Tárogató

Régi magyar, fából készült fúvós hangszer. Általában tábori, harci célokra szolgált mint riasztó, jelző és irányító eszköz. Leginkább a magyar szabadságharcok idejében volt használatban, különösen a Rákóczi szabadságharcban. Ezért feltételezik, hogy a tárogató név kuruc eredetű. Az eredeti kuruc hangszer egyszerű volt és dupla nádas.

A ma ismert tárogató későbbi hangszer. A Világos utáni kurucromantika terméke. A Schunda-tárogató gyári hangszer, billentyűs, klarinét rendszerű szimpla nádas. Abban különbözik a klarinéttól, hogy csöve nem hengeres, hanem tölcséres.