Andruskó Károly

ANDRUSKO KÁROLY

festőművész, grafikus, nyomdász

1915-2008

Andruskó Károly 1915-ben született Zentán, a Délvidék-i Vajdaságban.  Foglalkozására nézve nyomdász.

Szülővárosában járt általános-, majd kereskedelmi magániskolába. A tanulás mellett nyomdában dolgozott és 1943-ban a szegedi kereskedelmi- és iparkamarától kapott nyomdászmesteri oklevelet. Zentán, Eszéken, Szabadkán és Budapesten dolgozott. 1945-ben a Szovjetúnióba vitték kényszermunkára. Másfél év után szabadult. Ezután élete végéig Délvidéken élt és különböző nyomdákban dolgozott. Szabad idejében a festészetnek és a grafikának szentelte életét. Nem akadémikus művész, de igen tehetséges amatőr művész. Realista szépséglátása, lírikus tájszemlélete, emberközeli érzésvilága vérbeli alkotóvá avatja.

Művészi pályáját festőként kezdte, képzeletét először a színek világa ragadta meg és bár grafikai munkássága is tekintélyes, az ecsethez nem maradt hűtlen. Egyéni hangú festményeit és grafikáit 1946. óta szülőhazájában és szerte a világon számtalan kiállításon mutatta be.

Mint grafikust, a “Kubikusélet-baráberélet” című linómetszetű képregénye tette ismertté, amely a hajdani, földnélküli földmunkásság kevés kenyeret adó, verejtékes életét mutatja be. Nyers férfiasság, drámai erő, néhol tragikus pátosz hatja át ezeket a lapokat, amelyeket a személyes élmény hitelesít emberileg és művészileg egyaránt. Ugyanez vonatkozik a többi ciklusának lapjaira is. Ady Endre, Petőfi Sándor és a jelen kiállításon látható, Arany János költeményeihez készített metszetei robbanékony ritmusúak és egyben mély lelki azonosulásról is tanúskodnak. Andruskó a valóságot ábrázolja, valós, néhol leegyszerűsített eszközökkel az emberség, a szabadság, a szeretet versélményét költi át képvalóságba.

Az exlibris intim, nagy önfegyelmet követelő műfajának varázsa Andruskó Károlyt 1967-ben ejtette rabul. Azóta több mint 4000 könyvjegyet készített. Exlibriseit linóba metszi; lírikus egyéniségéhez a lágyabb tónusok, a fekete-fehér foltok ellentéte mögött meghúzódó harmónia jobban illik, mint a puszta vonal határozott, néha kimért és rideg világa. Inkább sommázó, mint részletező alkotó, aki lírikus alkata ellenére nem finomkodik. Grafikusi anyanyelve az igazra, a valóra alapított szépség. Az embert és a munka dicséretét zengi.

Igen sokoldalú művész, azonban az igazi műfaja a grafika volt. Számos nemzetközi exlibris társaságnak, úgyszintén az Ex Libris Világszövetségnek volt tagja. Ex librisei egyediek, sorozatokat alkotott, ami teljesen egyedülálló. Dr. Lippóczy Miklós részére – aki Tokaj-hegyaljáról, régi borász családból származik – a borkészítésről készített sorozatot (lásd slideshow). De minden számára készített ex libris a szőlővel kapcsolatos.  Exlibris művészetében is tapasztalható a festészet iránt tanúsított szeretete. Megkapó színes könyvjegyei valóban figyelemreméltók.

Kerkay Emese

(Galambos Ferenc írása alapján 1997, kiegészítés: 2014)

Amerikai Magyar Múzeum, 52. sz. kiadvány, 1997