Domján Evelyn

Domján Evelyn
Domján Evelyn

DOMJÁN EVELYN:

AZ ÉLETEM A MŰVÉSZET

DOMJÁN EVELYN Budapesten született. A művészet iránti szeretetet születésétől kezdve szívta magába. Hagyományos európai nevelésben részesült: a zene, irodalom, idegen nyelvek és művészet világában nőtt fel. Első rajzpályázatát hat éves korában nyerte. Mint a Mária Terézia Leánygimnázium utolsó éves növendéke nyerte meg az érettségizők részére meghirdetett országos rajz/festészeti pályázatot. Jassik Álmos rajziskolájában, majd a Magyar Királyi Képzőművészeti Akadémián tanult.

Rajzai könyvekben, virág-festményei levelezőlapokként jelentek meg. Ahogy megtanult járni, múzeumok látogatása hozzátartozott az életéhez. Kis korától kezdve hihetetlen öröm és élvezet volt számára mások művészetének megtekintése. Ezért tudott egy művész színkompozícióiért lelkesedni, akit akkor még nem ismert, de akit később a sors mellé állított.

“A Képzőművészeti Akadémia nyári művésztelepe, nagy kert, árnyékos fák, egy modell a füvön, művészek, diákok körülötte festőállványaikkal… szünet, a diákok pihennek, beszélgetnek egy régi kiállításról a Nemzeti Szalonban: Spirituális Művészet; beszélni kezdek a képekről, a sötét kékes-fekete felhőkről vagy hullámokról, a halvány fehéres rózsaszínű virágzó fákról vagy felhőkről napfelkeltekor (gyerekkori álmaim) ő a művész mögöttem ül. Élénken emlékeztem a kiállításra, megtartottam a katalógust, sohasem gondoltam, hogy megismerem a művészt: Domján József. Megfordultam – egy férfi, kék szemek, mosoly – mint villámcsapás a felhőtlen égből – abban a pillanatban megfordult az életem, a sorsom félreérthetetlenül tisztán állt előttem. Kártyavárként dőlt össze addigi életem – nem maradt semmi; barátok, zsúrok, táncok, kávéházak, színház, divat; minden eltűnt, nem maradt semmi csak a művészet… a művészet töltötte be életem minden óráját, minden percét, minden gondolatomat és vágyamat, teljes odaadás és beteljesülés…” – Domján felesége lett Evelyn, három gyermekük édesanyja és munkatársa egy életen át.

Madarak, pillangók, állatok és emberek, halak és tengerek, virágok és kertek, a tó és az erdő minden évszakban… Művészete sokoldalú: festmények, rajzok, rézkarcok, fametszetek, falvédők, festett bútorok, festett szobafalak, faszobrok, gyöngyhímzés, indiai tükörhímzés, és csodálatos magyar gyöngyös párták…

Domján Evelyn számos könyvet írt, tervezett és illusztrált fametszeteivel és rajzaival. Megemlítendő: Eternal Wool (Örök gyapjú), a fonás, szövés és faliszőnyeg-művészet története; Egde of Paradise (A boldogság szélén), egy népi motívum meséje; Faragott képek, a Budapesten kiadott könyve díjnyertes, Domján József életéről szól. Utolsó könyve Pávológia a páva ünneplése Kelet és Nyugat történelmében, művészetében, kultúrájában és a természetben.

Evelyn családja Erdélyből származik. Gyermekkorának nyarait ott töltötte a falusi emberek között, élte életüket, tanulta művészetüket. Mint diák ismét visszatért az erdélyi falvakba, hogy lefessen embert és tájat, és továbbra is résztvett életükben, a szénaforgatástól a bab- és szőlőszüretig. Ugyanakkor szorgalmasan gyűjtötte a népi mintákat kapuzábékról, hímzésekről és festett menyasszonyi ládákról. Évekig aggodalmaskodott, hogy a népművészet az emberek régi életstílusával együtt eltűnik. A gyűjtött minták képzeletvilágával összeforrtak, művészetének kifogyhatatlan tárházát képezik. Domján Evelyn otthonának kifestette minden ajtaját, faliszekrényét, ládákat, fiókosokat, tükörkereteket, egész szobákat; színpompában fürdenek őzek, madarak, életfák. Otthonának széles kettős-ajtaján szarvasok, pávák és madarak köszöntik a vendéget. Amikor az ajtók kinyílnak, elvarázsolt kert bukkan elő öt láb magas pávákkal és az éjszaka sötét, liláskék egével. Alapos kutatásai által arra a következtetésre jutott, hogy mennyire egyetemes és rugalmas a népművészet és hogy egyik nép tud a másikkal beszélni és egymásra hatni. Ezt bizonyítja is munkájával, amikor egy erdélyi magyar falú művészetét összeolvasztja a világ minden tájának mintakincsével.

Domján Evelyn kiváló előadó, legyen a téma a magyar népművészet, távolkeleti vagy egyetemes művészet. Előadásainak meghívóit, valamint írásait gazdagon illusztrálja.

 

1983-ban különleges kiállítás színhelye volt az Amerikai Magyar Múzeum. A kiállítást a National Endowment for the Arts, Washington, tette lehetővé. 21 gyöngyös párta, 21 megálmodott fejdísz, a magyar leány ékes koronája, Domján Evelyn gyöngyözött mesterművei, amelyekkel ismét bizonyságot tett arról, milyen mélyen gyökerezik lelkivilágában a magyar népi kultúra. A kiállított párták ragyogását értékes magyar népviselet gyűjteménye hangsúlyozta.

PÁRTA a falu koronaékszere, magyar népi koronák című angol nyelvű könyve (Párta the Crown Jewels of the Village, Hungarian Folk Art Coronets), rajzaival gazdagon díszítve, a kiállítás megnyitására jelent meg a múzeum kiadásában.

1988-ban résztvett a Museum of American Folk Art által New Yorkban rendezett CITY FOLK kiállításon. A kiállított tárgyak között kiemelkedtek csodálatosan festett paraszt bútorai. Sok más kiállítás következett, amelyekkel mindig ámulatba ejtette a közönséget sokoldalú művészetével.

Európái és ázsiai utazásain magához ölelte számos kultúra művészetét. Tudását mindenkivel szívesen megosztja. “Amíg Domjánnak megengedte az 1956 előtti rendszer, hogy kiállításaival utazhasson, nekem szigorúan megtiltotta; Magyarország foglya voltam; Bécs ott volt a szomszédban, régen édesanyámmal évente többször odautaztunk… nem mehettem Bécsbe, sem Olaszországba, sem az Adriai-tengerhez; fájdalommal töltött el a gondolat, hogy esetleg soha többé nem láthatom a tengert… A Déli-Tenger gondolata feledésbe merült és legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy valaha az életben odajuthatok. Ma csomagolok, hogy TAHITI-ba repüljek, majd Ausztráliába. Egész Európát bejárhattam, hosszú tartózkodások Olaszországban, Görögországban; India, Törökország, Burma, Siam, Jáva, Bali következett. Kína, Hangchow, Gulin, Hong Kong, Singapore, az egykor üres nevek megteltek személyes tapasztalatokkal, képekkel, színekkel… és most Tahiti és Gauguin… a hófedte erdőkből a forróságba, a lagúnák ölelő melegébe…” Igen, Domján Evelynnek sok adni valója van… Gazdag képzeletvilágának kútfője az egész földkerekség, de mindenek előtt a természet. Domján Evelyn “Gauguin élete és fametszetei” címűírása megjelent a “The Print Club of Albany” újságban, 1999. márc.

“Egyedül maradtam a nagy házban, nagy kertben, erdőben. Ha a virágokra hatással vannak a szavak, a növények beszélgetnek – érzem, hogy a föld él, számos régi kultúra tisztelte a földanyát… érzem a virágok színét és illatát, még akkor is, ha senki sem látja; a színekben pompázó tollak, a dzsungel madarainak éneke örömmel tölti el a földet, akkor is ha nem látható vagy hallható; az igazi művész munkaközben egy varázslatos légkört, rezgést teremt, amely mosolyra deríti a földet, még ha rejtve is marad a mű…

Arany fény hull a kertre, a virágok felragyognak, mint drágakövek a Chartres katedrális üvegablakain… a kert – az erdők változó lombozata – egy műalkotás – másik kiállítás – barátok táguló köre és a művészet…

Magamba szívom az élet örömeit.

A felismerés pillanata – mint szerelem első látásra . egy szín, egy vonal, egy alakzat a kertben, a tájban, egy belső felvillanó fény – ez az… a következő műalkotás; ezt akarom kivitelezni… az izgalom, a megtartás vágya… amíg keresem a megfelelő anyagot… az álom megvalósításának igyekezete… nehogy elhalványuljon… égve maradjon a láng a mindennapi munka közben is…

Nem a befejezett műalkotás a fontos, hanem a rezgés, a teremtés légköre, a belső tűz, ami világít mint a csillagok éjjel – mily fontosak a földnek és az emberiségnek… nem fontos, hogy a műalkotás ki van-e állítva vagy sem – ha igazi mestermű, sugározni fogja a teremtő szellemet…

Mint nyilak röppenek ki a sötétből a nap arany pintyőkéi… az arany pöttyök lassan végigtáncolnak a magas fákon; őszi falevelek… a feltámadt szélben arany és narancs levélzuhatag… az erdő ragyogó színekben úszik, aztán a szürke árnyalatai… Csodálatos rubin, smaragd és csillogó gyémántok –  egy kardinális a havas fenyőágon… Itt az erdő körülöttem – fadúc – utolsó munka – gombák, az elfelejtett könyv. A fa élő – japán legenda – tradíció – ha kivágnak egy fát, megőriznek egy szeletet, hasábot, amiben a fa szelleme él tovább – a fa szelleme segített munkámban, fáradtságban erőt adott – ihletett – éltetett.”

“Művészet és könyv – innen csak egy lépés az 1999-es kiállítás Book Art.”

Az Amerikai Magyar Múzeum örömmel mutatja be Domján Evelyn legújabb alkotását: BOOK ART – KÖNYV MŰVÉSZET. Nem új művészeti stílus, hanem új forma alkotásainak bemutatására. Szakít a képek hagyományos és nehézkes keretezésével, felakasztásával. A kis és nagy rézkarcok, festmények, fametszetek könyv alakban kerülnek bemutatásra, könnyen hordozhatóak és bármilyen lapos felületen kiállíthatók. Hálásak vagyunk, hogy megosztja velünk gazdag képzelet- és lelkivilágát.

 

Kerkay Emese

 

Amerikai Magyar Múzeum, 65. sz. kiadvány, 1999

domjan-evelyn-muterme