Domján József

Domján József (Budapest 1907 – Tuxedo Park 1992) színes életében a nehéz küzdelmek és sikerek gyakran váltották egymást. Szegény családból származott és mint 12 gyermek közül a legidősebb, korán hozzájárult munkájával a család fenntartásához. 14 éves korában mint tanonc dolgozott egy vasöntödében. A gazdasági világválság idején, mivel elvesztette munkáját, elindult gyalog, hogy Európa kultúrkincseit, melyek ellenállhatatlanul vonzották, megtekintse. Végigjárta Ausztriát, Olaszországot, Svájcot, Franciaországot és Németországot. A sok műérték láttán végleg elhatározta, hogy életét a művészetnek szenteli.

Visszatérve Magyarországra, néhány évig a Bakonyban, Csatkán, élt remeteként és színes pasztelleket festett, melyekkel sikert aratott 1934-ben egy kiállításon. 1935-ben a Magyar Királyi Művészeti Akadémia ösztöndíjas diákja lett és 1941-ben már egyetemi tanár.

Evelynt, egykori diáktársát, mélyen meghatotta Domján pasztelljeinek ‘színes lírája’, és nemcsak felesége, három gyermekének anyja, de művésztársa és támasza maradt élete végéig.

Azonban Domján nem festészetével szerzett magának világhírnevet, hanem fametszeteivel. Ennek az ősi művészeti formának új életet adott olaj festék használata által. Többszín nyomásai háromdimenziós mélységgel rendelkeznek. Színes fametszetein 21 szín is lehet egymáson. Még a fametszés őshazájában, Kínában is nagy feltűnést keltettek munkái, amikor 1955-ben kiállítási körúton volt ott. Mint első nyugati művészt a kínaiak kitüntették a “színes fametszet mestere” címmel, mely címet csak 100 évenként adnak, mint a legmagasabb művészeti kitüntetést.

Fametszeteinek másik jellegzetessége, hogy a magyar népművészet motívumkincseinek gazdag tárházai. Mesterien beépítette a magyar népművészetet a szépművészetbe, modern alakjait, formáit népi mintákkal töltötte ki és vette körül.

Mint művészt három komoly csapás érte. 1945-ben bombatalálat érte munkáival tele stúdióját. Amikor 1956-ban elhagyta hazáját, minden alkotását kénytelen volt hátrahagyni. 1957-ben telepedett le az Egyesült Államokban. 1970-ben stúdiója és otthona tűzvész martaléka lett. Mindenük odaveszett. Domján nem csüggedt, hanem újra kezdett mindent. Mint a hamuból újjászületett főnix madár, munkái még csodálatosabbak és mélyebbek lettek.

Élete folyamán több mint 500 egyszemélyes kiállítása volt. 175 múzeum és magángyűjtemény munkáinak büszke tulajdonosa. Több művészeti könyvet írt és 40 könyvet illusztrált. Hatalmas Gobelin szőnyegeket tervezett és apró fémből készült karácsonyfadíszeit a New York-i Metropolitan Museum of Art árulta.

A Mester teste elhagyott bennünket és visszatért a Bakony földjébe, de szelleme és lelke, megálmodott mesealakjaival és művészetével, itt marad közöttünk örökre.*

Kerkay Emese

Amerikai Magyar Múzeum, 25. sz. kiadvány, 1994