RÓZSA MIKLÓS KETTÖS ÉLETE (1907 – 1995)

---

---

Kettős Élet címet adott Rózsa Miklós önéletrajzának, hiszen egész alkotó életét a kettősség jellemezte: hihetetlen sikereket ért el a filmzene-szerzés terén, ugyanakkor elismeréssel és tisztelettel adóztak neki a hangversenytermekben rendszeresen előadott komoly zeneszerzeményeiért. A kettősség más téren is mutatkozott. 1945 óta amerikai állampolgár, de magyarsága volt a múzsája. Rózsa ragaszkodása Magyarországhoz, főként a magyar vidékhez és annak népéhez nem zárta ki a városi élet és kultúra, különösen Róma iránti vonzódását. Rózsa teljesen kiütött a hollywoodi környezetből azáltal is, hogy a kaliforniai meleg nap alatt mindig sötét európai öltönyökben járt. Ennek ellenére zenei kedvenc maradt. Megvetette a filmesek felszínességét, de bevalotta, hogy a filmzeneírás által maradt kapcsolatban a közönséggel és állandóan emlékeztette arra, hogy a zeneszerzés célja a kapcsolatteremtés. A magányosság utáni vágyakozása alkotás közben nem változtatta remetévé, hiszen a Dél-Kaliforniai Egyetemen (University of Southern California) 20 évig tanított filmzeneszerzést – elsőként az Egyesült Államokban – továbbadva tudását és élettapasztalatait.

Rózsa Miklós 1907. április 18-án született Budapesten. Földbirtokos és gyáros édesapját, Gyulát, nem érdekelte a zene. Édesanya, Regina, viszont a budapesti Zeneakadémián tanult és zene iránti szeretetét átadta fiának. Miklós már öt éves korában kapott zongora és hegedű órákat. A zeneszerzés különösen érdekelte, amit igen fiatalon, magánszorgalomból könyvekből kezdett tanulni. Kedvelte Bartók és Kodály zenéjét. 1925-ben a Lipcsei Egyetemen (Németország) beiratkozott kémia szakra, mivel édesapja ellenezte a zenetanulást. A zene iránti szenvedélye azonban annyira fokozódott, hogy édesapja mégis támogatni kezdte, főleg miután egy tanár írt neki fia csodálatos művészi tehetségéről. 1926-ban kezdte meg zeneszerzési tanulmányait a Lipcse-i Conservatoriumon.

Miután végzett, Rózsa 1931-ben Párizsba költözött, mivel zenei ízlése Lipcsét túl konzervatívnak tartotta. A hangversenytermek részére írt zenéje egész Európában kezdett elterjedni. Párizsban kezdődött el a “film-karrierje” is. Rózsa által megzenésített dalokat énekeltek a mozikban vetítések közti szünetekben. 50 kürtjelet írt, melyek bevezették a Pathé cég híradóját. Miután Honegger Arthur zeneszerző felvetette neki, hogy írjon filmzenét, komolyan kezdett foglalkozni a gondolattal. 1935-ben Londonba költözött, mivel ott a filmipar több munkalehetőséget kínált.

Londonban magyar néptáncokra alapozott ballett-zenét írt Hungária címen, karmesterséget tanult és megismerkedett a magyar Korda Sándorral, aki rövidesen szerződtette a London Film Productions Ltd. nevű cégéhez. Első filmzenéjét 1937-ben írta (Night Without Armor – Lovag páncél nélkül). A bagdadi tolvaj (Thief of Bagdad) zenéjével tört be az “iparba”. A II. világháború kitörése, valamint anyagi okok miatt Korda úgy döntött, hogy az Egyesült Államokban fejezi be a film készítését. Így került Rózsa Amerikába. Egy hónapra jött és élete végéig maradt.

Ezután évekig a filmzene-írás uralta életét. Kevés kivétellel, az intelligens filmigazgatók és “producerek” mindenben támogatták. Hírneve mint találékony, sokoldalú és mély lelkületű zeneszerző egyre nőtt. A Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) stúdió hosszabb ideig udvarolt Rózsának, míg végre, 1948-ban sikerült egy többéves szerződést aláíratni vele. A szerződést Rózsa csak úgy fogadta el, hogy a stúdió beleegyezett – Hollywoodban addig soha nem hallott – kikötéseibe:

a) Senki nem nyúlhat Rózsa zenéjéhez és

b) senki nem követelheti tőle, hogy átírja zenéjét (gyakori szokás Hollywoodban).

c) Engedélyt kap, hogy otthon dolgozzon, nem pedig a stúdióban.

d) MGM tekintettel van tanítási elkötelezettségére a Dél-Kaliforniai Egyetemen.

e) MGM megígérte, hogy Rózsa nézhet át elsőként minden forgatókönyvet, vagyis megkapta a választás illetve elutasítás jogát.

Amikor az 1950-es évek elején újra fogalmazták szerződését, még egy kikötést hozzáfűzött: Minden nyáron 3 hónap fizetésnélküli szabadság jár neki, hogy a hangversenytermek részére komoly zeneszerzéssel foglalkozhasson. MGM-el kötött szerződése 15 évig tartott. A rákövetkező 20 évben már csak 11 filmhez írt zenét.

Rózsa filmzenei pályafutása – témájuk szerint – több szakaszra osztható:

a) Keleti-fantázia filmek Kordával Angliában (A bagdadi tolvaj, Dzsungelkönyv)

b) Nehéz lélektani drámák (Spellbound, The Lost Weekend – Elveszett hétvége)

c) Erőszakkal teli fekete filmek (A gyilkosok, Vad erő, Meztelen város)

d) MGM korszak-ban készült nagy történelmi és biblia filmek (Quo Vadis?, Ben-Hur, El Cid)

Eközben Rózsa pályafutása a hangversenytermekben is magasra ívelt, de legfőképpen azután, hogy kevesebb filmzenét írt. Nevezetesebb szerzeményei közé tartoznak: Violin Concerto (1953), Piano Concerto (1967), Cello Concerto (1968), Viola Concerto (1979).

1982-ben agyvérzést kapott. Ettől kezdve nem írt zenét szinfonikus zenekarok részére, de továbbra is sikeres maradt kíséret nélküli hangszerekre írt zenéjével. Visszatért zenei eredetéhez, a magyar népzenéhez: Ott kezdődött a zeném, és minden valószínűség szerint ott is végződik mondta néhány évvel halála előtt.

Rózsa zenei stílusa különleges és azonnal felismerhető. A kritikusok szerint Rózsa zenéje polifón (többhangú), színes, bonyolult szerkezetű, vagyis egy művelt, a korai 20. század európai ízlésű zeneszerzőé, szenvedélyesen őszinte, erősen érzelmi, biztosan érzékeli a színházi hatást, szereti az érzéki szépséget, elbeszélő (történelmi filmzenéje), boldogabban írt zenét egy hadsereg színrelépéséhez, mint egy zár feltöréséhez. Rózsa saját magáról írja: “A tonalitás szemérmetlen mestere vagyok. Tonalitás hangsort, hangsor dallamot, dallam dalt jelent, és a dal, különösen a népdal a zene lényege, mivel az az emberi érzelem természetes, ösztönös és ősi kifejezője.” Rózsa nem volt zsidó, habár zenéjének súlyos hangvitelű, mély gyászt kifejező, lángoló színezetű, szenvedélyes tulajdonságai a zsidó zenére emlékeztetnek. Azonban művészetének ezen jellemvonásai a magyar néplélekből és népzenéből erednek.

Rózsa számos zenei stílusa a magyar népzene iránti szeretetéből fakad, amely befolyásolt jóformán minden hangjegyet, amit valaha papírra vetettem mondja a művész. Egyesek szerint ősi időket megidéző, történelmi filmekhez írt zenéje szintén a magyar népzenében gyökerezik. Családi birtokuk palóc földön, a Mátra aljában fekvő Nagylóczon volt. Mint fiatal gyerek szoros kapcsolatot kötött a néppel. A palócok zenéjének lelkiségét ültette át saját szerzeményeibe. Ez több korai munkájában is észlelhető. Nem eredeti népdalokat használt fel, hanem azok hangulatát, jellegzetességét. Határozottan érezhető zenéjén a magyar befolyás és hazája iránti szeretete.

Talán Rózsa az egyetlen zeneszerző, aki az 1956-os magyar szabadságharcról megemlékezett a Szimfonikus hangverseny-hez írt hősi és felajzott jellegű Nyitányával.

Rózsa soha sem tévesztette szem elől, hogy a kapcsolatteremtés a lényege úgy a filmzenének, mint a komoly zenének. Ez érthető, hiszen a népzene mely lelkesítette és oly sok munkáját megihlette nem születhetett volna meg a NÉP nélkül.

Kerkay Emese

(Dr. James Krukones angol nyelvű írása alapján)