BUGLE, SHEPHERD'S HORN (kürt, pásztortülök)
Ancient Hungarians used the horn as a signaling device and also as a symbol of dignity. The swineherd's horn was made from the 80 cm long horn of the Hungarian grey cattle. In some regions the herdsmen decorated their instrument. The horns produce an extraordinarily high tune.
The wooden bugle is called a bugle (kürt) by the Székelys, and a water pipe (víziduda) by the folk of the Great Plain. They are from 50 to 200 cm long and are made of pine, poplar, birch or elder wood. In Transylvania the bark of the linden tree is also used. Both bugles had to be soaked in water for a good sound.
The horns and bugles were used by fishermen, millers, rafters, sailers for signaling, and by herdsmen to scare off wild animals. According to folk tradition the custom of noisemaking is a remnant of ancient rituals of cleansing, keeping sickness and enemies away. Bugles were also used to salute the New Year and Spring or simply to chat with far away neighbors on quiet evenings. |
 |
KÜRT, PÁSZTORTÜLÖK
Régi jeladó hangszere a magyarnak, de egyben méltóságjelvénye is (Lehel kürtje). Alapanyaga tülök (szarv). A magyar szürkemarha szarvából készül a kanásztülök vagy kanászkürt (-duda). A 80 cm hosszú szarv hegyes végéből 8-10 cm-nyit levágtak, és lyukat fúrtak benne az üregig. Egyes vidékeken a pásztorok kidíszítették. A tülkök rendkívül magas hangúak. A kanásztülköt a pásztorok kihajtáskor használják, de előveszik ünnepi alkalmakkor is, hogy hangjával köszöntsenek.
A fakürt neve a székelyeknél kürt, az Alföldön víziduda. Félmétertől két méter hosszúak. Fenyő, nyír, bodza és nyárfából készülnek. A székelyek zádokfa (hárs) és nyírfa kérgéből is csinálják, innen a szádokkürt, nyírfa kürt név. A gyimesi csángók a vékonyabb végébe fúvószipkát szorítanak. Az alföldi vízidudába a sipóka meggy vagy eperfából készült. Úgy a fából mint a kéregből valót vályúban áztatták, mert vizesen jobb hangot adott. Amikor kiszárad, a fán apró rések keletkeznek és ezáltal szelel a fakürt. Estharmatosan különösen messzi hallatszott.
A kürtöt/tülköt fújták halászok, molnárok, pásztorok jókedvükben, hajósok, tutajosok ködös időben jeladásra; székelyek, alföldiek a vadak távoltartására használták. A néphagyomány szerint a lármázás szokása egykori ellenségriasztás emléke: démonűző, betegségtemető, tisztító szertartások maradványa. De használják újév és tavaszköszöntésre és esti beszélgetésre is. Orbán Balázs írja a korondi székelyekről: "néha legközelebbi szomszédjuk oly messze van, hogy csak hárskürttel beszélgethetnek csendes estvéken egymással". |
|
AHEA
