DR. LIPPÓCZY MIKLÓS
dr. Lippóczy MiklósMove your mouse over image or click to enlarge
dr. Lippóczy Miklós
NICHOLAS GABRIEL LIPPÓCZY
1913-2004
By Susanna Lippóczy Rich
Dr. Nicholas Gabriel Lippóczy was born on Good Friday, March 21, 1913, in Tállya,
Hungary, the sixth of Norbert and Anna’s seven children. Dating back to the 16th
Century, the Lippóczy family were wine-makers in the fertile Tokay region of
Hungary. Especially favored by royal families and the Catholic Church, they were
granted a coat of arms in 1556. Nicholas spent an idyllic childhood among his five
sisters and the oldest sibling, Norbert, until 1920 when the parish priest, eyes
filled with tears, announced the decimation of Hungary by the Treaty of Trianon.
On graduating with a degree in Jurisprudence from the University of Debrecen in
1937, Nicholas served as a jurist in the Ministry of Homeland Defense in Budapest.
In 1945, again on a Good Friday, he guided a group of refugee officers’ wives and
children to safety in Austria. With his first wife, the former Susanna
Szilágyi-Nagy, he founded Hungária, the first newsletter of Hungarian émigrés. The
first edition of Hungária appeared in Bad Wörishofen as D.P. Express Newspaper:
Hungarian Edition on 30 January 1948, the day Gandhi was assassinated. The first
edition named Hungária appeared on 17 September 48, a week befdore his marriage.
Because of his forthright editorial and political, he and his family were subjected
to death threats by the Communist regime in Hungary. So Nicholas and Susanna
emigrated to the United States July of 1950, and lived a transient life between New
York City, Clifton, and finally Passaic, NJ. On the very day he welcomed his first
born, Susanna, into the world, Nicholas was offered and accepted the position of
editor-in-chief of New York-based Hungarian daily, Népszava, where he revamped and
revitalized the operations for two years. In 1960 he married Ilona, built a data
processing firm with her, and had two more daughters, Patricia and Yvette. He is
also survived by Patricia’s three children: William, Nicole, and Christoper.
Although in his long life he suffered many personal and community losses, he worked
tirelessly in the service of helping others maintain their dignity and find their
way to freedom. Truly, he emulated the saints after whom he was named: Nicholas, the
patron of children; and Gabriel, the patron of telecommunications. Among his many
contribution he was most proud that he was a beloved social worker in the Department
of Youth and Family Services in inner city Paterson; Chairman of the Board of the
American Hungarian Museum in Passaic, NJ, since 1985; devoted parishioner of St.
Stephen’s for over 54 years; executive director for the erection of the monument for
Hungarian Freedom Fighters that now graces Passaic Park; republisher of Hungary: The
Unwilling Satellite by John Flournoy Montgomery; and a world-class commissioner and
collector of international Ex Libris and graphic arts.
On Sunday morning, the 16th of May, 2004 at St. Mary’s Hospital, just as his
favorite 11:00 Hungarian Mass at St. Stephen’s was beginning, he closed his eyes for
the last time. By no coincidence. In his soul, in his heart, he knew that his
friends were gathered together, and so his spirit rose home on the wings of their
prayers.
Sometimes a heart has to be broken, to set the soul free. He will live forever in
our hearts.
DR. LIPPÓCZY MIKLÓS
1913 – 2004
Lippóczy Miklós Gábor 1913. március 21-én, nagypénteken, született Tállyán, Norbert
és Anna hatodik gyermekeként. A Lippóczyak a 16. század óta borászok voltak a
szőlejéről híres Tokaj hegyalján. Boraikat különösen a királyi családok és a
katolikus egyház értékelte. A lengyel püspöki kart ők látták el évszázadokon
keresztül miseborral. A család 1556-ban kapott nemességet. Miklós derűs gyermekéveit
öt növére és bátyja körében töltötte, egészen 1920-ig, amikor plébánosuk könnyes
szemekkel bejelentette Magyarország feldarabolását a Trianoni békeparancs
következtében. Ez a gyászos történelmi esemény egész életére kihatással volt.
Dr. Lippóczy Debrecenben végzett jogot, és miután 1937-ben doktorált, a Honvédelmi
Minisztériumban dolgozott mint jogász. 1945-ben, ismét nagypénteken, menekülő
katonatisztek feleségeit és gyermekeit vezette Ausztriába, a biztonságba, miközben
vidámságot színlelve tartotta bennük a lelket. Első feleségével, Szilágyi-Nagy
Zsuzsannával Bad Wörishofenben, egy délnémetországi kis városban, megalapította a
magyar emigránsok első újságját a Hungáriát, ami a háború következtében megszállt
Németországban emberfeletti erőfeszítést és fifikát igényelt. Az első szám 1948.
január 30-án jelent meg D.P. Express Newspaper: Hungarian Edition címmel. Hungária
néven először 1948. szeptember 17-én, egy héttel az esküvője előtt, jelent meg. Ma
már el sem lehet képzelni, mit jelentett ez az első magyarnyelvű hetilap az idegen
világban élő, hazájuktól megfosztott, menekült magyaroknak. Óriási kincs, lelki
táplálék volt ez akkor. Mint gerinces és őszinte újságírót és szerkesztőt politikai
nézetei miatt Magyarország kommunista kormánya többször halálosan megfenyegette.
Ezért feleségével Zsuzsannával 1950-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol
átmenetileg élt New York-ban és Clifton-ban, végül Passaicon, New Jerseyben
telepedett le.
Első gyermekének, Zsuzsannának születése napján, dr. Lippóczy elfogadta a Népszava
New York-i napilap főszerkesztői állását. Két éves lendületes tevékenységének
köszönhetően a napilap teljesen megújult. 1960-ban feleségül vette Ilonát, akivel
felépített egy adat feldolgozó irodát. Született még két lánya és három unokája.
Életében sok szomorúság érte, ennek ellenére fáradhatatlanul dolgozott mások
életkörülményeinek javításán. Szinte vetélkedett a szentekkel, akikről szülei
elnevezték: Miklós a gyermekek, míg Gábor a távközlés védőszentje. Büszkeséggel és
örömmel töltötte el, hogy 20 évig megszámlálhatatlan emberen segíthetett mint
szociális dolgozó a Család és Gyermekvédelmi Hivatalnál Patersonban. Sokoldalú
tevékenységét nem lehet felsorolni, de néhányat meg kell említeni a számára is igen
fontosak közül: 1985-től haláláig az Amerikai Magyar Múzeum Igazgatói Bizottságának
elnöke, a passaici Third Ward Park-ban felállított szabadságharcos emlékmű
bizottságának ügyvezető elnöke, John Flournoy Montgomery Hungary: The Unwilling
Satellite című könyv újrakiadója, a passaici Szent István magyar egyház hűséges híve
és fáradhatatlan dolgozója, a passaici Szent István Magyar Iskola nagy barátja, és
általában minden magyar ügy lelkes támogatója.
Nem utolsó sorban megemlítendő, hogy a művészet minden ága milyen fontos volt
életében. Különösen a kisgrafika állt közel a szívéhez. Exlibris (könyvjegy)
gyűjteménye meghaladta a harmincezret. Megrendeléseivel támogatta és széles körben
megismertette a művészeket. Majd az értékes kis műalkotásokkal megörvendeztette
barátait. Az Amerikai Magyar Múzeum dr. Lippóczy óriási gyűjteményéből több esetben
mutathatta be neves magyar kisgrafikusok munkáit. A múzeum látogatói megismerhették,
többek között, Vén Zoltán, Németh Nándor, Petry Béla, Andruskó Károly, Fery Antal,
Imets László, Drahos István, Deák Ferenc, Feszt László, Gy. Szabó Béla, Hervai
Katalin, Menyhárt József, Müller Árpád, Nagy Árpád Dániel alkotásait.
2004. május 16-án, vasárnap délelőtt, az általa annyira szeretett 11 órás magyar
szentmise elején húnyta le szemeit örökre. Ahogy Zsuzsi leánya búcsúztatójában
mondta: “Az időpont nem volt véletlen. Szíve mélyén tudta, hogy a szentmisén
egybegyűltek a barátai, és az ő imáik repítik lelkét az örök hazába. Néha egy
szívnek meg kell szakadnia, hogy a lélek szabad lehessen.”
Az igaz barát és magyar emléke örökre szívünkben él!
Kerkay Emese