Kolomp

“A kolomp és a láncos bot eredete a pusztai népek állattartó pásztorkultúrájában keresendő, mert ezek mindenekelőtt jelző és használati eszközök. Lényeges viszont, hogy a kolompok kiválasztása – pl. a magyar pásztortársadalomban – fontos dolog volt, s hangjuk utána kiválasztásuk mindig zenei igénnyel történt. A kolomp a hangformához kötődik. A kolomp az állatok nyakába kötve kettős célt szolgált: egyrészt megkönnyítette az állat megtalálását, másrészt gonosz-elhárító szerepe is volt.

A láncosbot – túl a gyakorlati felhasználáson – az ősi hitvilággal kapcsolatos. Ez az eszköz véd a rossztól, a gonosztól, melyet a régi hitben pl. a lúdvérc (lidérc) és szolgái testesítettek meg. A láncos bot fontos kelléke volt a regölésnek, a jót, a pozitív erőket a gazda házába vonzotta. Láncos bot csörgetésével kísérnek furulyaszót. Ezt az együttesek sok helyütt köcsödudával bővítették ki. Néhol a regölés alkalmával használták az un. regös-sípot is.” (Kiszely István)