Húsvétvárás Székelyföldön

HÚSVÉTVÁRÁS SZÉKELYFÖLDÖN

Húsvét táján új élet fakad új reményekkel a magyar vidékeken, de talán sehol sem készülődnek előre úgy, mint a Székelyföldön. A téli szűkölködés idejének vége, a böjti hetek szigorúsága akkorra megenyhül s az ünnep eljövetelével friss élelem, főleg pedig jóízű tyúktojás áll gondosan összegyűjtve a kamarákban. A Húsvét örömére, és a Feltámadás jelképe gyanánt a friss tojást piros színűre festik meg s az ünnep érkeztével kedves régi hagyományok szerint fogyasztják el.

De nem lenne teljes az öröm, ha az ősi módon felrajzolt, azaz az ő nyelvjárásukon: “írott” formákkal nem díszítenék a pirostojást!

Hiszen a tojások nagy része ajándéknak készül és a népi lélek ezt a szeretettel adott holmit meg akarja jelölni a maga egyszerű, de mindig valami jelentést, emléket hordozó képeivel. A székely nem bőbeszédű, de beszél helyette az “írott” kép, amelybe érzéseit, költészetét leheli. Élénk képzelete, vallási és szerelmi érzelmei mind-mind megmutatkoznak e díszítményeken, amelyek a “hímes Tojás” pirosra festett héjáról ragyognak elő.

Az írott tojásokhoz már jóelőre összegyűjtik a legszebbeket s az asszonynép legügyesebbjei írják a cifrázást. Rendesen forró viaszt csorgatnak vonalas irányban a tojás héjára s azután piros vagy vörös festékben kifőzik, a viaszos helyről leolvasztják a viaszt s így a rajz fehéren bukkan elő alóla. Ha még más színnel is akarják díszíteni, újból megfőzik, de úgy, hogy csak a kívánt felület van a festék számára szabadon, a többit viasszal borítják be. A második szín vagy sárga, vagy fekete, néha zöld is szokott lenni. (Ha több színt használnak, mindig a legvilágosabbal kezdik.)

A viaszozáshoz mulatságos, kezdetleges kis szerszámot készítenek maguknak a cifrázó asszonyok. Cipőzsinór végéről lemaradt rézcsövecskét egy törött ágacskába erősítik s ebből csurran a langyos viasz, melyet a réz melegen tart s ezzel rajzolgatja, “írja” koszorús, nagyágas, oldalrózsás, keresztes, tulipános, boldogszíves, cserelapis, kapcsos, kalászos mintáit az íróasszony.

Néha a már megfestett tojáshéjra éles késsel kaparja a mintát – de a díszítés mindig saját képzeletéből vagy régi emlékeiből ered.

A festékek közül a börzsönyt kedvelik legjobban, mert szép piros színt ad. A fuxin vízben főzve piros, szeszben zöld és zöldeslila alapszínt fest. A hagymahéj rozsdavörösre, bürök zöldre, a sáfrány sárgára színezi a tojás héját s a vadalmahéj és a vadalmalevél főzete is kellemes sárgás árnyalat elérésére alkalmas.

(Forrás: Krónika, 1982. április, Toronto, Canada)

Erdélyország tetején kinyílott egy rózsa,

Az elhagyott magyar nemzet gyönyörű bimbója.

Megöntözöm százszor is én, szálljon áldás rája,

Ne legyen a magyar nemzet szomorú és árva!

Öntözzük, ápoljuk ezt a szép virágot,

Ez terem a magyar népnek édes szabadságot!