Naiv művészek

Dudás Juli Galgamácsán született, egy kis Galga-völgyi faluban, mely híven megőrizte hagyományait és szokásait. Dudás, aki különös megfigyelő készséggel rendelkezett, mindent feljegyzett. Festményei Galgamácsa mindennapi életét, viseletét, ünnepeit, szokásait, játékait mutatják be. Dudásnak nem volt művészi iskolázottsága. Képei egyéniséget és tehetséget árasztanak. Országszerte hamar ismertté vált mint egyik legnevezetesebb naiv festő. Munkái kiállításokon szerepelnek, múzeumunk és privát gyűjtemények büszkeségei.

Nyergesi István Nyergesújfalun született és élt egész életében. Első képzőművészeti próbálkozásai arra az időre nyúlnak vissza, amikor tíz éves korában Kernstok Károly ecsetmosója lett. Kernstok biztatta a festésre, sőt tanulásra is, de tizenkét éves korában már dolgoznia kellett. Az Eternit gyárba került és nyugdíjazásáig mint palanyíró dolgozott. Alkotásai egyaránt bemutatják a paraszti élet szokásait és a munkásember világát. Nyergesi saját örömére alkotott. Sohasem törekedett haszonra, hírnévre. Minden szabad percét a művészet töltötte ki, mely nélkül az élet elképzelhetetlen lett volna számára.

Oláh Jolán Salgótarjánban született. Beteges édesanyja helyett ő dajkálta kilenc testvérét. Ezért sohasem járt iskolába, nem tanult meg írni-olvasni. Tizenkét éves korában már dolgozni kezdett. Erdőben, kőműveseknél és bányánál. Kis korában agyag szobrokat készített, majd rajzolni kezdett. Felnőtt korában kezdett festeni. Legszívesebben olajjal fest arcképeket.

1902-ben született Vécsen. 1916 és 1922 között summás és béres volt. Majd kitanulta a kádármesterséget. Falujukban zenekart alapítottak, melyben mint kontrás játszott a sajátmaga készítette hegedűvel. Amikor egy TSZ-ben dolgozott sok tapasztalatot szerzett a fák minőségéről. Már akkor “a fába belelátta a figurákat”. 1967-ben kezdett csak faragni, miután nyugdíjba ment. Lassan jött rá, hogy sok mindent ki tud faragni. Munkái közt megtalálhatók a vallásos témák, híres történelmi személyek, napi aktualitások, a falu hagyományai és szokásai.

1913-ban született Pácsonyban, mint kilencedik gyermek. Hat éves korában már dolgozott az aratásnál és 50 éves koráig paraszt volt. Utána mint segédmunkás dolgozott több helyen. Fiatalkorában, katona évei alatt kezdett rajzolni, de faragni csak akkor, amikor már nyugdíjas lett. Sokan kicsúfolták munkásságát a rokonok és ismerősök között. Magyar Lajos azonban tovább faragta lenézett “fababáit”, melyek lassacskán országszerte és külföldön hírnevet hoztak neki. Alkotni számára öröm és szórakozás.

1917-ben született Lajosmizsén. Valamennyi őse parasztember volt. Hat éves korában már elkezdett pásztorkodni. A faragást az állatok mellett kezdte. Az iskolában nagyon szeretett rajzolni és e közben jutott eszébe, hogy otthon fából alakokat faraghatna. Egész életén át mint földműves dolgozott. Szabadidejében faragott kőbe és fába. Munkái a paraszti világot mutatják be szinte kizárólag. Ezek tükrözik érzéseit, akikkel egész életében sorsközösséget vállalt. Kompozíciói sokszor egész történetet bemutató szoborcsoportból állnak.

1927-ben született Alsó-Újlakon. Kilencen voltak testvérek. A család anyagi gondjai miatt már első elemista korában el kellett szegődjön pásztornak (bojtár, gulyás és juhász). Két év kivételével 1964-ig mint pásztor dolgozott, amikor sok betegeskedés és tüdőműtét miatt fiatalon rokkant nyugdíjas lett. Amikor 1953-ban visszakerült a pásztorvilágba, kapott kedvet a faragáshoz. 1962-ben kezdett önálló figurákat faragni, azzal a céllal, hogy házi múzeumot alakít ki saját magának. A múzeumból nem lett semmi, mert felfigyeltek rá és vásárolni kezdték munkáit. Faragásai alapjául a népművészet szolgál. A megfeszített Krisztust kizárólag megrendelésre készítette, mivel a szenvedő Jézus megfaragása közben szinte önkívületi állapotba kerül.