MAGYAR NAIV FESTÉSZET és SZOBRÁSZAT
A naiv művészetet a XX. század fordulóján fedezték fel. Rádöbbentek a gondolkodók, hogy az antik és reneszánsz művészeti hagyományokon kívül is vannak értékek. A figyelem ráterelődött a természeti népek kultúrájára, azok művészi használati és rituális tárgyaira, amelyek természeti környezetükkel teljes egyhangban voltak.A tárgyak készítőinek semmiféle művészi iskolázottságuk nem volt, alkotásaikat nem is nevezték művészetnek, hiszen kultúrájuk fontos tartozékait képezték. E munkákat ma népművészetnek nevezzük. A naiv művészet ebből a forrásból táplálkozik.
A naiv művészet varázsának felfedezése egyben megtörte azt a 400 éves igyekezetet, amelyet a gyarmatosítás által az európaiak, nyugati civilizáció címen, az egész világra ráerőszakoltak. A naiv művészet a harmincas években vált önálló művészeti irányzattá.
A naiv művészek általában kialakult világképpel rendelkező érett emberek, akik képeikbe és szobraikba sürítik bele életük mondanivalóját. Felnőtt létükre megtartották a gyermeki látásmód ártatlanságát, de míg a gyermeknél a naivitás csak átmenet, a felnőtt alkotónál a naivitás megmarad. A művészkedő embert az is hasonlóvá teszi a gyermekhez, hogy nincs technikailag felkészülve. A művészi képzés hiányából következik, hogy nem követ stilusirányzatot. Alkotásai nem üres látszat, hanem a belső erő megnyilvánulásai. Nem kötelesség, hanem öröm. Hite és reményei kifejezés módja, drámai konfliktus nélkül. A naiv művész alkotásai egyéni, személyes vallomások, míg a népművész munkái névtelenül fejezik ki a közösség ízlését.
A magyar népművészetre jellemző virágornamentika mellett, a naiv müvészetben alkalmazott, alakos ábrázolások elődei szintén megtalálhatók a paraszti kultúrában. Ilyenek a spanyol-viaszos figurális pásztormunkák, pásztorfaragások, festett kazettás templommenyezetek, asztalos festők munkái, hímzések ember és állat ábrázolásai, faragószékek szorító fejrésze, botok és csanakok kézbe illeszkedő része, pálinkás butellák, perselyek, miskakancsók, dudafejek, a palócvidék áttört faragóművészete, egyházi és vallásos jellegű szobrok, útszéli keresztek, türelem üveg, temetőkultura szobrászata, stb. A vidéki kulturában a festett vendéglői cégtáblák, vásári céllövöldék festményei, körhinták faragott és festett tárgyai, szentképek, céhzászlók, mesterségjelvényes cégérek, lövészegyleti céltáblák és vásári bódék diszletei előfutárai a magyar naiv müvészetnek, mert ezeken a munkákon már felcsillan az egyéniség kibontakozása.
Magyarországon a naiv művészeket, a század elején feltünt néhány egyén kivételével, főként a harmincas években fedezték fel. A "Magyar őstehetségek" - ahogyan nevezték őket - első kiállítása 1934-ben volt. Nagy lelkesedéssel fogadták őket a trianoni Magyarországon, hiszen érezhető volt egyszerű és tiszta, de sajátságosan egyéni munkáikban a magyar népi kultúra hatása. Alkotásaik keresettek voltak, mégis nehezen éltek meg miután otthagyták a falut, mert emberileg és anyagilag becsapták őket. A fiatal "őstehetségeket" a művész világ sem fogadta be és így többségük a szellemi és művészeti élet peremén tengődött.
A két világháború közti magyar naiv művészetnek külön csoportját képezik a 'leánykarajzok', melyek dokumentáló, megőrző jellegűek. Nem az elkülönülés, hanem az egyöntetűség a jellemzőjük és befogadást nyertek az éltető paraszti közösségben.
A naiv művészetet Magyarországon a hatvanas években újrafelfedezték. A második hullám művészeire jellemző, hogy bár az "őstehetségek" nemzedékéhez tartoznak, idős, nyugdíjas korban kezdtek az alkotáshoz, ellentétben az "őstehetségek" fiatalkori indulásához. Ezek az emberek, akik mint földművesek, bányászok, pásztorok, asztalosok, gépészek, takarítónők, kazánfűtők dolgoztak egy életen át, nyugdíjas korukban, a bennük rejlő tehetségnek engedve, festeni és faragni kezdenek. Nem eladásra, kiállításra dolgoznak, hanem saját örömükre, sokszor gyermekkori vágyaikat kielégítve.
A magyar naiv művészet mindkét hullámának rendkívül gazdag a szobrászata. A faragók saját gyönyörködtetésükre, társnak maguk mellé készítették a szobrokat. Ezek nem élethűek, hanem a stilizált, népművészeti munkákra emlékeztetnek, de el is különülnek tőlük jellegzeten egyéni mondanivalójuk és stilusuk által.
Kerkay Emese
(Forrás: Bánszky Pál, A naiv művészet Magyarországon, Képzőművészeti Kiadó, 1984) |
 |
A NAIV MŰVÉSZET "FORRÁSAI" vagy "az elődök felkutatása"
Népi hímzések állat és ember ábrázolása XVIII. sz.
Spanyolviaszos figurális pásztormunka XIX. sz.
Pásztorfaragások XIX. sz. második fele
Templomok kazettás famenyezeteinek alak ábrázolásai XVII. sz.
Asztalos festők
Faragószékek (a szorító fejrész ember v. csikófej alaku XVI. sz.
Kézbe illeskedő fogórész ember v. állat (ívócsanak, bot) XIX. sz.
Pálinkás butellák, perselyek, dohány/cukortartók, Miskakancsók (ember és állat alakúak)
Dudafejek
Palócvidék áttört faragóművészete
Egyházi és szakrális jellegű szobrok: védőszentek, csodatevő kegyszobrok
Korpuszok - Jézus ábrázolások, szobrok és útszéli keresztek évszázadokon át NEM változtak (ez tömeges jelenség)
Türelem üveg: rabok, juhászok, nyugdíjas bányászok készítették
Kiskun madonnák
Temetőkultúra szobrászati anyaga
Provinciális (vidéki) kultúra: festett vendéglői/szállodai cégtáblák, vásári céllövöldék festményei, körhinták lovai valamint faragott és festett tárgyai, szentképek, céhzászlók, mesterségjelvényes cégérek, lövészegyleti céltáblák, ponyvairodalom illusztrátorai, vásári bódék diszletei,
Fentiekben felcsillan az egyéniség, a személyes alkotójegyek fokozatos kibontakozása.
(Forrás: Bánszky Pál, A naiv művészet Magyarországon, Képzőművészeti Kiadó, 1984) |
 |
HUNGARIAN FOLK PAINTING AND SCULPTURE
Primitivism as an art form was discovered at the turn of the 20th century. The thinkers suddenly realized that there are values beyond antique and renaissance art traditions. Attention was directed to the cultures of natural people around the world, to their ritual objects and those used in every day life, which are in complete accordance with their environment. The peasant artisans had no training of any sort, their work was not considered as art, but it represented an important part of their culture. Primitivism is inspired by this ethnic art and the purity of peasant life.
The discovery of the charm of Primitive Art ended the 400 years of colonial expansion which tried to bring the entire globe under the domination of Western civilization.
Primitivism became an individual art style in the 1930's.
Folk (primitive) painters and sculptors are mature people with an individual concept of the world, who express their life philosophy through their paintings and sculptures. Although being mature individuals they have kept the innocence of a child, but while the innocence of a child is temporary, it stays with these adult artists. The adult folk artist also resembles the child in having no technical training. This results in the fact that he doesn't follow any art style. His creations are not empty objects, but the results of inner strength. To create is not an obligation, but pleasure. The works of these artists are individual confessions, while folkart expresses the taste of the community anonymously.
In Hungary, folk painters and sculptors, with the exception of a few at the beginning of the century, were mostly discovered in the 1930's. The "Hungarian Talents" - as they were called - had their first exhibit in 1934. Post WW I. Hungary welcomed them with great enthusiasm as the inspiration of Hungarian ethnic culture could be observed in their simple, pure and characteristically individual work. The works of these young artists were in demand, but nevertheless they had a hard life after they left the village, because they were cheated humanly and materially. The artistic world didn't accept them either and therefore most of them had lived on the edge of the artistic and intellectual life.
The "Girl drawings" represented another group of folk (primitive) art in Hungary between the two World Wars. These were documentary drawings of everyday peasant life. They were not individual works, but similar all over the country and accepted by their community, the life-giving peasantry.
In the 1960's, Primitivism was rediscovered in Hungary. It is characteristic of this group of artists, that they started to do artistic work at an old age, most of them already retired. These individuals, who worked lifelong as farmers, miners, shepherds, carpenters, machinists, and as cleaning women, when retired, gave way to their hidden talents and started to paint and sculpt. They didn't work for profit or exhibitions, but for their own pleasure, often to satisfy their childhood desires.
Both waves of Hungarian Primitivism are rich in sculptures. The artists carved for themselves and considered the statues as companions. The sculptures are stylized and reminiscent to peasant art, but at the same time detach themselves by their individuality and expression.
Emese Kerkay |
|