Ambrus (december 7)

Ambrus (december 7)

Szent Ambrus (339-397) politikusból Milánó püspöke lett. Élete ekkor megváltozott, vagyonát szétosztotta és teológiát tanult. A méhészek és a mézesbábosok védőszentje. Legendája szerint azért kapta az istenek mézes italára, az ambróziára utaló nevet, mert csecsemő korában egy méhraj zúgta körül, és a méhek teljesen ellépték. Az alvó gyermek nyitott szájába is bemásztak, mintha csak a kaptárba jártak volna ki-be, de egyetlen méhecske sem szúrta meg. Aztán a méhraj az égbe emelkedett. Ambrus égbeemelő méhei (Jézus állatkái) csakúgy a fény születését sürgetik, miképpen az andráshányás búzaszemei (Mag, mag, búzamag, benne aluszik a Nap), a lucabúza, s a Karácsonyi búzaszalma sáraranya.

A méz a karácsonyi ünnepek egyik fő ízesítője, ezért fontos volt, hogy advent idején e mesterség követőinek legyen egy ünnepnapja. A méhészek december 7-én nagyon alaposan átnézik a kaptárokat, megfigyelik, hogy az áttelelő méhcsaládokkal minden rendben van-e. Úgy tartják, hogy attól függ a jövő évi bőséges mézelés. Régen, a magyar falvakban misét mondtak Ambrus tiszteletére és áldomást is ittak.  A két háború között még a fővárosban is megünnepelték és templomi zászlókkal felvonultak. A hagyomány szerint december 7-én mézes teát kell inni. Sok háztartásban ezen a napon sütötték a mézeskalácsokat és egyéb finomságokat, melyek a karácsonyfát és az ünnepi asztalt díszítették.

Ha Ambrus napján a fagy elmarad, és sárba enyhül az időjárás, karácsonykor jeges idő lesz.

ambrus