Racka

R A C K A

Racka

A magyarságnak nemcsak mesésen gazdag történelmi múltja, évezredes kultúrája, példamutató hősei vannak, hanem egyedülálló néprajzi és természeti kincsei is. Ilyenek ősi állatfajtáink: a ló, a szürkemarha, a rackajuh, a sertés, a tincses kecske és számos apróállat.

   Legősibb juhfajtánk, a racka, szépen göndörödő, hosszú bundafürtjeit, a földön egyedülálló nemes fejét, hosszú V alakban pödrött szarvát,  egyöntetű küllemét és színét a magyar pásztorok ízlésének, jó állattenyésztő érzékének köszönheti.
   A racka juh a Fekete-tengert átölelő, kb. 100 km szélességű földsávon élő, Kisázsiából származó parlagi, primitív juhok fajtaköre. Sir Leonard Wooley angol régészprofesszor által a Tigris és a Zab folyók találkozásának területén végzett ásatások Kr. e. 10,000 tájáról származó, háziasított maradványait tárták föl. A professzor véleménye szerint a racka az eddigi leletek alapján a legelső háziasított állatnak tekinthető.
Racka juh életfával, Mezopotámia, Ur városából
Racka juh életfával, Mezopotámia, Ur városából

Legkorábbi ábrázolása a Kr. e. 3500-3200 körüli időkből, Ur városából került elő. Meskalamdug király sírleletei között egy aranyból, ezüstből, kagylóból és lazurkőből készített, aszfalttal keményfára erősített racka juh szobrát találták meg, amint hátsó lábaira emelkedve védelmezőn fog át egy rozettával díszített életfát. Ez az Inanna-Dumuzi misztériumban a halotti hitvallás és továbbélés jelképe. Egy másik ábrázolása az ugyan csak Sumerból előkerült képtábla alakjai között látható.

   A szumér racka juh egyik változata a magyar racka juh. Ennek a szarva az Ur városi ábrázolással megegyezően, ma a világon egyedülálló módon villás állású és tengelye körül pödrött. Sehol a világon nem található, csak ahol magyarok laknak. Régen az egész magyar nyelvterületen tenyésztették. Hankó Béla (1937) szerint ez az egyenes állású erősen pödrött szarvat viselő juh őseinkkel jött a Kárpát-medencébe, és itt a mai napiglan megmaradt. Olyan legelőn is megél, ahol más állat elpusztulna. Éppen olyan igénytelen, mint lovunk és szürkemarhánk, és éppen olyan kitartó és szívós is. A környező népek, mint a Tátra-vidéki gorálok és az Erdélyi-medence románjai ezt a csavart villás szarvállású fajtát nevezik magyar juhnak. Az erdélyi rackát, mely nem egyenes pödrött, hanem enyhén csavarodó szarvú, a helyi lakosság megkülönbözteti a román havasi és a Dél-erdélyi vándorló pásztorok curkán juhától.
   Bökönyi Sándor (1994) szerint a Kárpát-medencébe őseinkkel a racka mellet egy másik típust is behoztak, a vízszintesen álló, széles ívekben csavarodott szarvú juhot. Ez a magyar juh egyazon csoportba tartozott a pödrött szarvú rackával.
Erdélyi racka
Erdélyi racka

Az ősmagyaroknak hatalmas juhállománya kellett legyen, hiszen sátraikat, a jurtákat és a szűröket nemezből készítették, a nemezt pedig a racka gyapjából. A juh bőréből készült a bunda, ködmön, irhamellény, takarók, suba (szőrével kifelé vagy befelé fordítva védett hidegtől-melegtől). Báránybőrből készült legtöbbször dudáink bőrzsákja, a finomabb hasi bőrből vágták ki a rátétes mintákat, amelyeket bélhúrral vagy lenfonállal varrtak rá az alapanyagra, a belekből kiváló húrok készültek az íjhoz. Minden porcikáját megbecsülték.

   Élő húskonzerv és tejtermelő állat volt. A húsa jóval ízletesebb, mint általában a kevertgyapjas parlagi fajtáké. A felesleges húst elődeink szárítással tartósították. Jó szolgálatot tett hosszú úton.
Magyar juh
Magyar juh

A merinói juh 18. századi térhódításával a racka lassan visszaszorult a Magyar Alföldre.  A magyarországi juhállomány többségét adó racka 1895 után kisebbségbe került a merinóival szemben. Ma főleg a Hortobágyon és a Nagykunságon génrezervátumokban található, de nagy öröm, hogy újabban ezt az ősi magyar állatot magángazdaságokban ismét tenyésztik.

Kerkay Emese
Forrás: Encyclopaedia Hungarica, Calgary 1996
Kiszely István, A magyarság őstörténete, Püski, Budapest 1996
Néprajzi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Bp. 1981
Amerikai Magyar Múzeum, 88 sz. kiadvány, 2003
Rackák szumér hengerpecséten
Rackák szumér hengerpecséten