrével elvonuló hatalmas, szovjet tankok. Kelet felől jöttek… nyugat felé mentek. Ezernél abbahagytuk a számolást. Kérdeztük, hová mennek? A Szuez csatornához, azt keresik – válaszolták.”

1956. december 13-án hagyta el az országot és 1957. február 11-én érkezett New Jerseybe.

Karcag, Szolnok megye, 1926. 08. 3. – Fair Lawn, 1994. 02. 1.

Férjezett, 2 gyermek, 3 unoka. Háziasszony

1956-ban háziasszony Gyöngyösön.

1956. december 13-án hagyta el Magyarországot és 1957. február 11-én érkezett New Jerseybe.

*

Mezőtúr, Szolnok megye, 1930. 04. 22.

Nős. Gépipari technikus, magánvállalkozó.

1956-ban elektrotechnikus Budapesten.

„Elejétől végéig részt vettem a szabadságharcban mint tüntető, harcos, a Baross tér 15-ben egy kis fegyveres csoport vezetője. Részt vettem az első este a Rádió ostromában, természetesen puskával. Másnap pihenőben voltam. Harmadnap a Nemzetőr csoportba iratkoztam be. Negyedik napon a Péterfi S. utcai rendőr-őrstől fegyvereket kaptunk. a Köztársaság tér elleni ütközetet a szembeni Erkel színházból szintén tevékenyen éltem át. Az angol követtől – a Corvin-közt érintve – üzenetet továbbítottam Maléter Pálhoz. A gyűjtőfogházból politikai foglyokat hoztunk ki.

November 4. után a további ellenállás reménytelen volt.”

1956. december 14-én hagyta el Magyarországot és 1957. január 17-én érkezett Camp Kilmerbe, New Jerseybe.

* * *

Bevezető

Olvasók köszöntése

Sinka István: Üdv Néked ifjúság (vers)

Eseménynaptár 1956

Bertalan Imre: Advent Passaicon

Simon Zoltán: Október (vers)

1956. november 4. után Passaicon

Ft. Gáspár János: Szabadságharang szól

Példamutató család miközöttünk (Keresztes Béla emlékei)

Szabadságharcos emlékmű Passaicon

Észak-New Jersey 56-os menekültjeinek kis lexikona