Szalay Lajos

Szathmáry Lajos: Szalay Lajosról

E nyilatkozatot a gyenge jellemű Picasso, aki, a tehetségtől eltekintve, mindenben homlokegyenest ellentéte volt Szalaynak, ügynökei követelésére visszavonta, írja Szathmáry Lajos.

“Szalay ezzel nem sokat törődött – folytatja Szathmáry -, neki nem sokat ártott, mert ő soha, sehol, semmilyen körülmények között nem alkudott meg művészeti téren, nem adta el magát, nem dobta oda olcsón tehetségét, nem hallgatott ügynökök csábító szirén-szavára, akik hatalmas előleggel kecsegtették, ha csak egy kicsit is rájuk hallgat, ha erotikus témát választ, ha a csók szépsége helyett a párzás izgató akkordjait örökíti meg, ha politikailag egy kicsit jobban eltolódik és ha megengedi, hogy tucatszámra vagy százszámra állítsák elő az eredeti Szalay műveket, melyeket neki éppen csak alá kell írnia. Szalay művész maradt. … A mechanikailag sokszorosított grafika virágzása idején, amikor grafikusnak lenni tömegtermelést jelentett, Szalay csodálatos módon megmaradt az egyéni lapok, a tusrajzok, ceruzarajzok páratlan és utolérhetetlen mestere, egy nagy magyar tradíció és egy nagy magyar hagyomány huszadik századi őrizője, a rajzoló-toll virtuóza, Paganinije, aki úgy tud játszani egyetlen vonalon, mint Paganini játszott egyetlen húron.

Szalay tintája – ha kell, – úgy fröccsen, mint a vér, szinte vörösen és sűrűn, de ugyanaz a fekete tinta oly gyengéden zöld vagy hamvas búzavirágkék impressziókat tud hagyni a papíron, ha akar, mint amilyent más piktorok száz színből sem tudnak palettájukon kikeverni.

Látásmódja teljesen egyéni, jobb kifejezés híján úgy hívnám: lényeglátás. … Anatómiai tudása tökéletes, ismeri az emberi test minden izmát, idegét, a bőr felületek feszülését, vagy lanyhulását, ugyanúgy mint a csontvázszerkezet tökéletes arányait, de mindebből csak annyit rögzít, amit feltétlenül szükségesnek tart. Ez teszi rajzait kötöttformájú költeményekké.

Műveinek témája az emberi lélek. Minden rajza lélekábrázolás. … Alkotó folyamata hihetetlen pontossággal működik. A választott alanyban: a tusrajzban nincs lehetőség a korrekcióra. Nem lehet az egyszer meghúzott vonalat eltörölni. … Hihetetlen precizitást, óriási technikai tudást és még nagyobb szellemi zsenialitást igényel ez az ábrázolási módszer. …

Gazdag alkotó pályafutásának egyik legfőbb alkotása a Genezis című munka, mely Mózes I. könyvéből kiindulva a világ teremtésétől fogva, cselekmény sorozatban ábrázolja az emberiség múltját, küzdelmeit, győzelmét, önmaga és a körülvevő ellenséges világ felett, ugyanúgy mint bizalmát egy felsőbb, megrendíthetetlen, megdönthetetlen, világot kormányzó hatalomban.

Hiába vonatták vissza Picassóval ügynökei a Szalay Lajosról mondottakat, azért hírneve munkái révén hosszú századokra fennmarad, mint a huszadik század legkiválóbb grafikusa.”

“Édesapám, Szalay Nándor, huszonharmadik gyermeke volt Szalay Alajos szabadkai csizmadiának. Édesanyám, Sike Karolin tarnabodi (Heves m.) gazda öt gyermekéből az egyik. Édesapámat fiatal vasutas korában kihelyezték Őrmezőre (Zemplén), ott születtem 1909. február 26-án, mint három ma is élő testvérből a legidősebb. … Nagyon nehezen tanultam meg beszélni. Hároméves koromban még csak nyögdécseltem. 1912-ben tagosították Tarnabod határát. A kataszteri mérnök nagyapáméknál lakott. A mérnök megszeretett engem és engedte, hogy mellette az asztalnál rendetlenkedjek. Ha ezt megunta, papírt és ceruzát adott, hogy foglaljam el magam. Abban az időben apám a tüdeje miatt szanatóriumban volt. Nekem nagyon hiányzott. És egyszer csak lerajzoltam egy embert, aki egy biciklivel állt. A bicikli fontos irányító jel volt, mert az egyetlen ember, aki akkor biciklivel Bodon járt, édesapám volt. Így akartam tudomására adni a rokonságnak, hogy nekem az a biciklis ember hiányzik nagyon. Azt a tényt, hogy egy hároméves gyerekből egy parasztcsaládban egy mérnök geometriai rajzainak ihlető szomszédságában ilyen spontán közvetlenséggel figuratív rajz buggyan ki, én egész művészetemre utaló jövendőmondó és meghatározó jelnek látom, ösztönösen jegyeztem el magam a figuratív, üzenethordó rajzolással.

… hamar rájöttek, hogy egyedül hagyhatnak. Így szabadon, nem gyötörten a család fárasztó babusgatásától, szinte eggyé nőttem a bodi határral – nagyapám óriási udvarával, a jószággal, a lovakkal és különösen nagyapáméknak az egész hevesi járásban híres szép négy ökrével, amiket később aki nem dolgozik, ne is egyék alapon én őriztem. Ennek a bukolikus környezetnek a varázsa állandóan bennem maradt. Most is az egyetlen hely, ahol igazán otthon érzem magam, Tarnabod.

A gyerekszoba helyett a gyerekistálló nevelt. A gyerekistálló, aminek dédelgető, képzeletet izgató homályával a kis falusi templomban is találkoztam, a templom a másik nevelőm. Meg nagyanyám, aki szinte kézenfogva járt az Istennel. … A falu és a templom, persze inkább a falusi templom határozta meg az eszem járását.”

“Az 1941-ben megjelent könyvemmel elindult egy grafikai szemléletváltás. A lerajzolás helyett a megrajzolást én azért gyötörtem ki magamnak, mert a látvány visszaadása nem tudta kielégíteni azt az igényemet, hogy én valamit szeretnék közölni valakikkel. Úgy éreztem akkor, hogy énnekem ez a közlés nem hivatásom, ez a küldetésem. A hivatásom a rajz és a küldetésem az, hogy közöljek valamit.”

“46-ban Magyarországon pusztán létezni is óriási akrobatamutatvány volt, amelyben a léleknek és a testnek egyaránt részt kellett vennie… Kimentem én is, de a probléma nem ott van, hogy kimentem, hanem ott, hogy nem jöttem vissza. Az egyik francia kávéházban hátulról felismertem Szalay Sándort, aki a népbírósági tárgyaláson a laikus ügyész volt. Azt mondta: Szervusz, Szalay. A hercegprímásotok vértanú akar lenni, de nem adjuk meg neki ezt a rangot. Mondom a feleségemnek: hát itten most baj van, mert itt most nekimennek a katolikusoknak. Aztán később ezt az időszakot Rákosi-korszaknak nevezték, de akkor én nem azt éreztem, hogy Rákosi-korszak, hanem azt, hogy vak antikatolicizmus következik. Hát ezért nem jöttem haza. … Körülnéztünk, hogy hova mehetünk. Az egyetlen hely Argentína volt, amely befogadott embereket, de azzal a feltétellel, hogy csak katolikusok mehetnek be. Először előny életemben, hogy katolikus vagyok.

Az 56-os eseményeket a magam lírai formájában megrajzoltam, és kiadták egy füzetben 48 rajzzal. … Na most Dél-Amerikában, éppen úgy, mint a világ sok más helyén abban az időben, a kulturális élet aktív vezetői kommunisták voltak. … Így aztán rögtön nehézzé vált a helyzetem, mihelyt szót emeltem a magyar nép szenvedése mellett. Argentínában tarthatatlanná vált a helyzet, …  Így kerültem az Egyesült Államokba.”

“Az én külföldön eltöltött 34 évem, különösen az amerikai 20 évem, inkább csőd. Igaz ugyan, hogy Picasso engem valóban rangos rajzolónak tartott, igaz az is, hogy lehetőség volt bennem, hogy nemzetközi vonalon is sikeres művész legyek, mert azzal a rajzkészséggel, ami énbennem valóban megvan, külföldön minden kapu megnyílhatott volna előttem. De nem nyílt meg mégsem… Az én világnézetem és rajzaimnak a világnézetemből fakadó természete mindig nehezítette azt, hogy tényleg nemzetközi rangra emelkedhessek. … a Genezis valóban világhírű munka lehetett volna!”

“Nemrég New Yorkban egy nagy amerikai művész, egy óriási grafikai műhely főnöke, amikor egy kis támasztékot keresve bevittem hozzá, és letettem elé a Genezist, azt kérdezte: “Ezt maga rajzolta?” Mondom: én. “Ön ismer engem, pedig nem vagyok akkora művész, mint ön. Mi az oka annak, hogy én önt, aki ekkora művész, nem ismerem? Nem tudok utánajárni, de nem merek önnel foglalkozni, mert lehet, hogy a háta mögött van valami, ami engem esetleg idegesítene, vagy valami bajt okozna.” Ezt mondta. Mert az én művészetem vallásos jellegű, s ez nem megy ma Amerikában… Lehetetlen megérteni, hogy miért nem lett semmi sikere. Úgy Picassón kívül nem tudott rajzolni senki, mint ahogy én azt a könyvet megrajzoltam… Az tart életben, hogy Szalay Lajos a saját maga végtelenjével még jóban van…”

  (Szalay: Végtelen a tenyérben, Múzsák, 1987. 19.l.)

A magyar szöveget Kerkay Emese állította össze.