István Nap (december 26)

István a keresztény egyház első vértanúja, Szent István királyunk névadó szentje. Az István (Stephanos) név a latin és görög nyelvben “megkoronázottat” és “Szent Koronát” is jelent. Magyarországon, a Kárpáthazában, a vértanú István alakját felváltani látszik Szent István király alakja. Erre utalnak az ősi regösének szövegek. A magyar népélet híres regöléseinek szertartása ezen a napon, karácsony másnapján indul. A regösök sok esetben így kezdik mondókájukat:

            Eljöttünk, eljöttünk Szent István király szolgái,

            Nem vagyunk mi rablók,

            Ne fuss, ne fuss Szent István királyunk…

vagy

            Dicsértessék a Jézus név !

            Eljöttek Szent István királ szolgái,

            készek a szolgálatra.

            A régi szokást mi meg akarjuk tartani “

 

A regölés egyike a legrejtelmesebb szokásainknak. A regölés ma termékenységvarázsló, párokat összebűvölő és adománygyűjtő szokás. A szokás igazi eredete és célzata ma sem világos. A regösének szövegét sok kutatás ellenére sem tudják egyértelműen magyarázni, ahhoz azonban nem fér kétség, hogy jóval a honvisszafoglaláskor előtti időbe nyúlik vissza. Ezt az alábbi részlet is szemlélteti:

            …

            Amott keletkezik egy kis kerek pázsit,

            Abba legelészik Csudafijú szarvas

            Csudafijú szarvasnak ezer ága-boga;

            Ezer misegyertya gyújtatlan gyúladjék,

            Ótatlan aludjék!

            Rét ökör, régi törvin, haj, regü, rejte!

 

            Azt is megengedte az a nagy Uristen!

            …

Az ország több részén fiúkból vagy legényekből álló csapat bekéredzkedik a házakhoz, főként oda, ahol eladó leány és legény van. Szőrével kifelé fordított bundát vagy rossz ruhát viselnek. A következő szavakkal köszöntenek be a házakba: “Megjöttek szegény Szent István szolgái hideg-havas országból. Elfagyott kinek füle, kinek lába. A maguk becsületes adományával akarjuk gyógyítani. Mondjuk-e vagy nyomjuk?” Amikor megkapják az engedélyt a regölésre, éneküket lármás zeneszerszámokkal kísérik, láncos bottal verik az ütemet, sípolnak, dobolnak. Jellegzetes hangszerük a bőrrel vagy hólyaggal bekötött köcsög, a köcsögduda, melyre lószőrcsomó vagy nádszál van erősítve. Nedves ujjukat vagy kezüket végighúzzák a nádszálon és ezzel különös mély hangot keltenek. A lányos házak szívesen fogadják a regösöket, mert szerintük az a lány, akit valamelyik legénnyel összeénekelnek a regösök, az jövő farsangban okvetlen férjhez megy a megnevezett legényhez.

December 26-án és 27-én köszöntik Magyarországon az Istvánokat és Jánosokat. E két férfinév igen népszerű hazánkban, ezért az István- és János-napi köszöntés a karácsonyi ünnepkör fontos része; baráti ünneplő alkalom, amikor az ismerősök meglátogatják egymást és a terített asztal mellett elszórakoznak.

Az István- és János-napi (december 27.) köszöntők érdekes motívuma a paradicsomban nőtt fa, mely biztos karácsony böjtjéről került a névnapi köszöntőkbe. Emlékeztet Ádám és Éva bűnbeesésére, Jesse fájára, vagyis Jézus családfájára.

Időjóslás: István napja ma vagyon, ugrik a bak a fagyon. 

Kép: Regösök, Alsóhahót, Zala megye. 20. század elejen (Bánó A. rajza)