Petry Béla

PETRY BÉLA ALBERT

(1902 – 1996)

Petry Béla
Petry Béla

Petry Béla Albert, grafikus, építész, egyetemi tanár, 1902. március 31-én született Erzsébetfalván, Erdélyben. “Régi Marosvásárhelyi református család fia. Apja, idősebb Béla végigküzdötte az első világháborút és ezalatt felesége újvári Hidegh Júlia nevelte hat gyermeküket. A fogékony kisfiú családjuk szentélyéből kapja izzó magyarságát, mély Isten-hitét, fajtája szeretetét és népe kultúrájának ismeretét. Ezzel az örökséggel indul el útjára. Szovátán van nyaralójuk és nyári vakációk alatt innen kiindulva járja be Erdélyt kerékpáron, elsősorban a három székely vármegyét. Útjai során ismerkedik meg ősi népművészetükkel, dalaikkal, meséikkel, rigmusaikkal, balladáikkal, hogy az úgy összegyűjtött szellemi kincstár egész életére kimeríthetetlen, kristálytiszta forrás legyen számára.” (Fáy István: “Késői sirató, Petry Béla professzor emlékére”, 1997)

   
Elemi és középiskoláit Erdélyben és Budapesten végezte. Rajztanári képesítést a budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1927-ben, építész oklevelet Bécsben az Építészeti Akadémián 1929-ben szerzett. Rómában és Münchenben képzőművészeti tanulmányokat folytatott. A kisgrafikának már művészi tevékenységének kezdetétől elkötelezte magát. 1929-ben az Iparművészeti Társulat (Atheneum, Budapest) kiadásában jelent meg a ma ritkaságnak számító 100 Petry Exlibris. Azóta sok száz lehelet-finomságú, nagy gonddal kidolgozott, szívhezszóló tusrajzot készített, melyeknek reprodukciói rendszeresen jelennek meg művészeti folyóiratokban. Számos kiállításon Magyarországon és külföldön egyaránt, gyönyörködhettek munkáiban akik értékelik a szépet és szeretik klasszikus rajzolási módját.
    1930-36-ig rajzot és művészet történelmet tanított a debreceni egyetemen, majd négy évig a Magyar Kir. Egyetemi Nyomda illusztrátora Budapesten. 1940-1945-ig a Magyar Kir. Honvédség Mérnökkarának kötelékében mint főhadnagy teljesített szolgálatot. Háború után, Münchenben, arcképfestő volt. 1946-ban családjával az Egyesült Államokban telepedett le. 1958-ig mint művészeti tervező, acél- és rézmetsző dolgozott. Majd a bostoni Építészeti Központban az építészet professzora 1960-67-ig. Ekkor jelent meg az Összehasonlító monumentális építészet az egyiptomiak, maják és inkák közt, 1960 (angolul) a bostoni építészeti központ terjesztésében. Évekig dolgozott két nagy bostoni vállalatnál és templomokat, kápolnákat (köztük a washingtoni Mária katedrális kápolnáit), kollégiumokat, könyvtár épületeket, iskolákat, bankokat, lakóházakat tervezett. 96 épület készült az USA-ban tervei alapján.
   Amikor nyugalomba vonult, a napfényes Floridába költözött. Onnan indította útjára szebbnél szebb könyvjegyeit, melyek istenhitéről, érzékeny lelkületéről, humoráról, nagy művészi, kulturális és történelmi felkészültségéről és mindenekelőtt mély magyarságáról tanúskodnak. Rajzainak zöme a magyar népművészet, történelem és kultúra kiapadhatatlan forrásaiból táplálkozik. Ezenkívül mélyen megérzi annak a személynek lelkületét, aki részére az ex libris-t rajzolja. Petry Béla készítette az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh által kiadott Válogatott magyar népmesék (Astor Park, 1972) illusztrációit, melyek a mesék tökéletes átélését sugározzák.
Nagyalakú rajzos mappái – Az én könyvem, 1980 – Petry Béla Szívekbe rajzolt meséi, 1983 – Árpádházi magyar szentek, 1988 – Tilinkó meséje, 1992 – szintén nagy sikert arattak a szépet szeretők körében. Rajzaihoz a verses szövegeket is mindig maga írta illetve költötte.
  Figyelemreméltók az anatómiailag tökéletes ember- és állatalak ábrázolásai, úgyszintén nagy mestere a finom, kifejezésteli arc-rajzoknak. Azt is ki kell hangsúlyozni, hogy a sokfajta írásnak betűit, amelyek grafikáinak szerves részét képezik, mindenkor sajátmaga rajzolja. 90 éves koráig megállás nélkül dolgozik. Amikor 1993-ban meghalt felesége, múzsája és “élete értelme”, egyszerre összeomlott, szemei elgyengültek és már csak ritkán rajzolt.
A passaici Amerikai Magyar Múzeum 1984-ben, 1995-ben és 1996-ban rendezett Petry Bélának kiállítást. Az 1995-ös kiállítással köszöntöttük a 93 éves Béla bátyánkat. Utoljára – 1994 végén –  küldött rajzos üdvözletében 92 évesen, nagy szomorúságában sem tudta eltitkolni a még mindig felcsillanó, mély humorát…
Petry Béla utolsó verses üdvözlete
Petry Béla utolsó verses üdvözlete

Árván lépegetek itt lenn

Páromat visszahívta Isten
Szeretetotthonába, égbe
Jóangyalra volt szüksége.
Csillagokból néz le és látja
Hogy lépeget itt árva párja
S én látom most ha hátranézek
Elhagytam 92 évet.

 

Két csodálatos rajza jelent meg lap formájában az Amerikai Magyar Múzeum kiadásában: Matyó földi betlehemesek, és Patrona Hungariae. Több múzeumbáli meghívót tervezett és a mindennap reá emlékeztető, minden múzeumi kiadványon szereplő “tulipános ismertető jegyünk” is Petry Béla rajza.
1996. novemberében, 94 éves korában, követte szeretett feleségét és megtért teremtőjéhez. Az Amerikai Magyar Múzeum végtelen hálával tartozik Petry Bélának, aki még életében eljuttatta hagyatékának egy részét, a csodálatos, mély magyarságról tanúskodó, lehelet finom rajzait. Lelkünk legmélyéhez szóló művészete, a legtisztább forrásból, a magyar ősgyökeréből merített művészete azonban velünk marad.
Kerkayné Maczky Emese
Amerikai Magyar Múzeum, 35. sz. kiadvány, 1996
Petry Béla kiállítás az Amerikai Magyar Múzeumban, 1995
Petry Béla kiállítás az Amerikai Magyar Múzeumban, 1995