Magyar Származású Nobeldíjasok

MAGYAR SZÁRMAZÁSÚ NOBELDÍJASOK

Bárány Róbert (1876–1936) – 1914

(Orvostudomány)

A vesztibuláris apparátus (egyensúly szerv) élettanával és kórtanával
kapcso­latos munkáiért.

Békésy György (1899–1972) – 1961

(Orvostudomány)

A fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának
felfedezéséért.

Gábor Dénes (1900–1979) – 1971

(Fizika)

A holográfia módszerének felfedezé­séért és fejlesztéséért.

Harsányi János (1920– ) – 1994

(Közgazdaság)

A nem-kooperatív játékok elméletében az egyensúly-elemzés terén végzett
munkás­ságáért.

Hevesy György (1885–1966) – 1943

(Kémia)

A rádióaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai
kutatás­ban.

Lénárd Fülöp (1862–1947) – 1905

(Fizika)

A katódsugárzással kapcsolatos mun­káiért.

Oláh György (1927– ) – 1994

(Kémia)

A stabil karbokationok kutatásáért, és a hidrokarbonok tanulmányozása és
újszerű használatának felfedezéséért.

Polányi János (1927– ) – 1986

(Kémia)

Az elemi kémiai folyamatok dinamiká­jával kapcsolatos felfedezéseiért.

Rabi Isidor (1898–1988) – 1944

(Fizika)

Az atommagok mágnesessége rögzíté­sére szolgáló rezonancia módszeréért.

Ruziczka Leopold (1887–1976) – 1939

(Kémia)

A polimethéneken és magasabb terpé­neken végzett munkáiért.

nagyrápolti Szent-Györgyi Albert

(1893–19­86) – 1937

(Orvostudomány)

A biológiai égésfolyamatok különöskép­pen a C-vitamin fumársavkatalízis
sze­repének terén tett felfedezéseiért.

Wiesel Elie (1928– ) – 1986

(Béke)

A békéért és emberi méltoságért való kiállásáért.

Wigner Jenő (1902–1995) – 1963

(Fizika)

Az atommagok és az elemi részek elmélete terén, különösen pedig az alapvető
szimmetriaelvek felfedezésével és alkalmazásával elért eredményeiért.

Zsigmondy Richard (1865–1929) – 1925

(Kémia)

A kallóid oldatok heterogén természe­tének magyarázatáért és a modern
kallóidkémiában alapvető jelentőségű módszereiért.

Nobel-díjasok névsorát

összeállította Sziráki Dorottya