Egy Gyermék – Két Nyelv

EGY GYERMEK – KÉT NYELV

Mielőtt angolul (illetve nem anyanyelvén) szólna gyermekéhez, olvassa el ezt a tanulmányt!

Norma Joan Paul: CANADIAN SCENE

A nem angol nyelvű szülők közül sokan aggodalmaskodnak azon, hogy a kisebbségi nyelv milyen hatással van gyermekük iskolai előmenetelére. Ez a probléma természetesen nemcsak a szülőket foglalkoztatja, hanem a tanítókat, tanárokat is. A helyzet ugyanis az, hogy a nemzetiségi csoportok nyomás alatt vannak, hogy beilleszkedjenek a kanadai életbe, másrészt viszont nyilvánvaló, hogy más nyelvek és életkörülmények ismerete a gyermek számára nemcsak hasznos, hanem gyakran büszkeség forrása.

Az elmúlt másfél évtizedben szinte robbanásszerűen megnövekedett a kanadai iskolákban az eltérő anyanyelvű tanulók száma. Az Ontario Institute for Studies in Education alaposan tanulmányozta ezt a kérdést és nyilvánosságra hozta munkája eredményét. Mindenekelőtt azt az eddig “magától értetődőnek” tartott álláspontot cáfolta meg, mely szerint az idegen anyanyelv az angol megtanulása és általában a tanulás ártalmára van.

ENNEK ÉPPEN AZ ELLENKEZŐJE AZ IGAZ!

Azok, akik otthon, esetleg bizonyos mértékig az iskolában is más nyelven beszélnek, nagy többségükben az átlagnál jobb tanulók. Különösen azok, akik nemcsak az angolt, hanem anyanyelvüket is tökéletesen beszélik. Megállapították, hogy az ilyen gyerek fokozott elemzőképességgel rendelkezik, jobban érzik, tehát jobban is tudják a nyelvet, képzelőerejük javul, értelmességük gyorsan szélesedik.

Az analitikus képességet már önmagában is javítja, hogy a gyermek látja és érzi a különbségeket, ha kétnyelvű. Érdekes módon azt is megállapították, hogy az angolul és egy kisebbségi nyelven beszélők sokkal gyorsabban megtanulnak franciául, mint azok, akik csak egy nyelvet tudnak.

A nyelvészek most sürgetik az “etnik” szülőket- kellő időben határozzák el, hogy a gyermekükkel meg akarják-e tartatni az anyanyelvet. Ha a megtartás mellett határoznak, arra kell törekedniök, gyermekükkel

OTTHON KÖVETKEZETESEN AZ ANYANYELVEN BESZÉLJENEK.

Ott, ahol mindkét szülő kisebbségi nyelven beszél, ez tulajdonképpen könnyen megy. Már nehezebb ott, ahol a szülők nem egynyelvűek. De ott is megoldható. El kell határozni, hogy az angol-nyelvű szülő mindig angolul, az “etnik” nyelvű viszont mindig a saját nyelvén beszél a gyerekkel. Tudományosan megállapították, hogy már a kisgyermek is személyhez tudja kötni a nyelvet és – szinte önműködően – azon válaszol, amelyen hozzá szólnak.

A Royal Commission on Bilingualism and Biculturalism már korábban szólott a kanadai társadalom többnyelvűségéből folyó előnyökről. Számos tartományban megengedi, sőt lehetővé teszi a törvény, hogy az iskolában, a tanítás egy részében, a hivatalos nyelvet félretegyék.

A másnyelvű tanítást nemzetiségi csoportok, iskolabizottságok mozdíthatják elő és máris sokezer gyermek tanul hetenként néhány órában anyanyelvén. Az 1979/80-as tanévben, Ontárioban, 75 ezer gyermek vett részt 44 különböző nyelven, az úgynevezett Heritage Languages Program-ban. Kulturális gazdagodást és tanulmányi előnyöket várnak ettől a programtól. Maguk a gyermekek is szívesen fogadják, mert bizonyára érzik, hogy szüleik nyelvének ismerete nemcsak előnyök, hanem önérzet, sőt büszkeség forrása lehet.

(Megjelent: Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1990. augusztus)