ANDRUSKÓ KÁROLY METSZETEI
Andruskó Károly 1915-ben született Zentán, a Délvidék-i Vajdaságban. Foglalkozására nézve nyomdász, aki szabad idejében a festészetnek és a grafikának szentelte életét. Nem akadémikus művész, de igen tehetséges amatőr művész. Realista szépséglátása, lírikus tájszemlélete, emberközeli érzésvilága vérbeli alkotóvá avatja.
Művészi pályáját festőként kezdte, képzeletét először a színek világa ragadta meg és bár grafikai munkássága is tekintélyes, az ecsethez nem maradt hűtlen. Egyéni hangú festményeit és grafikáit 1946. óta szülőhazájában és szerte a világon számtalan kiállításon mutatta be.
Mint grafikust, a "Kubikosélet-baráberélet" című linómetszetű képregénye tette ismertté, amely a hajdani, földnélküli földmunkásság kevés kenyeret adó, verejtékes életét mutatja be. Nyers férfiasság, drámai erő, néhol tragikus pátosz hatja át ezeket a lapokat, amelyeket a személyes élmény hitelesít emberileg és művészileg egyaránt. Ugyanez vonatkozik a többi ciklusának lapjaira is. Ady Endre, Petőfi Sándor és a jelen kiállításon látható, Arany János költeményeihez készített metszetei robbanékony ritmusúak és egyben mély lelki azonosulásról is tanúskodnak. Andruskó a valóságot ábrázolja, valós, néhol leegyszerűsített eszközökkel az emberség, a szabadság, a szeretet versélményét költi át képvalóságba.
Az exlibris intim, nagy önfegyelmet követelő műfajának varázsa Andruskó Károlyt 1967-ben ejtette rabul. Azóta több mint 4000 könyvjegyet készített. Exlibriseit linóba metszi; lírikus egyéniségéhez a lágyabb tónusok, a fekete-fehér foltok ellentéte mögött meghúzódó harmónia jobban illik, mint a puszta vonal határozott, néha kimért és rideg világa. Inkább sommázó, mint részletező alkotó, aki lírikus alkata ellenére nem finomkodik. Grafikusi anyanyelve az igazra, a valóra alapított szépség. Az embert és a munka dicséretét zengi.
Exlibris művészetében is tapasztalható a festészet iránt tanúsított szeretete. Megkapó színes könyvjegyei valóban figyelemreméltók.
Galambos Ferenc írása alapján Kerkay Emese |
AHEA
