Rózsahegyi Kálmán 1873-ban a békésmegyei Endrődön – ma Gyomaendrőd – született. A színiakadémia elvégzése után 1892-ben kezdte színi pályáját a Dobó Sándor társulatnál, majd Debrecenben és Kolozsvárott működött. 1898-ban a Magyar Színházhoz szerződött, ahol operettszerepeket játszott. 1900-ban tagja, majd 1923-ban a Magyar Nemzeti Színházörökös tagja lett. 1925-ben Endrőd díszpolgára lett, az egész falú ünnepelte. 1926-ban az USA-ban vendég szerepelt, ahol 30 fellépésre kérték fel. 1935 után különböző magánszínházakban lépett fel.
Feleségével, Hevesi Angélával (Drági), színiiskolát alapított, amelyből sok jeles művész került ki. Vannak még ma is vezető művészek, akik büszkén vallják magukat Rózsahegyi növendékeknek. Humorral, szeretettel, őszinte együttérzéssel nevelték fel a fiatal színész ígéretek egész sorát. Akinek nem volt pénze azt ingyen tanította, csak ezt feleségének nem volt szabad megtudnia. Minden hónapban zsebből adta oda a kezükbe a tandíjat, akik azt rögtön befizették. Hevesi Angéla korát megelőzően művelt, okos, modern és sokoldalú „színész feleség” volt. Zseniálisan irányította a nagy művész életét és megteremtette körülötte az őt megillető légkört.
Rózsahegyi sokoldalú színész volt, szerepei a bohózattól az érzelmes humorig minden árnyalatot felöleltek. Az egyszerű, természetes, közvetlen játék művésze. A realista színjátszás egyik legjelentősebb képviselője volt a magyar színpadon. Azt tanította, hogy az embereket megnevettetni a legnagyobb és legszentebb feladat.
Hosszú színészi pályájának számtalan híres szerepét, úgy a színpadon, mint filmekben, fel sem lehet sorolni. Néhány ezek közül: Zuboly (Szentivánéji álom), sírásó (Hamlet), bolond (Lear és Vízkereszt), a fiatal és öreg Gobbo (Velencei kalmár), Tiborc (Bánk bán), A peleskei nótárius, Baracs Matyi és Göre Gábor, A vén gazember, Berci bácsi (Rokonok), Liliomfi, A cigány, A bor, Az új földesúr, Légy jó mindhalálig, Sárga csikó, Európa nem válaszol, Süt a nap, A tanítónő, Te csap pipálj Ladányi.
“Te csak pipálj Ladányi”
1960-ban kapta a kiváló művész címet. Egyik vidéki fellépése után autóbaleset érte… majd megtámadta a kegyetlen rák…
1961-ben, 88 éves korában halt meg Budapesten. A szeretett Kálmán bácsi temetésére a „fél ország” elment. Az 59-es villamos és a 8-as autóbusz különjáratokat indított Farkasrétre. Koporsója körül lovasrendőrök álltak… Az állam által adományozott díszsír helyen nyugszik a Farkasréti temetőben, síremlékét Kisfaludy Stróbl Zsigmond készítette, és még ma is szinte naponta letesz valaki egy-egy szál virágot a vén gazember sírjára.
Igen, emléke valóban elevenen él!
1997-ben szülőfaluja, Gyomaendrőd, általános iskolája és diákotthona felvette díszpolgárának, Rózsahegyi Kálmánnak nevét. Az iskola aulájában és előcsarnokában állandó kiállítás mutatja be életét. Az anyagot magángyűjtőktől, a Színháztörténeti Intézettől és unokájától, Rózsahegyi Marikától kapták. A kiállítás megnyitását a Magyar Rádió felvette és főműsoridőben közvetítette. Azóta minden évben megrendezik május utolsó hetében az ugynevezett Rózsahegyi napokat vetélkedővel, kultúrműsorral, pásztortűzzel. A nagyalföldi Gyomaendrődön kötelező tananyag Rózsahegyi élete, munkássága, mert büszkék falujuk híres szülöttére.
1998-ban az iskola előtt a város díszpolgárainak emlékére szobor-parkot létesítettek a Hármas-Kőrös szomorú füzektől övezett partján. Az első mell-szobor Rózsahegyi Kálmánt ábrázolja a nélkülözhetetlen pipával a szájában. Ő nyitotta meg a sort és azóta minden májusban szobor-avatás van Endrődön.
„Endrőd, Hármas-Kőrös, Menkina János u., Leányfalu, Farkas rét… Milyen hosszú sikerekben és csalódásokban gazdag életút. És milyen szerencsés vagyok én, hogy ennek egy rövid kis szakaszán részese lehettem. Hogy pici koromban engem vitt kézenfogva sétálni, hogy nekem nyitott fagyi folyószámlát Olaszországban, hogy megtanított a szép magyar beszédre, és megtanított embernek lenni. Hogy mindig kiállt értem és mellettem, amikor szükségem volt rá, és hogy most is vigyáz rám…” – írja unokája
* * *
RÓZSAHEGYI MARIKA (1933–2014),
Rózsahegyi Marika (Abóczky Róbertné)
előadóművész, Rózsahegyi Kálmán unokája, Ascher Oszkár tanítványa, a nagyapa színiiskolájában szerezte meg színészi diplomáját 1952-ben. Oklevele átvétele után előbb a Faluszínházhoz (1952), majd a József Attila Színházhoz szerződött (1955), 1973-tól a Kamara Varieté tagja. – Rendszeresen fellépett a szomszédos országok magyarlakta városaiban. 1965-ben Németországban, 1974-ben az Egyesült Államokban vendég szerepelt. 1975–2005-ig Amerikában élt. Fontosabb szerepei: Borcsa (Pacsirta, Lehár Ferenc), Etelka (Szabin nők elrablása, Schönthan), Adrienne (Az esernyős király, Benatzky), Nelly (Az utolsó Verebély lány, Ábrahám Pál).
Rózsahegyi Marika utolsó közös fellépése végtelenül szeretett nagyapjával az Öregember nem vénember című műsor volt, ahol ketten voltak sztárok: Rózsahegyi Kálmán és Gózon Gyula. A műsort a felejthetetlen Pécsi Jóska és bandája kísérte. A műsor egyik fénypontja volt, amikor Rózsahegyi Kálmán a hófehér hajával elkezdett énekelni: Eltörött a hegedűm…
Sírt a hegedű és sírt az egész nézőtér…
* * *
(Rózsahegyi Marika 2005-ban férje Abóczky Róbert halála után, hazaköltözött Magyarországra. 2014-ben itt hagyta az élők sorát, hogy ismét szeretett nagyapjával együtt lehessen.)
English
